Amellett, hogy a tavaly elázott vörös szőnyeg használhatatlanná vált idén és az Akadémiának újat kellett vásárolnia, más újdonságok is voltak az idei Oscaron. Az Oscar-jelölt rövid filmek, a nagyjátékfilmes animáció és a make-up artistok estjén is jártunk, ahol nemcsak a rendezők és producerek, hanem néhány színész is megjelent.
Kevesen tudják, hogy az „Oscars” már jóval a gála előtt elkezdődik és a díjkiosztót megelőző héten hivalatos pre-Oscar események tucatjait rendezik meg Hollywood-ban és Beverly Hills-ben. Ezen a környéken sorakoznak az Amerikai Filmakadémia hivatalos színházai: a Writers Guild America, Directors Guild America és a Samuel Goldwyn Theatre.
Az AMPAS (Academy of Motion Picture Arts and Sciences) városrész legfontosabb mozija az akadémia Samuel Goldwyn Színháza, ahol öt napon át mutatják be személyesen a nominált rendezőket. A szerencsések, akik bejutnak a rendezvényre, első kézből hallhatnak kulisszatitkokat az alkotóktól.
A leghosszabb est a short filmeké volt, közel öt órán keresztül tartott Sean Astin, színész moderálásában, akit a magyar nézők a A Gyűrűk urából és a 24 című sorozatból ismerhetnek. Rövidfilmek között két Oscart is osztanak, 5-5 filmet jelölnek animációs rövidfilm kategóriában és kisjátékfilm kategóriában.
Idén a The Bigger Picture, a The Dam Keeper, a Feast, a Me and My Moulton és a mindössze két perces A Single Life versengett az animációs rövidfilmek kategóriájában. A filmek annyira különbözőek, hogy lehetetlen volt megjósolni, ki viszi el a pálmát. Az én kedvencem a kedves malacka és a róka története (The Dam Keeper), de Sean Astin, moderátor nem csinált titkot abból, hogy a saját kutyájára való tekintettel, a Walt Disney által gyártott Feastnek drukkol, és az alkotók mellett Astin meg a kedvence is örülhetett, a szobrot ugyanis a Feast kapta végül.
Sokkal egyértelműbb, hogy kinek adnám az Oscart a rövidfilm kategóriában. Az Aya egy rendkívül izgalmas, az emberi érzések, a megcsalás határainak finomságait nagy érzékenységgel boncolgató film. Sean Astin a beszélgetésen Mihal Berzis rendezőnek szegezte a kérdést: „Akkor tehát a film saját, megélt érzéseken alapul?” A rendezőnő mosolyogva kerülte ki a személyeskedést és azt válaszolta: „A film nem valós történet, hanem fikció.” A színészi játék hitelességét is méltatta Astin – a címszerepben feltűnő színésznő, Sarah Adler mindenki örömére személyesen vett részt a vetítésen. Ugyancsak megjelent a Parvaneh-ben kiváló teljesítményt nyújtó Nissa Kashani színésznő is. A kategóriában az Aya és a Parvaneh mellett a Boogaloo and Graham, a Butter Lamp és a The Phone Call versengett az Oscarért, s végül ez utóbbi kapta a szobrot.
Újdonságnak számít az idei Oscaron a rengeteg technikai fejlesztés mellett a Govenor’s Ball vintage designja. A Sequoia cég tervei alapján ezúttal az Akadémia archívumába kalauzolták el a vendégeket az enteriőrtervezők és több száz eredeti képpel, tették antik-nappali, vagy ahogy a szervezők mondják, könyvtárszoba-hatásúvá a fogadás helyszínét.
A legnagyobb újdonság az volt idén, hogy az Oscar-jelölések meglepő módon fordultak a független és művészfilmek világa felé. A legnagyobb esélyesnek tartott – szinte kísérleti film kategóriába sorolható – Sráckor mellett a találgatások szerint a Birdman volt a legtöbb aranyszobor várományosa. Végül Birdman összesen négy, míg a Sráckor egy szobrot gyűjtött be.
Az animációs nagyjátékfilmek kategóriájának esti beszélgetésén érdekes magyar vonatkozású háttér-információt is megtudtam: a Doboztrollok vicces figurái hollandul, bolgárul és magyarul halandzsáznak. A rendező külön is kiemelte a magyar nyelvet, mint az egyik legérdekesebb hangzásút, amit valaha hallott.
Vasárnap éjjel eldőlt a szobrok sorsa, a gála után pedig a világ három leghíresebb partijában, a Governor’s Ballban, a Vanity Fair After Partyn és Elton John ezer fős házibulijában szórakoztak a hollywoodi sztárok.
A fotókat Rory Muirhead készítette.
