A kezdetben az egyetlen felvidéki magyar irodalmi folyóiratnak számított Irodalmi Szemle rengeteg változáson esett túl az elmúlt 56 év alatt: többek között hét főszerkesztőváltás, arculatcsere történt. Szalay Zoltánt a periodika működéséről, a szlovák irodalommal való viszonyáról, a kortárs fiatal költészetről és jövőbeli terveiről kérdeztük.
KULTer.hu: Nagy múlttal rendelkezik a lap, hiszen 1958 óta működik, és sokáig az egyetlen felvidéki magyar irodalmi orgánum volt. Mesélnél arról, milyen változásokon esett át az Irodalmi Szemle az eddigi szerkesztői gárdák változása alatt?
Én vagyok az Irodalmi Szemle nyolcadik főszerkesztője, ami azt jelenti, hogy átlagban hét évet töltöttek a főszerkesztők eddig a lap élén. Volt köztük három Kossuth-díjas író (Dobos László, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád) is, de voltak, akik inkább megmaradtak a szlovákiai magyar kisebbségi irodalom teoretikusainak. Ennek megfelelően akadtak munkatársak, akik hozzájárultak a lap nyitottabb szemléletének kialakításához. Azonban volt olyan időszak is, amikor inkább a „befelé forduló” attitűd volt ránk jellemző. Az 1968 utáni „normalizáció” a magyar kisebbséget csak némi késéssel érte utol, s ez idő alatt közép-európai szinten is jelentős irodalmi fórummá vált a lap. Viszonylagos monopolhelyzetétől megszabadulva azonban nem mindig tudott az új kihívásokra reagálni, így a kétezres évekre némileg megszürkült, szerzőgárdája kissé elöregedett, vesztett korábbi jelentőségéből. Ezt ismerte fel Tóth László, aki korábban szerkesztőként már dolgozott a Szemlénél, s amikor 2011-ben főszerkesztőként tért vissza, fejlesztési programot hirdetett meg, fiatalította arculatunkat. Ennek keretében lett belőlem is szerkesztő 2012-ben.
KULTer.hu: A főszerkesztői posztot 2013 januárjában vetted át s cserélted le a szerkesztői gárdát. Mik voltak a célkitűzéseid az átvételkor? Hogyan választottad ki a jelenlegi munkatársaidat?
Nagyon tetszettek azok a változások, amelyeket Tóth László 2011-ben elindított, és úgy láttam, ezekből építkezve meg lehet valósítani egy még átfogóbb programot, ami visszahozza az Irodalmi Szemlét a magyar folyóirat-kultúra élvonalába. Ehhez én magam kevés lettem volna, ezért felkértem Száz Pált, hogy csatlakozzon hozzánk, mint szerkesztő, mert az ő „alkímiai” ismereteire nagy szükségünk volt. Pál mellett Gyenes Gábort szerettem volna magunk mellett tudni, aki nemcsak kiváló képzőművész és tördelő, de rendkívül jártas a filmek területén is, és én még a szóvicceit is szeretem. Van ezen kívül két főmunkatársunk (Grendel Lajos és Tőzsér Árpád), valamint egy héttagú szerkesztőbizottságunk (Balázs Imre József, Bárczi Zsófia, Csanda Gábor, Darvasi Ferenc, N. Tóth Anikó, Ondrejčák Eszter, Pécsi Györgyi) is. Velük rendszeresen konzultálunk a szerkesztésben. Elég összetett koncepció mentén kezdtük átszervezni a lapot, amit száz–százötven év alatt sikerülhet is megvalósítani, ha minden jól alakul. Nemcsak jó szövegeket akarunk közölni, hanem ezeket egy önmagára is állandóan rákérdező struktúra részévé tenni, s nyitni a társművészetek felé is.
KULTer.hu: Szlovák vagy magyar folyóiratként határozza meg magát az Irodalmi Szemle?
Intergalaktikus folyóiratként.
KULTer.hu: Milyen a kapcsolatotok a szlovákiai irodalmi élettel? A szakma hogyan vélekedik a periodikáról?
Ami a szlovákiai magyar irodalmi életet illeti, nem tudom, létezik-e. Mi mindenesetre jó kapcsolatokra törekszünk, például a Szlovákiai Magyar Írók Társasága lapjával, az Opusszal közös lapbemutatót szerveztünk júniusban. A szakma hozzáállását tekintve szerencsére kijelenthetem, hogy nagyon jó szerzők publikálnak nálunk, és nekem ez a legfontosabb. A szlovák irodalmi élettel sajnos kevésbé jók a kapcsolataink, amin régebb óta tervezünk már változtatni. Viszont sokkal gyümölcsözőbb a viszonyunk a szlovák képzőművészeti élettel, ahol nincsenek nyelvi korlátok: az utóbbi években élvonalbeli alkotók kisebb serege illusztrált a lapban.
KULTer.hu: Milyen ötletek vannak a tarsolyotokban a 2015-ös évre vonatkozólag?
Vannak, vannak. Szerintem megint lesz néhány jó témánk. Amiket elárulhatok: januári számunk fő blokkjának címe: Jog és irodalom – szerintem igazi ínyencfalat, februárban pedig Borbély Szilárdról emlékezünk meg, olyan versanyaggal, ami szerintem minden igényt kielégít. Januártól megújul a külsőnk is: az olvasóink szavazták meg nyolc borítóterv alapján, milyen legyen az új dizájn; több, mint kétszáz olvasónk kapcsolódott be a szavazásba. De készülünk innovatív újdonságokkal a portálunkon is, amely tavaly alakult át egy többé-kevésbé önálló irodalmi-kulturális felületté. Egyelőre még nem lőhetek le minden poént.
