Több mint egy év eltelt azóta, hogy Pelsőczy Réka rendezésében az Orlai Produkciós Iroda színpadra állította Audrey Hepburn és Gregory Peck romantikus klasszikusát. A zenés komédia időközben főhőst cserélt, Anna hercegnő szerepét Tenki Rékától Balla Eszter vette át, de a történet továbbra is ugyanolyan sikerrel szórakoztatja közönségét az egészen fiatal korosztálytól az idősebbekig.
A romantikus musicaleknek persze megvan a maga nézőköre. A gyakran habcsókos-cukormázas cselekmény a rózsaszín felhőben úszó, bugyutácska betétdalokkal kiegészülve megosztja a színházak rajongóit. A Római vakáció pedig éppen ilyen történetet kínál: a kalandra vágyó, naiv hercegkisasszony megszökik dajkájától, és éppen egy jóképű, sztorira éhes újságíró karmai közé veti a sors. A férfi és rejtett kamerával felszerelt fotós barátja készségesen, itt-ott Cole Porter-dalokra fakadva segítenek valóra váltani a lány álmait, ám az egész napos, humorosan csetlő-botló vakáció során szoros kötelék alakul ki a két főhős között.
Mindez szép és kellően derűs, ám Pelsőczy rendezése nem érte be a legendás romantikus történet egyszerű, zenés adaptációjával. Az eredeti cselekmény rafinált keretbe, egy filmfelvétel próbájába ágyazódik be. Így egyfelől a rendező okosan spórolt a szereplőkkel, hiszen egyszerre több kisebb figura szövegét is beolvashatja ugyanaz a mellékszereplő. Ugyanakkor meg is duplázta a gárdáját, hiszen minden alak kettős karakter, részben szerepet játszó színész, részben pedig a komédia valamely hőse.
A könnyed, romantikus dalolászásba így szivárog bele a filmgyár futószalagjának kattogása, a hétköznapi konfliktusok, a hisztéria, a célozgatások, a kitörések, a poénos kikacsintások, és persze a nélkülözhetetlen feloldások. A „film” cselekményéből lépten-nyomon kizökkentenek a rendezői utasítások, a színészek kulisszák mögött zajló magánélete, és a próba során a színészi játékba csempészett bohóckodás. Bár kétségtelen, hogy valódi habcsóktörténetet kap a néző, szigorúan diabetikus édesség ez, cukorbetegek és a cukortól megcsömörlöttek számára is bátran fogyasztható. A történetnek nincs is valódi happy endje, hiszen a próba végeztével valójában csak egy újabb szürke munkanap ér véget, és mint Hamupipőke tökhintója, a mesés figurák egy csapásra visszaváltoznak hétköznapi emberekké.
Mégsem távozik a néző csalódottan, elvégre a Római vakáció egy olyan zenés vígjáték, amelyik nem csupán tisztában van saját kedves együgyűségével, de folytonosan reagál is rá, eljátszik vele, kifigurázza magát. A néző voltaképpen így válik valódi részesévé a történetnek, mintegy összekacsintva a magukon nevető színészekkel. Mindebben nagy segítséget jelentettek a színészgárda komédiába illően túljátszott, mégis eredeti karakterei. A Szikszai Rémusz által éltre keltett jóbarát amúgy sablonos alakja nem laposodott el, Hernádi Judit megalázottságában is méltóságteljes dívája szerethető maradt, Nagy Dániel Viktor miniatűr, de annál szórakoztatóbb karakterei pedig sodró humorral szórakoztattak a zenés produkciónak kicsit hosszú, két és fél órás előadás során.
Van különben a Városmajori Szabadtéri Színpad összekapcsolódó széksorainak egy kis diszkrét bája. A műanyag székek egy hosszú rúdra vannak ültetve, így a nevetéstől megrázkódó székek alatti vas hullámozva továbbítja a lökéseket az egész soron át. Márpedig ezen az estén nem volt hiány jó poénokban, így valódi hullámvasútélményre számíthatott az, aki beült középre.
Paul Blake: Római vakáció, az Orlai Produkciós Iroda előadása. Rendezte: Pelsőczy Réka. Játsszák: Balla Eszter, Fekete Ernő, Hernádi Judit, Cseh Judit, Szikszai Rémusz, Márton András, Nagy Dániel Viktor, Wágner Puskás Péter. Városmajori Szabadtéri Színpad, Budapest, 2014. július 29.
A fotókat Takács Attila készítette.
