Mi másra való a nyár, mint a kikapcsoló, önfeledt utazásra? Ha épp egyetemista az ember (gyakran előfordul), végre hazautazhat, majd onnan fesztiválokra. A visszaút viszont nehezebb, mint az előbbi kettő együttvéve. Az ilyenkor fellépő, kutyaszorításra emlékeztető érzés könnyen csillapítható, ha kedvenc macskánk, Pusheen és barátai nem mindennapi kalandjaira bízzuk magunkat.
(Nem egészen) összhangban a legnagyobb magyar könyváruházak nyári ajánlataival: megállapítható, hogy Lanczkor Gábor Folyampusheen című alkotása azért is megbízható választás, mert a több történeti szállal operáló elbeszélés központi témája maga az utazás. Az olvasó végigkövetheti a Pusheen-család felfedezőtúráit: az idősebb tagjai például Budapest és Róma között időznek, a fiatalabb cicák pedig bejárják a világot Londontól Indiáig. A vidám történeteken túl azonban fontos megemlíteni a regény gazdag utalásrendszerét is, amelyre Haklik Norbert is felhívja a figyelmet a Tiszatáj Online-on megjelent kritikájában: „Lewis Carolltól Ginsbergen át a stendhali színmisztikáig vezetnek a teljesen egyértelmű irodalmi utalások (…) mindemellett (…) egyúttal a Wachowski-testvérek Mátrix-trilógiáját is” megidézi a szöveg. Többek között ezek a „pusheenterpretációk” (© Lapis József) is izgalmas játékra invitálják a befogadót, nem is beszélve a macskákról.
(Az eredeti mű: Lanczkor Gábor: Folyamisten, Libri, Budapest, 2014.)
Pusheen budapesti élményei kimeríthetetlennek bizonyulnak: Térey János Átkelés Pusheenpesten című kötetében beutazza a fővárost, és fáradhatatlan lendülettel vizsgálja a városban élő macskák történeteit, amelybe humor és tragikum egyaránt vegyül. Póniháton járja be az utcákat, „röntgenszeme előtt – jegyzi meg a fülszöveg – [a]pró dorombolások, csendes nyávogások és észrevétlen karmolások tárulnak fel.” Valamint ezzel párhuzamosan különböző cicáknak való helyek, mint a Háros-szigeti Ártéri-erdő, a józsefvárosi telefonközpont, de különböző macskakávézók történeteit is felidézi megfigyeltjein keresztül. Fokozza a könyv játékosságát a hozzátartozó interaktív tartalom is, melynek lényege az, hogy egy Google Maps-térképen pontosan nyomon követhetjük, kedvencünk éppen hol örökítette meg világraszóló felfedezéseit. Úgyhogy, ha épp rendelkezel internet-hozzáféréssel, akár okostelefonoddal is részesülhetsz Pusheen kalandjaiban!
(Az eredeti mű: Térey János: Átkelés Budapesten, Libri, Budapest, 2014.)
Ezen a ponton érdemes kitekintenünk a Pusheen-irodalmon túlra is egy kötet erejéig, ha már az utazás, s főleg Budapest tematikájánál időzünk, hiszen ott is történnek izgalmas események. Fehér Renátó Garázsmenet Bogyóval és Babócával című, debütáló verseskönyve a két népszerű mesehős fővárosi látogatását írja meg. E buszozás (mert buszoznak – erre a borító is utal) azonban túlmegy a helység térbeli dimenzióin: Bartos Erika figurái közösen idézik fel a kilencvenes évek emlékezetes médiajelenségeit is, például a Kacsamesék megszakítását vagy Egerszegi Krisztina olimpiai sikereit, melyeket élőben közvetített a televízió. Az idei Campus Fesztiválon, a KULTer.hu–DUB székház összművészeti sátorban tartott beszélgetésen Fehér Renátó azt is megemlítette, hogy utazásuk egyben egyfajta anya- és apaképkeresés is. Ennek kapcsán a kötet a kultúratudomány kontextusában is értékes leletnek bizonyulhat: Bogyó és Babóca nosztalgiájában az válik különlegessé, hogy egyáltalán nem is élhettek abban a korban, amelyet megidéznek.
(Az eredeti mű: Fehér Renátó: Garázsmenet, Magvető, Budapest, 2014.)
Nincs más hátra, kedves Olvasó, hogy egy Áfra János-vers címével kezdjem záró soraim, bizony, még hosszú az út hazáig! Eléggé lefáraszthatott legutóbbi fesztiválélményed. Ülj buszra, vonatra vagy a haverod autójába, s ha már mindenki kidőlt körülötted, éppenséggel fel is csaphatod e könyvek valamelyikét, hogy Pusheen vagy más karakterek, mint például Bogyó és Babóca, oldjanak utazásod megrázkódtatásain, s a hosszú várakozásról emlékül ne maradjon más, mint annak elviselhetetlen könnyűsége.
