Nyomja meg az Enter billentyűt a kereséshez!

Újratervezés

Az ékesszólásról című sorozat folytatása elé

2015_01_07 Jó szerencsétNéhány évvel ezelőtt kezdte el publikálni Nyilas Atilla Az ékesszólásról című nagyívű kompozíciójának verstételeit a KULTer.hu-n, a részletek heti rendszerességgel jelentek meg nyolc hónapon át, s most azon alkalomból adjuk közre a szerző alábbi jegyzetét, hogy a sorozat további tételeinek közlésébe kezd.

2012. március 1-jei eszmei kezdéssel sorozatom indult itt, a KULTer.hu portálon. 2012. március 5-én jelent meg bevezető szövege, az Elöl járó beszéd és első része, s azt követően jellemzően napi egy versszak heti rendszerességgel föltéve hónapokon keresztül. Munkámból ennek folyamán itt eddig összesen kétszáznyolcvanhat szakasz jelent meg negyvenegy részben, a legutóbbi 2013. január 26-án Eligazítás címmel.

2015_01_07 hartdegen fotaja

Akkoriban azonban más dolgok oly mértékben lekötötték szellemi erőmet, hogy jó ideig nem jutottam hozzá az érdemi folytatáshoz. Még jó, hogy a bevezető szövegben nem ígértem semmit! Így aki szememre lobbantotta ígéretem megszegését, megalapozatlanul tette azt, hiszen a sorozat bevezetőjében, terveim fejtegetésekor ezt írtam: „De mindezeket nem ígérem.” Úgy vélem, ennek a mondatnak a jelentése elég egyértelmű.

Hasonlóan nem ígérek semmit a folytatást illetően sem. Mindenesetre úgy képzelem, a sorozat közlésének a jövőben a KULTer.hu nem kizárólagos fóruma lesz, a heti rendszerességnél jóval ritkábban és talán egyenetlenebbül jelenik majd itt meg egy-egy rész, ezek a korábbiakhoz hasonló hosszúságúak lesznek, de nem feltétlenül, és lehet, hogy kevésbé fognak összefüggeni majd egymással, mint az itteni sorozatközlés első periódusában, noha a mostani rész éppen közvetlen folytatása a legutóbbinak.

2015_01_07 Málik Roland (Mester Zsuzsa fotója)

A 2013. január 26-án megjelent blokk — „röpke bányász karrierem” tárgykörében — abban az utolsó teremben fejeződött be, ahova még be lehetett vinni cigarettát a bányába való leszállás előtt. Az egy nagyon éles határnak számított, onnan nyílt a lámpakamra, s a lámpakamrába való belépés már inkább magához a leszálláshoz tartozott, mint a felszíni előkészületekhez. Úgy látszik, valamiért nagyon nem akartam én oda lemenni versemlékezésem során.

Munkámat továbbra is a 2011-ben elhunyt Málik Roland magyar költő emlékének ajánlom, az Újratervezés címet is az ő kötettervéből vettem.

A sorozat folytatása ide kattintva olvasható!