KULTer.hu: Pozsony mellett Budapesten is tartotok lapszámbemutatót. Miért?
Bár az irodalom általában magányos elfoglaltság, mi célunknak tekintjük, hogy amennyire lehetséges, közösségi élménnyé is tegyük azt. Az egyelőre foghíjas lapterjesztésünket is így próbáljuk növelni: Pozsonyon és Budapesten kívül más helyszínekre is ellátogatunk, s jövőre már harmadszor fogjuk mi biztosítani a legnagyobb szlovákiai magyar ifjúsági nyári fesztivál, a Gombaszögi Nyári Tábor irodalmi programját. A szlovákiai fővárosban az Irodalmi Szemle estjei jelentik az egyetlen rendszeres irodalmi rendezvényt, a budapesti események pedig jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy találkozzunk azokkal a munkatársainkkal, barátainkkal, akik nem szoktak megfordulni Pozsonyban.
KULTer.hu: Nemrég a Palócfölddel tartottatok egy lapszámbemutatóval egybekötött felolvasóestet. Hogyan jött az ötlet, hogy e lappal együtt szervezzetek eseményt?
Mizser Attilával, a Palócföld főszerkesztőjével régóta ismerjük egymást. Idén tavasszal egy közös barátunk, Szászi Zoli születésnapján, Rimaszombaton egyeztünk meg abban, hogy jó lenne a salgótarjáni folyóiratot elhozni városunkba, és ősszel ezt sikeresen meg is valósítottuk. Szívesen dolgozunk együtt más lapokkal, hiszen ez mindig jó alkalom arra, hogy megismerjük egymás módszereit, szerzőit, olvasóit, mert mindenki más perspektívából vizsgálja az irodalmat. A legjobb érzés pedig azokkal együtt dolgozni, akiknek a szemlélete nekünk szimpatikus – a Palócföld például ilyen lap, kiváló modell, mindenkinek csak ajánlani tudom!
KULTer.hu: A tematikus lapszámok jellemeznek titeket. Mi a célotok vele?
Nem csak a költészet érdekli az embereket, s ez az irodalmárokra is érvényes. Persze ez hazugság, hiszen őket csak az foglalkoztatja, ezért alapítanak folyóiratot, és más témákról is az irodalmon keresztül gondolkodnak. De az olvasóink az evolúcióról vagy a hajléktalanok sorsáról is szeretnek orientálódni. Mi mindenesetre igyekszünk olyan témákat felvetni, amelyek nem szűken irodalmiak, ha pedig mégis, akkor nem a szokásos utakon közelítjük meg azokat. Így valósulhatott meg az elmúlt két évben a Roberto Bolaño-val, netán a giccs/trash-sel, esetleg Viktor Pelevin-nel, vagy épp az imént említett hajléktalanokkal foglalkozó számunk.
KULTer.hu: Hogyan látod a mai kortárs fiatal irodalmat?
Azt hiszem, felelőtlen és komolytalan lenne a részemről, ha átfogóan akarnám értékelni a mai kortárs fiatal irodalmat. Mostanában sokszor elhangzott, hogy a mai ifjúságot nem érdekli a költészet, mert csak az interneten lógnak. Ehhez képest elég sok könyvet is írnak, én például jelentős lemaradásokkal küzdök e tekintetben. Ám van egy olyan tendencia, aminek nem örülök túlságosan: mintha kissé túlértékelnénk egyes szerzőket, a kritika nagyon elkényezteti őket, s amikor kézbe vesszük a kötetüket, megkérdezzük magunktól, hogy „ennyi az egész?” Persze talán nincs értelme általánosítva beszélni erről, de sok az aránytalanság, többen vannak olyanok, akik nagyon gyorsan reflektorfénybe kerülnek, de még több az olyan alkotó, aki háttérbe szorul. Persze a világ már csak ilyen, legalábbis tapintatlan, ahogy Thomas Bernhard mondja.
KULTer.hu: Mennyire kapnak teret a lapban a pályakezdő tehetséges fiatalok?
Nagyon szívesen közlünk induló szerzőket a nyomtatott lapban is, a portálunkon meg pláne. Egyik legnagyobb büszkeségünk az online Szemlében a Zsemle című rovat, ahol 2013 szeptemberétől 2014 decemberéig 15 fiatal szerző tárcáit publikáltuk. Az volt a célunk, hogy a „befutott” alkotók együtt szerepelhessenek a tehetséges pályakezdőkkel. Így kerültek egymás mellé olyan nevek, mint például Balázs Imre József és Csillag Lajos vagy Szécsi Noémi és Hizsnyai András. Úgy vélem, nem igazán történhet jobb annál egy szerkesztővel mint, hogy tehetséges fiatal szerzők írásait közölheti, szóval én sok ilyet kívánok magunknak.
Laboda Róbert
„Európai kisebbség”Egy oximoron, egy vigaszág,
Egy örökös morzsa arról az asztalról,
Ahol a kenyeret vágják.
Egy kibontott reakciós termék,
Egy olcsó tábortűz, egy tévremény,
Egy mérgezett egérbélben vonagló málhás fémszekér.
Egy langyos kézfogás a piacon,
Egy berögzült másodrang,
Egy páholyban megmaradt aktuális hidegfront, elmeszelt faldarab.
Egy fogyócikk, rokonok elől eldugott mélytorok,
Egy disszidáló disztichon, kinek dísztagja egy aktuális díszfarok!
Egy folytonos fejtörés, beszakadt zárlat,
Egy pumpáló szívizom,
Egy meg nem nyitott tárlat.
Egy elázott hírzápor,
Egy felesleges sajnálat,
Egy kiadós vastapsot követő mámoros lehelet, amit zálognak szántak.(A vers ízelítő az Irodalmi Szemle 2015/1-es számából.)
