Debreceni barátok, sikerek, dalszövegek és a jövő – többek közt ezekről is szó esett a majd’ huszonöt éves Quimby zenekar ütősével, Varga Lívius-szal összehozott interjúban, amelyet még a Campus Fesztiválon készítettünk. Líviust a koncert előtti pihenője közben, a banda furgonjában csíptük el.
KULTer.hu: Visszatérő vendégei vagytok a Campus Fesztiválnak. Milyen érzés itt játszani?
Jó érzés a Campuson zenélni, mert rengeteg barátunk él Debrecenben. Szóval ez egyfajta találkozás is velük. A fesztivál kiváló alkalom a jó baráti beszélgetésekre is.
KULTer.hu: Kisebb megszakításokkal huszonhárom éve aktív a zenekar, lassan negyedévszázadosak lesztek. Lesz valami nagyszabású, különleges koncert, jubileumi buli ennek megünneplésére?
Biztos, hogy lesz, de egyelőre még maradjon meglepetés! Többféle tervünk van, amit nyilván nem mondok most el. A zenekar életében egyébként nem az évszámok a legfontosabbak, hanem az események, az újdonságok, amikor teljesen más megközelítéseket találunk ki. Ezek foglalkoztatnak minket a leginkább, az a lényeg, hogy legyünk mindig frissek. Egyébként szeptember 6-án a Budapest Parkban adunk egy nagyobb volumenű koncertet, amely egyfajta lezárása lesz a nyári fesztiválszezonnak, illetve nagyobb lélegzetű projektből ez lesz a következő.
KULTer.hu: Minek köszönhető, hogy ennyire termékenyek vagytok zeneileg?
Visszautalnék: mindig próbálunk megújulni, s ez nem csak egy üres szlogen! Mi egymás között is aktívan beszélgetünk, mindig mennek az ötletsziporkák, amelyeknek körülbelül húsz százaléka meg is valósul. Egy olyan ember sincs közöttünk, aki úgy vélekedne valamiről, hogy na, ezt nem lehet megcsinálni. Szerintem folyamatosan lehet ezt csinálni. Az utat kell élvezni, nem pedig az égre bámulni.
KULTer.hu: 2013 decemberében adtátok ki a legutóbbi nagylemezeteket Kaktuszliget címmel, amely platinalemez lett és a MAHASZ slágerlistáján első helyezést ért el. Számos díjra jelöltek már benneteket a pályafutásotok során, de külön kiemelendő a Fonogram-díj, hiszen 2010 óta – amikor meg is nyertétek – minden évben jelölve vagytok. A legtöbb „Az év hazai…” kezdetű díjat sorra bezsebelitek, ami azt jelenti, hogy a saját stílusotokban az adott évben kiadott albumok közül tiétek a legjobb. Hogy élitek meg a sikereket? Van még ennél fentebb?
Eleve jó a kérdés, de hadd bíráljam a korunk kapcsán élő beidegződéseket, amelyeknél mindig a kvantitatív érték a fontos, s nem a kvalitatív. Az, hogy mennyit nyerünk, az jó érzés, mert visszacsatolása a munkánknak, de nem gondolom, hogy ennek kellene mozgatnia minket, mert akkor ki kellene derülnie, hogy nincs fentebb. Az út van, amit élvezel, mindegy meddig vagy rajta. Ha csak azt néznénk, az számítana, hány fogadóban lehet megállni, az véges lenne. A határt ne egy sorompó határozza meg!
KULTer.hu: Mit szóltok ahhoz, hogy egyesek a Kispál és a Borz nevű zenekarral hoznak titeket párhuzamba, és esetleg versenyeztetnek titeket?
Ennek kapcsán hadd idézzem Kiss Tibort: „A múzsa nem versenyló, ez nem sport. A sport szebbé varázsolja az életet a versengés által, de a művészetben értelmetlen.”
KULTer.hu: Tervben van az új lemez vagy egyelőre csak a koncertezésé a főszerep?
Folyamatosan dolgozunk, és mindig azzal, amire éppen kedvünk vagy időnk van. Most nem szorongat minket a tatár, hogy eladjunk egy lemezt. Szeptemberben kezdődnek a próbáink, s eldöntöttük, hogy az őszi turnéra mindenki hoz valamit magával. Muzsikálgatunk-muzsikálgatunk, mert ebből biztos ki fog forrni valami, de az biztos, hogy nem az idén.
KULTer.hu: Hogyan íródnak a dalszövegek? Van bevált rítus az írás előtt vagy közben?
Mindenkinek más lehet: a szöveg csak úgy megszületik az ember fejében, s ezt Mikuli Ferenc nevében is mondhatom. Hétköznapi élmények, kocsmai beszélgetések vagy a stégen való elmélyülések során, de egy kutyasétáltatás alkalmával is eszedbe juthatnak frappáns sorok. Ezek forognak az ember fejében. Egy másik szakaszt jelent az, amikor kiugrik a tudatodból a téma és ezekből szemezgetsz, majd megszerkeszted azt. Egy mondatban: az élet az, ami inspirál. De ahogy mondtam fentebb, teljes értékűen nem beszélhetek Ferenc nevében.
KULTer.hu: Ha már kutyasétáltatás mint rituálé… Milyen dalszöveg formálódhat meg e tevékenység közben?
A kutyáimat elnézve például a lehetőségek közé szorított akarat, mert állandóan ássák a kertet, ami társadalmilag nem elfogadott, így e dolgokat mindig retorzió követi. A szankció során megsajnálod őt, és ez nevelési következetlenséghez vezet. Csak azt tudom mondani még, hogy mindenki asszociál jobbra-balra: a fáról nagyapád tölgyfája jut eszedbe, a diófáról a diós kifli, ezután a benzinkút, mert ott vettél egy csésze kapucsínót, a benzinkútról a kollégád száma stb.
KULTer.hu: Szerintetek lehet analógiát találni a Quimby dalszövegei és az antipoétikus kortárs fiatal líra között?
Igazából nem tudom. Tudod, ami most antipoétikus, az később poétikus lesz. Azonban ez nem az én asztalom. Óva intem magam attól, hogy belefolyjak ilyen következtetésekbe. Nem vagyok szakértő, csak egy egyszerű rövidgatyás művelője a szélműfajnak. Azt is tudjuk, hogy az ókorban mindig zene kísérte a dalszövegeket. Továbbá barátom, Kiss Tibi szavaival élve ismét: ha ma élne Rimbaud, biztos rocker lenne.
KULTer.hu: A Dob+basszus című műsorban Mucsi Zoltán és Scherer Péter meginterjúvolta az utca embereit a Quimby kapcsán, majd később egymásnak is feltették a kérdést: „szerinted mit jelent az, hogy Quimby?”. Mucsi válasza „Tápiószecső” volt. Szerintetek miért erre asszociálhatott?
Biztos Boris Viant vagy egy későbbi követőjét olvasta: megihletődött.
KULTer.hu: Végezetül, mit üzennétek az olvasóknak?
Nyugi!
