Szabadnapos
Szendikének
Lépteimet néha úgy hallom,
mintha mögöttem jönnének,
mint egy emberét, aki vendégségbe
készülődik hozzám és nem örülök a jöttének.
Kölcsönvettem egy pár problémát,
hogy lehessen újra félni
és furcsákat álmodom néhány napja,
mint aki úgy tesz, mintha csak ezektől volna férfi.
Mint egy önállósult tekintet,
pályát tévesztett űrszonda,
úgy gondolok rád, ahogy nincs értelme,
mintha rosszul titkolt féltésem mindkettőnkről szólna.
Azért nyugodtan alszunk el, csak
kurva nehéz a boldogság,
szokni kell még a magány hiányát, s hogy
szabadnapos gondjaink nem érnek rá, hogy elrontsák.
