15 tehetséges, határnyitás után született pályakezdő szépírót kerestünk meg, majd az indulásról, inspirációkról és kortárs irodalmi sztorikról kérdeztük őket, de kiderül az is, mennyit jelent nekik az olvasó, mit gondolnak a slamről, s hogyan látják ők mint ’89 után születettek a rendszerváltást.
KULTer.hu: Mikor és hogyan tudtad meg, hogy az irodalmi élet nem állt meg a Nyugatosoknál, sőt vannak élő költők is?
Tizenhárom éves voltam nagyjából. Fórumokat kerestem a neten, ahol megoszthatom a szövegeimet, és rátaláltam a Dokk.hu-ra, ott pedig Kemény István pár versére. Innentől kezdett szélesedni a spektrum.
KULTer.hu: Volt egy konkrét meghatározó élményed, aminek a hatására írni kezdtél?
Nagyon tetszett egy lány elsőben.
KULTer.hu: Mikor írsz, gondolsz az olvasókra és/vagy mások elvárásaira?
Amikor legelőször kiesik belőlem valami (vázlat, kezdemény, nevezzük bárhogy), az mentes ilyesfajta tudatosságoktól. Amikor leülök dolgozni vele, finomítom, széttöröm, ilyesmik, akkor az érdekel igazából, hogy nekem tetsszen, akkor is, ha már kívül vagyok az íráson. Nem akarom, hogy kizárólag a létrehozás emléke miatt szeressek valamit, ami az enyém. Szóval: gondolok magamra mint olvasóra.
KULTer.hu: Mit ad a versírás, amire más művészi kifejezésformák nem képesek? Milyen más műfajok foglalkoztatnak?
Elég béna vagyok minden más kifejezésformában. A zene, a rajz stb. nem mennek. A rövidpróza érdekel mostanában.
KULTer.hu: ’89 után születettként hogy gondolsz a rendszerváltásra? Ma is komoly tétje lehet egy költő közéleti szerepvállalásának?
Legyen bármilyen horderejű és fontosságú a rendszerváltás, nekem mint ’95-ben születettnek ez egy történelmi tény, egy apró darab a nemzeti, kollektív emlékezetből. Nem igazán vált ki belőlem semmit. Szerintem a közéleti szerepvállalásnak akkor van komoly tétje, ha a szerepvállaló személyisége kellően erős. Nem azon érzem a hangsúlyt, hogy költő-e vagy bankár.
KULTer.hu: Mesélnél egy kortárs irodalmi közegben megesett humoros/tanulságos sztorit?
Tóth Kinga új kötetét vettem meg egy könyvárustól, kértem számlát is. Megkérdezte, hogy milyen névre, én elmondtam neki. Gyanús volt, hogy felcsillant a tekintete. Biztonság kedvéért ránéztem a számlára, hogy mit ír a hölgy. Ezt láttam meg elsőnek: „Pollágh Péter”.
KULTer.hu: Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelni az eddigi verseidből, mi lenne az?
„téged is ugyanazok az / atomok tesznek mássá”
