A november 21. és 23. közötti napok a nagyváradi könyvbarátok számára különösen eseménydúsak voltak. Ezen a hétvégén szervezték meg a VI. Nagyváradi Könyvmaratont, amely elsősorban a helyi szerzők és kiadók köteteit ismertette. A kivétel erősíti a szabályt, mondják, s kivételre most is akadt példa: a Törzsasztal író-olvasó találkozójának meghívottja Dragomán György volt.
A Törzsasztal a Várad folyóirat által Nagyváradon rendszeresen megszervezett író-olvasó találkozó, ahol a meghívottakkal Kőrössi P. József író, könyvkiadó beszélget munkásságukról, legutóbbi kötetükről. A novemberi Törzsasztal beszélgetés a Könyvmaraton pénteki programjához igazodott, és a megszokott helyszín helyett a többi könyvbemutatóhoz hasonlóan a nemrég megnyílt Illyés Gyula Könyvesboltban kapott helyet.
A beszélgetés a hagyományos felolvasóestek forgatókönyvét követte: Kőrössi P. József kérdezett, Dragomán György válaszolt. Öt éve és hét hónapja volt a Törzsasztal vendége, tudtuk meg, és már akkor a készülő regényéről beszélt. Mi tartott eddig? A szerzőtől megtudhatjuk, hogyan működik nála a regényírás, hogyan áll majd össze a végére puzzle-szerűen a részekből az egész. A regény kiadását az is késleltette, hogy egyszerre két művön dolgozott. A következő könyve megjelenésére már nem kell ilyen sokat várnunk.
A Máglya mellől A fehér király sem maradhatott el. Kőrössi P. József megjegyezte, hogy míg az utóbbi cselekménye a rendszerváltás előtt, Emma története a diktátor halála után játszódik. Ez az időbeli egymásutániság nem véletlen: a két kötetet egy harmadik is követni fogja. Az író nem titkoltan azt szeretné, hogy a három könyvet együtt és külön is lehessen majd olvasni, s bár vannak a valóságra utaló motívumok, kimondottan tiltakozik az ellen, hogy történelmi hitelességet keressenek a regényeiben. Ezek fiktív világok és fiktív történetek.
A beszélgetést felolvasások szakították meg és Dragomán történetei tarkították: egy-két mulatságosabb eset a regény megjelenésének késlekedéséhez kapcsolódóan, meg néhány gyerekkori emlék. A Máglya cselekményéről nem hallottunk sokat, hisz azt szerették volna, hogy mindenki találja meg a saját értelmezését, s az elhangzó vélemények ne befolyásolják az olvasót (ha az eddig megjelent interjúk és könyvkritikák ezt eddig még nem tették meg). Egy gyászoló tizenhárom éves lány szülei halála után épp kezd hozzászokni új helyzetéhez, s kezdi megtanulni, milyen egyedül, amikor egyszer csak érte jön az addig nem ismert nagymama. A diktátort pár hónapja ölték meg, a család élete, a nagymama alakja titkokkal teli, s miközben azok lassanként feltárulnak Emma előtt, a kamaszkor gondjaival is meg kell birkóznia – ennyit tudtunk meg csak a cselekményből, de ez éppen elég is arra, hogy kíváncsiságot ébresszen.
Kőrösi P. József legutolsó kérdése kissé meglepő volt, mert arra kérte az írót, hogy osszon meg egy receptet a közönséggel. Ily módon a rántott hús készítésének és a gyors panírozásnak a titkait ismerhettük meg. A háziasszonyok örömére, akik azon bánkódnának, hogy nem hoztak magukkal jegyzetfüzetet ‒ a regény hátoldalára mégsem lehet ezt feljegyzeni ‒ Dragomán elmondta, hogy a recept az ő oldalán a Főzés menüpont alatt is megtalálható. Így a kötetek fehér lapjai üresen maradtak, amit a szerző örömmel dedikált.
Az író-olvasó találkozó szombat délelőtt 11-től a Silent kávézóban folytatódott. A program a Maraton Café nevet viselte, s kötetlen beszélgetést ígért a Könyvmaraton során bemutatott szerzők közül Dragomán Györggyel, Kőrössi P. Józseffel, Sorbán Attilával, Székely Ervinnel és Tasnády-Sáhi Péterrel. Az egyik szervező kissé provokáló szavait idézve olyan alkalom volt ez, ahol „lehet az újságírókat, szerzőket faggatni, kínozni. Szívem, senki nem fog itt beszédet tartani, aki beszélgetni akar, az közelebb jön.”
A beszélgetés érdekességét az adta, hogy miután mindenki helyet foglalt az asztalok mellett, már alig lehetett tudni, ki kicsoda. A terem berendezése sem volt éppen alkalmas az alkalomhoz: aki egy asztalhoz leült, az ott is maradt. A szerzők körül kis csoportosulások jöttek létre. A beszélgetés bátortalanul és lassan indult.
Én a Dragomán Györgyöt körülvevő körben foglaltam helyet, aki a tegeződést felajánlva egy kis bátorságot adott mindenkinek, főként a diákoknak, akik konkrét művek helyett inkább általánosan az írásról, olvasásról kérdezték őt. Látszólag mindannyiuk figyelmét felkeltették a kísérletező jellegű írástechnikák, hogy van olyan regény is, amelynek fejezeteit kártyalapokra nyomtatták, s csak az első és utolsó fejezet kötött, a többi tetszőleges sorrendben olvasható. De a klasszikusokról sem feledkeztek meg: Dosztojevszkijt tizenöt évesen kell elolvasni, tudtuk meg, mert egyszerűen az ember később már nem ér rá. Egy jó könyvnek a különböző korosztályoknál ugyanúgy működnie kell, mondta, ezért nem lepődik meg azon, hogy vannak magyartanárok, akik A fehér királyt házi olvasmányként adják fel.
A szerzők közül ő távozott elsőként. Elnézést kért, indulniuk kell, még hosszú az út hazáig. A helyét a Várad folyóirat főszerkesztője, a költő Szűcs László vette át, hogy ne maradjon a társaság beszélgetőpartner nélkül. Sokfelé kalandoztunk, beszélt kisregényéről, a Könyvmaraton szervezéséről, az irodalom különböző népszerűsítési formáiról, s megjegyezte, bár volt rá példa, hogy egy Facebook-bejegyzésben közzétett verset többen lájkoltak, mint ahány emberhez az hagyományos formában, egy folyóirat lapjain eljutott volna, nem lehet tudni, hogy valóban elolvasták-e. Egy folyóiratnál sincs ez másképp persze, mondhatnánk. A legmeglepőbb számomra mégis az volt, hogy meglátása szerint nemcsak az olvasók száma csökkent, hanem azoké is, akik írnak, a folyóiratokban mindenesetre kevesebb szerző jelenik meg.
Miután a kérdésekből lassan kifogytunk, az olvasók távoztak, s magukra hagyták a kávézóban a szervezőket. A Könyvmaraton azonban nem ért itt véget, akik kedvet kaptak, visszatérhettek a délutáni könyvbemutatókra, programokra.
Beszélgetés Dragomán Györggyel, Illyés Gyula Könyvesbolt, Nagyvárad, 2014. november 21.
A fotókat a szerző készítette.
