Meander
Néhány szűkölködő, sík
négyzetméter, amit még
megkímélt az erózió.
Magányos perspektíva:
egy torzóból nőnek ki
az összekoccanó térdek.
Homokból a szilánkok,
ősi sörösüveg-temető.
Itt nem tudunk építkezni.
Ki kell várnunk a véletlent,
amit a víz a terméketlen
partra sodor.
Sorhiba
a plafonon leng
fölöttem, otthagyottan
elköti a még
lehetséges perceket
szeretném tudni,
amit eltitkol
a fakó búra alatt
nem hallani sercegést
azt mondják, ezek
kalibrálva vannak
kapcsolgatom, de
a lábujja hideg
A másik jó
Amint megszültelek, téged
küldelek mindenhová
magam helyett. Ahol te
elalszol, én ott ébredek
fel. Ürítkezek helyetted,
táplálkozok és szaporodok.
Végignézem, ahogy a
var alól előbújik
a viszkető, friss bőr.
(Ha kérdezik, hogy
hol vagy, haza
hazudlak: fekszik,
beteg, pihennie kell.
A takarót a fejére húzza,
valóságot tévképzel
az álmaiba, és retteg,
mert otthon érzi magát.)
Nyomokat
azért még hagysz, hogy
innen nézve is értsem a
folytonosság szüneteit.
