Hogy olvasunk manapság szórakoztató irodalmat, és hogyan beszélünk róla? Napról napra javulni látszik a populáris irodalom helyzete, az egyetemeken például gombaként szaporodnak a sci-fi, horror vagy éppen fantasy kurzusok, de a metrón mégis inkább újságpapírba csomagoljuk a ponyvaregényeinket.
A szórakoztató irodalomhoz való negatív közelítést nehéz, sőt talán lehetetlen is levetkőzni, de felmerülhet a kérdés: van-e értelme bármit is elvárnunk az irodalom könnyű műfajaitól? Bárány Tibor A művészet hétköznapjai című könyvének bemutatóját a populáris irodalom mai helyzetének kérdései határozták meg, mint az ízlés és identitás vagy az irodalommal szembeni elvárások problémája. Az esemény a Salétrom utcai LOFFICE épületének izgalmas industrial hangulatú termében zajlott. A két kellemesen bizarr, meztelen manöken árnyékában Angyalosy Eszter, a Libri kiadó szórakoztató irodalmi szerkesztője; András Csaba doktorandusz hallgató; Szécsi Noémi író; valamint a szerző, Bárány Tibor között folyt a beszélgetés Turi Tímea moderálásában.
Bárány Tibor bestsellerkritikái – amelyek közül többet is átemelt a könyvébe – 2004-től jelentek meg a Népszabadságban. Bár fiatal kritikusként lekezelő fölénnyel kezdte forgatni a szórakoztató irodalom kiemelt darabjait, azt tapasztalta, hogy ezek nagy része valójában „jól megcsinált” műalkotás, „tisztességes iparosmunka”. Angyalosy Eszter azt is hozzátette, hogy szerkesztőként a szórakoztató irodalmi szerzőknél gyakran nagyobb fegyelemmel és szakmai alázattal szembesült, mint szépíróknál. Csakhogy egy jól elvégzett feladat mércéje a kihívás nehézsége is, András Csaba hasonlatával élve pedig a zsánerirodalom vállalása hasonló a műugró tökéletesen végrehajtott talpas ugrásához.
A kritikus mégis hajlamos felsőbbrendűen, irodalmi műveltségének fegyvertárával rontani a szórakoztató irodalomra, Szécsi Noémi szavaival élve „láncfűrésszel kartonpapírra” támadni. Ezeknek az elvárásoknak sokszor nem felelnek meg a vizsgált művek, minden érdemük ellenére sem, hiszen általában nem is ilyen ambíciókkal íródnak. Akkor mégis hogyan közelítsünk ezekhez az olvasmányokhoz? Szécsi egy érdekes lehetőséget, a parakánon fogalmát hozta fel, amely az olvasóban kiváltott érzelmi hatásokat helyezi a középpontba, helyet biztosítva így a polcain a klasszikusok mellett a jelentős szórakoztatóirodalmi műveknek is.
A szórakoztató irodalom érdemeinek vitatása során ugyanakkor felmerült a siker megítélésének kérdése is. Magyar mentalitásunk része sajnos az a fajta előítélet, amivel a népszerűségre tekintünk. Van bennünk egyfajta gyanakvás, ami akár a bestsellerek anyagi nyereségéhez is kapcsolható: az irodalmi alkotás (talán nem is ok nélkül) a pénzcsinálás eszközévé degradálódik, ez a kontextus pedig könnyen megfosztja a szellemi értékeitől. A sikerességhez hasonlóan ódzkodunk az éppen divatos dolgoktól is. A még ki nem bontakozott, talán maradandó, talán tiszavirág életű törekvések a gyanakvás gátjába ütköznek, így a hétköznapi embereknek kevés a kapcsolatuk az alakuló irodalommal.
Ezt az olvasói tömeget azonban egyre kevésbé éri el a nyomtatott sajtó. Az irodalomkritika lassanként átszivárog a kibertérbe, és bár még mindig fontos szerep jut a különböző magazinoknak és újságoknak is a populáris irodalomról alkotott képünk alakításában, a szórakoztató irodalom kritikájának kibontakozása az online publikálók, fórumozók, bloggerek és egyéb social media guruk kezében van, csak ők még nem egészen fedezték fel magunknak ezt a területet.
Bárány Tibor A művészet hétköznapjai című könyvének bemutatója, Salétrom LOFFICE, Budapest, 2014. szeptember 12.
