Ezt dúdoltam vasárnap a Budapest Bár koncertjén, Nagyváradon. A Pece-parti Párizsként is emlegetett városban a múlt héten megrendezett Szent László Napokon egyaránt teret kapott a kultúra és a szórakozás. Egy programfüzettel a kezemben indultam útnak, s most elmesélem, merrefelé csavarogtam…
Első utam szerda este a Moszkva Kávézóba vezetett, ahol a Red Fiction zenekar játszott ismert jazzes dallamokat. Mivel ez csak amolyan nulladik nap volt, az igazi kezdésre még huszonnégy órát várni kellett. Ezt követően ért az első meglepetés: a Szigligeti Színházba érkezőknek volt jegyük a Szent László Napok ünnepélyes megnyitójára, nekem meg nem. Szerencsére nem kellett olyan sokat várnom, az egyik szervező segítségével hamar bejutottam. A színházban természetesen teltház volt. Nemhiába, a köszöntők és az ünnepi beszédek elhangzása után Sebestyén Márta és Andrejszki Judit közös koncertje következett. Annyira belefeledkeztem e zenébe, hogy a betervezett rockkoncertről inkább lemondtam.
Az elkövetkező három napra a legkényelmesebb megoldást választva a Rhédey-kertbe mentem, mivel a további események többsége itt zajlott. Pénteken kezdődött a kézműves vásár, ahol nemcsak a napszúrás elleni gyékénykalapot, hanem a hűvösebb estéken bevethető meleg gyapjútakarót is meg lehetett vásárolni. Vagy éppen a székely Pista bát kabalának. A vásár jelentette az egyik fő veszélyforrást, mivel rengeteg időt el lehet tölteni a nézelődéssel. A sétány szélén levő lacikonyhák és kürtőskalácsosok illata is elég csábító volt, főként ebédidőben.
Mindeközben folyamatosan ismerősökbe botlik az ember, majd amikor az egyik beszélgetés végeztével eszébe jut belenézni a programfüzetbe, egy sóhajjal könyveli el, hogy no, erről is lemaradtam: néptánctalálkozó, jurta-, viselet- és fegyverbemutató. Még jó, hogy nem zártak kalodába miatta. Pedig aki nagyon akarta, az a jurta előtt kipróbálhatta ezt is. Én inkább csak néztem. Ugyanúgy, ahogy a pár méterrel arrább a fűre terített Székelyföldi legendárium játék változatát, amivel a gyerekeket szórakoztatták.
A kert estére vált igazán népessé, nem véletlenül. Már hétkor kezdődött a bemelegítés a „nagy” koncertre: pénteken Deák Bill Gyula, szombaton Quimby, de ne szaladjunk olyan előre, mert a végén még megvádoltok, hogy koncertfanatikus vagyok.
Függőségek, szenvedély, drog, hit, művészet – e témák köré szerveződött a szombati beszélgetés Kubiszyn Viktorral, a Drognapló szerzőjével, a Moszkva sátorban. Drogmegelőzési kampány vagy csak beszélgetés valakivel, aki átélte azt, amitől – főként minket, egyetemistákat – óva intenek? Talán egy kicsit mindkettő. Pár órával később a változatosság kedvéért más helyszín, más téma, de megint irodalom. A Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében Ugron Zsolnával valósult meg egy könyvbemutatóval összekötött közönségtalálkozó. Az Erdélyi menyegző című kötetről Lévai Anikó és Molnár-Bánffy Kata beszélgetett a szerzővel. A könyvbemutató során részleteket hallhattunk a könyvből, a mű főszereplőjének választott Báthory Annáról is megtudhattunk egyet s mást, de szóba kerültek még Báthory Erzsébet, Bethlen Gábor, az Esterházyak és a nemesasszonyok kora újkori házi patikái is. A beszélgetés végén többen álltak sorba, hogy dedikáltathassák a kötetet.
Este irány a Rhédey-kert, a Quimby koncert. Az első sorok korán megteltek, de oldalt még sikerült találnom egy jó helyet. Kiss Tibi már az elején bejelentette, hogy ez nem lakossági koncert, kevés slágert fognak játszani. Talán nem is szükséges, a buli úgy is garantált. Varga Livius bebizonyította, hogy sérülés ide vagy oda, neki semmi sem akadály. Azért hallhattunk slágereket is, hiszen felcsendült az Autó egy szerpentinen, a Most múlik pontosan és a Sehol se talállak is. Én a végén már mezítláb voltam, mert szorított a cipő, s csak a lábfájás gátolt meg abban, hogy elmenjek a táncházba, a Moszkvába.
Aztán itt is volt a vasárnap. A Moszkva Kávézó rendhagyó verses felolvasására késve érkeztem, de a családias hangulatú, sátor melletti zugban mosolyogva fogadtak így is, s hellyel kínáltak. Épp Tasnády Sáhy Péter beszélt arról, hogy hogyan lett tíz hónapra önkéntes Indiában és miért öntötte szavakba emlékeit. Utána a beszélgetés vezetője egy halom leszakított WC-papírt adott körbe azzal az utasítással, hogy mindenki válasszon egy verset, hogy később felolvashassa. Háromsoros WC-papíron. Ilyet se kaptam még. El is raktam emlékbe.
Az esti koncertek előtti összeverődés nem ment úgy, mint a karikacsapás, de a végeredmény a lényeg, azaz, hogy mindenki ott legyen, még ha ezért a L’art pour L’art Társulat poénjairól le is maradtunk. A Hot Jazz Band kellőképpen előkészítette a hangulatot az est további részére, sőt azt is megmutatta, hogy a mosódeszkával nemcsak mosni, hanem zenélni is lehet. Az utolsó koncert előtt a szervezők nevében Zatykó Gyula megköszönte a váradiaknak, hogy részt vettek az idén másodszor megszervezett Szent László Napok programjain, megmutatva, hogy az ilyen rendezvényekre is van igény.
Valószínűleg ekkorra már többen eldöntötték, hogy jövőre is eljönnek. Ha mégsem, akkor a Budapest Bár koncertje biztosan meggyőzte őket, amit mi majdnem az első sorból hallgathattuk. A színpadon Behumi Dóri, Németh Juci, Frenk, Keleti András, Kollár Klemencz László és Szűcs Krisztián váltogatták egymást.
A közönség hamar ráhangolódott a zenére, olyannyira, hogy a Húszezer éjszakás kaland, az Ördögtánc és a sötétedés utáni „szilvafaültetés” ellen sem volt semmi kifogása. Egy félrehallás következtében pedig („Vissza!” helyett „Liszt van”) még Liszt Ferenc rapszódiáiból is hallottunk néhány részletet.
Szent László Napok, Nagyvárad, 2014. június 27–29.
