Két éve kezdett közös tárlatokat rendezni a Kálmán Makláry Fine Arts és a Francia Intézet. Az együttműködők 2013-ban a Nemzeti Galériában Rozsda Endre kiállításával nyitottak, ezt követte 2014-ben a Ludwig Múzeumban Reigl Judit és Hantai Simon, a sor pedig végül a Francia Intézetben zárul, François Fiedler év vége óta látható anyagával.
A csodagyereknek tartott kassai születésű François Fiedler Hantaihoz és Reiglhöz hasonlóan Párizsba emigrált, ott ismerkedett meg 1951-ben Joan Miróval, akivel egy darabig közös műteremben is dolgoztak, neki köszönhetően ismerkedett meg Marc Chagallal és Aimé Maeghttal. 1952-től a neves Párizsi Galerie Maeghtban olyan művészekkel állíthatott ki Fiedler, mint Gerorge Braque vagy Alberto Giacometti. Mára feledésbe merült ugyan kissé a neve, de művei így is a párizsi Centre Pompidou, a New York-i Guggelheim gyűjteményeinek részei.
Fiedler Franciaországba költözése után szakított magyarországi figuratív festészetével, többnyire absztrakt képeket készített. A háború utáni párizsi iskolán kívül nagy mértékben hatott rá Jackson Pollock festészete. Alkalmazta a pollocki csorgatásos technikát, ezen kívül karcolta, véste, kaparta képeit, a festéket több rétegben vitte a vászonra, az olajfestékkel festett felületet egy kémiai eljárás segítségével ráncossá, töredezetté tette. A hatvanas évek elején otthagyta Párizst, vidékre költözött, ahol a szabadban festett, s képeit sokszor az időjárásra bízta, engedte, hogy a természet tovább formálja azokat. Fiedler nem akart határt szabni művei befogadójának, éppen ezért festményeinek, metszeteinek, litográfiáinak többnyire nem adott címet, nem datálta őket, sőt, munkáit sokszor alá sem írta.
François Fiedler kiállítása 2014. december 4-én nyílt meg a Francia Intézet galériájában, a vernisszázson bemutatták a festőről szóló háromnyelvű, hiánypótló monográfiát is. A tárlat egyetlen teremben próbál átfogó képet nyújtani Fiedler munkásságról. Jól látható, hogy a kiállított alkotásokat a művész több korszakából válogatták. Az ötvenes, hatvanas évek idején készült, tasista képeinek színhasználatán és a festési technikán könnyen észrevehető Pollock hatása. A vastagon felvitt festékrétegek plasztikussá teszik a képsíkot, néhány munkán vésések nyomait is észrevehetjük. Fiedler számos nagyobb képe a figurativitás irányába tart. Igaz, ezek soha sem szakadnak el teljes mértékben az absztrakciótól, de jól kivehető rajtuk egy-egy emberi fej vagy a szürrealizmus hatását mutató madárfejű alak sziluettje. Szintén nagyobb méretű, élénkebb színekkel festett képein dörzsölés és folyások nyomait láthatjuk, talán ezek azok a művek, melyek megformálásban az időjárás is szerepet játszott. Fiedler festményeinek sokszor ráncolt, töredezett a felülete, amely így leginkább egy száraz és repedezett földdarabhoz hasonlít; ezeket a felületeket a gyorsan, néhány mozdulattal szétkent vagy egyenesen a tubusból kinyomott festék töri meg.
Fiedler mostani kiállítása többek közt azért jelentős, mert a magyarországi gyűjteményekben jórészt korai, még itt készített művei láthatók, jelentősebb alkotásait külföldi gyűjteményekben őrzik. Éppen ezért a kiállítás megvalósítása több kivetnivalót is hagy maga után. A képek megvilágítása rendkívül rossz, túl erős és koncentrált fény éri az alkotásokat, amit fényes felületük visszatükröz, néhány emiatt szinte élvezhetetlen. Akadnak olyan festmények is, amelyekre viszont kevés fény esik, azonban ez még a jobbik eset, így legalább látszik valami belőlük.
Nem vagyok a kiállítási szövegek nagy híve, nem szeretem, ha minden egyes képet hosszú szöveg kísér, itt azonban, még ha kis tárlatról van is szó, egy rövid kísérőszöveg nem ártott volna. Fiedlerről nincs Magyarországon elérhető monográfia vagy fontosabb tanulmány – azon kívül, ami most jelent meg –, munkássága alig feldolgozott, éppen ezért érdemes lett volna pár szót írni művészetéről, a kiállításon bemutatott korszakairól, hogy azok érthetőbbek legyenek. Mindezek ellenére érdemes a kiállítására ellátogatni. A most a Francia Intézet kiállítótermében található darabokat ritkán láthatjuk így együtt, François Fiedler képeinek energikussága, szín- és anyagkezelése pedig lenyűgözi a nézőt.
A François Fiedler (1921–2001) című kiállítás Budapesten, a Francia Intézet kiállítótermében tekinthető meg 2015. január 23-ig.
