Magyarország legnagyobb zenei fesztiválja, a Sziget augusztus 11-én nyitotta meg kapuit. Minden eddiginél látványosabb, színesebb és a koncerteken túl is számtalan egyéb programmal várja az érkezőket a világ minden tájáról. Hogy milyen volt az első két (pontosabban a -1. és a 0.) nap? Vizes és színes.
Nyilván sokak számára ez megdöbbentő bejelentés lesz: nem voltam még soha fesztiválon. Egyfelől rossz, mert nincs személyes viszonyítási alapom, másfelől pedig jó, mert elfogult sem leszek, nincsenek előzetes beidegződéseim, elvárásaim. Ami biztos, hogy lelkes szigetlakóként egy hétig mindenre nyitott vagyok (ami látványosság, koncert és egyéb program). Rekordszámokat ígér az idei fesztivál, hát lássuk!
Augusztus 10-én került sor a sajtósok körbevezetésére, ami a Hop on Hop off-busszal valóban városnézés érzését keltette. Mit város! Köztársaság, s valóban az. A Sziget nem csak hatalmas alapterülete okán szolgál rá a „Fesztiválköztársaság” elnevezésre, a szervezők ténylegesen egy 76 hektáron elterülő miniállamot hoztak itt létre: saját „pénz”, telefonszolgáltató, minden, amire csak szüksége lehet a lakóknak. (Egy hétre legalábbis. A közös zuhanyt, a sátorban alvást és toi-toi vécéket figyelembe véve kizártnak tartom, hogy ezt ennél tovább bírni lehetne.)
Augusztus 11. (-1. nap) Délután kettőre érkeztem a Petőfi Rádió-Volt Fesztivál színpadhoz, a Bábel koncertjére. Nehéz időpont: a szitizenek nagy része épp csak betette lábát az új lakhelyére, mindenki éledezik, sátrat ver, próbálja észlelni, hol is van, hogy is lesz itt minden. A banda azonban vákuumként szippantja a színpad elé az embereket. Akár magyar, akár nemzetközi volt a közönség: egy emberként tombolt mindenki. A nap többi részét a Pop-rock Nagyszínpad előtt töltöttük. Ivan & the Parazol? Megőrjítette a banda a tömeget! Leningrad? Rájöttem, hogy nem kell ismerned egy zenekart egy cseppet sem ahhoz, hogy élvezd és végigtáncold a koncertjüket.
Elkezdtem megtanulni a Sziget íratlan szabályait, és mint egy szociológus, megfigyelni a lakókat. Az egyik legelső íratlan szabály: ha valamit leveszel (mivel több mint 30 fokban melege lehet az embernek), azt a nap végéig, a Hév-megállóig nem veheted vissza. A második: mindenki szeret mindenkit. Könnyen előfordulhat, hogy estére addig még nem látott „idegenek” lesznek a legjobb barátaid és őket fogod ölelgetni. Mit kell tudni a dresscode-ról? Férfiak félmeztelenül. Felvehetsz állatjelmezt, öltözhetsz fáraónak, húzhatsz magad után pórázon plüssállatokat vagy szaladgálhatsz anyaszült meztelenül is. It’s the island of freedom. Really. Azonban, ha kellően sokáig szaladgálsz pucéran, a biztonságiak hamar kilakoltatnak végérvényesen, úgyhogy mérlegelni mindenképpen érdemes. Kezdek belelátni most már a szigetlakók különös udvarlási szokásaiba is. Ez pedig elég egyszerű és „olcsó”. A fiúk vízzel udvarolnak. Vízipisztollyal lövöldöznek rád (óvodás copfhúzogatás-nosztalgia) vagy érdeklődésük kifejezéseképpen kapsz tőlük egy jégkockát.
Augusztus 12-e (0. nap) Mivel nem sátorozom a Szigeten, már kora délután kimentem, hogy legyen időm a késő délután, este kezdődő koncertek előtt körbenézni. Arra jutottam azonban, hogy muszáj leszek szociálisabbra inni magam, hogy ne bosszantson az alkoholgőzösen, már részegen vagy még másnaposan lézengő szitizenek kissé üres tekintetű hada, valamint a hűvös időben a már említett vizes udvarlás. Körbesétáltuk a köztársaságot: rendkívül izgalmas dekorációkat, installációkat álmodtak meg a szervezők. Számos magyar és nemzetközi alkotó közül Szőke Gábor Miklós összetéveszthetetlen szobrai mellett a HelloWood-osok is több műalkotással járultak hozzá a Sziget vizualitásához. A „7 nap Csodaországban” szlogen az egész látványvilágot hűen tükrözi: színes varázsgombák, PET-sárkány, pszichedelikus fények és örvénylő graffitik a színpadok oldalán! Ami nekem szokatlan volt, hogy a fesztivált megelőző 3 hetes építkezés után számos díszítés befejezetlen volt még 12-én, így több helyszínt nem tudtunk egészen birtokba venni. Igaz, a keddi csak a „nulladik nap”, gyakorlatilag azonban – számunkra legalábbis – már a második.
A gasztronómiára egyébként ugyancsak a sokszínűség jellemző: a zsíros kenyértől a tengeri különlegességekig minden látogató, letelepedő és állampolgár megtalálja a kedvére és ínyére valót. Természetesen az árak inkább a tőlünk jobban kereső külföldi látogatók pénztárcájához vannak igazítva: egy szelet pizza 2 euró, hot dogot is olyan 900 forintért vehet magához az éhes gyomor, hogy csak az egyszerűbb fogásokat említsem. A különböző standok, pultok, ismert magyar – ételben vagy italban utazó – cégek „kitelepülése” mellett azonban találhatók zöldség-, és gyümölcsárusok, pékségek és tejtermékes standok is. Minden, ami szemnek és szájnak ingere, az ott van a Szigeten.
Bevallom őszintén, a keddi koncertek annyira nem mozgattak meg, mert én személy szerint a szerdai és csütörtöki előadókat, együtteseket várom már nagyon. Így a Queens of the Stone Age fellépése után szintén a Pop-Rock Nagyszínpadon megrendezett Deadmau5 koncertjét hallgattam végig, mely egyben a Sziget „opening party”-ja volt. Ez sokszor dilemma, mert Murphy-törvénye alapján egy időben, két különböző helyszínen is lehetnek olyan fellépések, amik az embert érdeklik, így muszáj kompromisszumot kötni. Az eső végül mégsem mosta el a keddi napot, így maradt a por és a mindennapos hajmosás. Ezentúl is töretlenül folytatom a „felfedezést”, a lelkesedésem pedig egyre magasabbra hág, hisz hamarosan hallhatom a kedvenc előadóimat!
Sziget Fesztivál, -1. és 0. nap, Budapest, 2014. augusztus 11–12.
A fotókat Sándor Attila készítette.
