Február utolsó péntekjén a LÉK és a József Attila Kör szervezésében Nemes Z. Márió volt a Debreceni Egyetem vendége. Az est folyamán a közös felolvasás mellett a szerző egy jó hangulatú beszélgetésben is közreműködött, Balogh Péter moderálásával.
Az izgalomtól feszült levegőt a LÉK-tagok felolvasása hamar oldotta. A felolvasók között szerepelt Baranyi Gergely, Énekes András Előd, Marczin I. Bence és Ország Rebeka is. A ráhangolódást követő beszélgetésen Nemes Z. Márió a Telep Csoport egykori tagjaként örömmel számolt be a Telepről és a csoportban eltöltött idő élményeiről. Véleménye szerint a Telep szerkezetét az esetlegesség és tudatosság furcsa keveréke határozta meg, ez a struktúra kívülről jóval tudatosabbnak látszott, mint belülről. A tagok bekerülésére is ez volt jellemző, de e közösség valójában nemcsak a Telep-tagokról szólt. A Telep létrejöttét merőben meghatározta a JAK-táborban való részvétel és a közös szemináriumi műhelymunkák. A Telep munkájához a kulturális háttér is hozzájárult, hisz ebből alakultak ki az első kreatív párbeszédek. A mai kulturális helyzet feszegetése közben felmerült témaként a kortárs irodalom hatásának kérdése is.
Nemes Z. szerint a kortárs irodalmat nem az adott pillanatban lehet értékelni, jobb, ha távolról tekintünk a dolgokra, mint mondja: „távolból lehet látni az ár-apályokat”. Véleménye szerint nem lehet a kortárs művészet jó vagy rossz, mivel minden korszakban több nyelvi törekvés, kulturális hatás figyelhető meg. Példaként a sárkányfüves nemzedék hátszelét említette, valamint Kukorelly Endre munkásságát. Előbbivel személy szerint nem igazán tudott azonosulni, Kukorelly korai írásművészetét viszont az akkori líra szárnyalásának nevezte. Szóba került a slam térhódítása is, mely Nemes kifejtése alapján pozitív jelenség a költészetben. Az e fajta művészet közérthetőségét, közeliségét és sajátos megszólalásmódját emelte ki, mely felhatalmaz arra, hogy a költők másképp írjanak, másképp műveljék a költészetet. Ebben a vonatkozásban mesélt berlini felolvasásáról, ahol verseit a német hallgatóság érthetőnek titulálta. Véleménye szerint más dolgok válnak hangsúlyossá egy külföldi felolvasás során, és ennek okaként az eltérő irodalmi kontextust jelölte meg.
Mindezek után az Alkalmi magyarázatok a húsról című első kötetéről kérdezte a moderátor. Kérdése a főszereplő agerofóbiájára irányult, mely a műben csak többes számban létezik, Nemes Z. ezt a rengeteg fóbiával és a pragmatizált beszélővel magyarázta. Véleménye szerint nincs szükség pszichoanalitikus olvasásra ahhoz, hogy megértsük őt. Elmondása szerint furcsállta, hogy ebből a szemszögből kevésbé volt releváns a kötet a kritikusok számára. Mivel ezt a művét nem hozta magával, legutóbbi, A hercegprímás elsírja magát című kötetéből olvasott fel.
A beszélgetés során Petri György alakja, a hozzá fűződő viszony kérdése is fontos szerepet kapott, mindenekelőtt, hogy túl kell-e ma lépnünk Petrin. Nemes Z. szerint az erre adott válasz folyamatosan változik, mozgásban van. Első kötete előtt nem nagyon ismerte Petrit, így némi ambivalenciát érez a kapcsolat emlegetésekor. Nemes Z. álláspontja, hogy Petri versei nagyon intenzívek. Az est vendége azt is megosztotta velünk, hogy noha szereti Petri verseit, mégis úgy gondolja, hogy akik közelebbi kapcsolatba lépnek a munkáival, azok előbb-utóbb csalódnak benne. Szó esett a költő műveiben megjelenő politikáról is, mely Nemes Z. szerint a mai perspektívából nehezen megközelíthető. Az pedig, hogy Petri banalizálja a lírát, szerinte konfúz és problematikus, ezért a többszöri újraolvasást ajánlotta. Azt is elárulta, hogy Sziveri Jánossal kapcsolatban is ugyanezt az ambivalens viszonyt érzékeli.
Ezt követően a második, Bauxit című kötetének a megelőzőhöz hasonló poétikai törekvései, illetőleg e hasonlóság okai kerültek terítékre. A két könyv közötti rokonságot a szerző a saját árnyék nehézkedésével magyarázta. Elmondása szerint a költői életpálya alakulását két, jellemzően egymásnak ellentmondó komplexus határozza meg. Az egyik az önazonosság és eredetiség kívánalma, ami a fejlődés irányát is kijelöli, a másik pedig ennek pontosan a fordítottja: a művész folyamatosan igyekszik megváltozni. Nemes Z. szerint ezen a skizorfén állapoton kell túllépni.
A Bauxit kapcsán a lírai én és az inhumánus szörny relációja került a középpontba. Nemes Z. ennek viszonylatában a szörny mibenlétére kérdezett rá: mindez azért fontos, mert ami nem emberi, az nem biztos, hogy inhumánus. Nem egy mutáns lény felépítése volt a cél, hanem inkább annak a fejtegetése, hogy költőileg hogyan fogalmazható meg az idegenségérzet, amelyre nincsenek pontos kifejezéseink.
A legújabb kötettől sem mentes az idegenség, bár itt ez még hangsúlyosabban nyelvi−poétikai jellegű: A hercegprímás elsírja magát ugyanis a barokk poétika szöveghagyomány emlékezete és a posztanalitikus élmény összekapcsolásával kísérletezik. Ez a világkép a szerző elmondás szerint csírájában már megvolt, de ez a párhuzamos narratíva nem illeszkedett a Bauxit világába. „Mindig van egy új ötlet – mondja Nemes Z. Márió –, amely nem mindig valósul meg.” A műről beszélgetve elárulta, hogy mindig is vonzódott az ingoványos terepekhez, s e kötet kiváló alkalom volt arra, hogy eljátsszon azzal, hogyan építhető be a sokaság földrajzi helyekre, például egy vármegyébe.
Ezt követően A preparáció jegyében című kötet szerkesztésének szempontjai keltették fel az érdeklődésünket. Nemes Z. erről is nyíltan beszélt. A legfontosabb az volt, hogy ne legyen fejezetekre tagolva a könyv, a kritikák és az esszék egyszerre szerepeljenek. A cél egy nagy halmaz képzése volt, amelyben a rend magába foglalja a káoszt. A kötetnek szerkezete van, tagoltsága nincs.
Végezetül Nemes Z. készülő kötetének a kompozíciójáról érdeklődött a moderátor. Több ötlete is van a szerzőnek az új kötettel kapcsolatban, de minden bizonnyal az idegen szövegek átírásával és termékeny kisajátításával fog kísérletezni. Itt több szempont is megfordult Nemes Z. fejében: az alanyi költészet, de akár egy „álmeséket” magába foglaló könyv lehetősége is. Az esemény végén egy lazább beszélgetés vette kezdetét, ahol a résztvevők további kérdéseket intézhettek Nemes Z. Márióhoz.
A LÉK és Nemes Z. Márió közös felolvasóestje, Debreceni Egyetem, 2015. február 27.
A fotókat Uri Dénes Mihály készítette.
