Feketébe borult teremben Fekete Istvánra emlékező performansszal indult az Amúgy irodalmi folyóirat téli lapszámának és új online felületének bemutatója, a DEIK-esek vers- és prózafelolvasását követően Hepp Iván beszélgetett a régi-új JAK-taggal, a költő-szerkesztő kabai lóránttal.
Fedettpályás napfogyatkozásként kezdődött el az Amúgy téli lapszámbemutatója. A 111-es terem, ahol tartották, percekre teljes sötétségbe borult, sejteni lehetett, hogy valami készül. Aztán halkan felcsendült a Vuk főcímdala, a közönség soraiban ülők közül sokan mosolyogtak a kedves kis dallam közben. A zene elhalkult, kezdetét vette a DEIK Teátrum előadása, melynek témájául egy kifordított, emberibb világ tervének felállítása szolgált, középpontjában az állatokkal. A színdarabot Somogyi Tibor és Fekete István írták, mint később kiderült, „egymástól függetlenül”. A sötétséget apró fényforrásként egy zseblámpa törte meg, a szerző e fölött olvasta fel Fekete István sorait, felhívva a figyelmet arra, hogy „minden félelmetes között a legfélelmetesebb az ember”. Nyílt az ajtó, és belépett Marczin I. Bence mint Vadkan, az állati lázadás ötletgazdája. Vállán hozta Balogh Zsófit, aki Nyuszifül figuráját hitelesen és nagyszerűen alakította. Az előadásba a közönséget is bevonták a szereplők, a szellemes-ironikus programterv felolvasása után Bence és Zsófi random emberekhez léptek oda, és olyan kérdéseket tettek fel, mint pl.: „szereted a nyúlpaprikást?”; „sírtál a Bambin?”; „szereted az őzhúst?”; „ki nézett már közületek animalpornót?” Az Adorján Imola által alakított, emberek védelmében fellépő Vadcica monológjában az emberek és macskák közötti átmenetről beszélt, majd a félig macska, félig ember Vérkandúr szerepét magára öltött Somogyi Tiborral egy Fekete István-kötet különböző hasznosítási módjait mutatták be. A néhány perces játék közben a könyv szolgált távcsőként, tükörként, csákóként, tisztálkodási eszközként és legyezőként is. Végezetül pedig az ellentétek megszűntek, az idő lelassult, és a színpadon levők a könyv fölé kucorodva Fekete István-idézeteket olvastak fel egymásnak. A karakterek megformálásához a szereplők nem sok jelmezt vetettek be, ezáltal nyerte el az egész performansz a lehető legvalódibb hatást. Ezt követően a terem ismét sötétségbe borult, szimbolizálva, hogy valami lezárult, ugyanakkor folytatódik is, hiszen kezdetét vette az est lapszámbemutatós része.
Somogyi Tibor bemutatta a folyóirat online felületének új dizájnját, és bejelentette, hogy az Amúgy ezentúl mobiltelefonról is olvasható és követhető, ami eddig nem volt lehetséges. Ahogy a DEIK Teátrum tolmácsolásából is kiderült, az est egyik fontos szereplője a 115 éve született Fekete István volt, a róla való megemlékezés kapcsán is érkeztek szövegek. A szerzők közül néhányan személyesen is felolvasták műveiket. A sort Horváth Imre Olivér nyitotta, aki nyomtatott szöveg híján a kivetítőről olvasta fel Empátia című versét. Ezt követően Erdei Orsolya Így lettem deikes és Bégányi Dániel Montázs rovatban helyet foglaló Lámpaoltás című lírai szövege hangzott el. A verset felolvasók táborát jómagam is népesítettem. Végül, de nem utolsósorban Czirják Róbert építészhallgató Akcidens címet viselő prózáját hallgathatta meg a közönség.
Az est azonban még ezután is tartogatott meglepetéseket. A lapszámbemutató vendégeként ugyanis kabai lóránt költő-szerkesztőt köszönthettük, beszélgetőtársa Hepp Iván volt. A beszélgetés azzal a ténymegállapítással kezdődött, hogy kabai lóránt immár második alkalommal lépett be a József Attila Körbe. Az első JAK-os időszak 2002-től 2007-ig tartott, ekkor a JAK-füzetek szerkesztésével is foglalkozott, s az idei JAK-tábortól ismét tag. Ezt követően a jelenlegi szerkesztői munkára terelődött a beszélgetés, ennek kapcsán szóba került, hogy a JAK által szervezett táborban versszemináriumot tartott, és ezt jó élményként tartja számon. Elmondta azt is, hogy a Műút folyóiratnál irodalmi szerkesztőként dolgozik, ahova rengeteg szöveg érkezik, de ezek közül sok nem üti meg az elvárt színvonalat. Igyekszik nem elvenni a próbálkozók kedvét az írástól, ám nem ringat senkit felesleges ábrándokba.
Szó esett a Műút Szöveggyár-táborokról és a másfél évig fennálló Tudásgyár-projektről is. Megjegyezte, hogy Műút Szöveggyár tábor – ahol mindig személyes hangoltságú műhelymunkák valósulnak meg – továbbra is van és lesz is. Ezt követően magára az alkotásra, az alkotás folyamatára helyeződött a hangsúly a beszélgetésben. A Zemlényi Attilával közösen kitalált és írni kezdett Vasgyári eclogák fő célja a mítoszteremtés, egy urbanlegend létrehozása, mely misztifikálja a Miskolc városán ejtett sebet, a vasgyárat. A szerző legújabb kötete az avasi keserű címet viseli, ez is jelzi, hogy a miskolci környezet tagadhatatlanul kihatott költészetére. A visszatekintés és mesélés után szóba kerültek a jövő tervei is: két kötet előkészületei párhuzamosan folynak, az egyik egy rövidprózás, a másik pedig egy színes, ábrákkal teli könyv. Ennél a pontnál a közönség is szót kapott, az est vége felé közeledve Iván utolsó kérdése a performanszok mibenlétére irányult, megtudhattuk, hogy ennek lényege, hogy az alkotó maga válik az alkotás megvalósulásának felületévé, és a folyamat maga a mű, ez egy nagyon interaktív műfaj, ugyanakkor nehezen meghatározható fogalom. Az est lezárásaként ismét a nézők tehették fel kérdéseiket, aztán pedig mindenki kiszállingózott a teremből, hogy továbbélje vagy elvigye magával, amit aznap kapott.
Amúgy téli lapbemutató kabai lóránttal, Debrecen, DE főépület (111. terem), 2015. február 25.
A fotókat Kabai Anna készítette.
