Kibillent táj címmel nyílt Bukta Imre új képeiből tárlat április 1-én a Bartók Béla úti Godot Galériában. A festő két évvel ezelőtti, Műcsarnokban rendezett, nagy sikerű Másik Magyarország című kiállítása után kicsit visszavonult, új, idei képeit jelen tárlaton mutatja be.
A friss képek többsége papíralapú, a művész a rá jellemező módon több anyaggal dolgozik egyszerre (felhasznál például temperát, pasztellt, olajfestéket, de ceruzát és tust is alkalmaz). A képeken ismét Bukta szülőfaluja, Mezőszemere jelenik meg, a már ismerős arcaival, tájaival.
A kiállítás lehetne akár a Másik Magyarország folytatása is. A Műcsarnokban kiállított munkákhoz hasonlóan az itteniekre is jellemző az entrópia, a falu szinte romokban hever, de úgy tűnik, hogy ezeken a képeken már egyre jobban elhalványul a remény is. Nem csak az épületek látszanak omladozni, hanem a közösség is megbomlott. A korábbi képeken a falu lakosai legtöbbször még társaságban jelentek meg, egy látszólag valós közösséget alkottak (gondoljunk például a kocsmaképekre). A műveken többször feltűnt a megváltást ígérő Krisztus képe. Mostanra a feszületet már csak egy gallyat aprító közmunkás arany nyakláncán és egy giccses tárgyakkal zsúfolt vitrinben fedezhetjük fel. Bukta a lakosokat magányukban, egymástól elszigetelten ábrázolja, leginkább munka közben, mint például a Kora tavasz (Tibi) című képen, ahol egy sapkás férfi éppen fát metsz. Néha egyszerre több alak is feltűnik, de ők már egymástól különváltan végzik dolgukat, vagy csak elhaladnak egymás mellett, ilyen az Este falun képen látható két, ellenirányban elhaladó alak.
Csendéletek és tájképek is láthatóak a kiállításon, ezek viszont nem idilli, festői, hanem ezer sebből vérző, pusztulásra ítélet vidékek. Az épületek elhagyatottak, roskadoznak, omladoznak. Az Egykori legelő című képen, a réten alig van néhány fűcsomó, a valamikor ott legelő teheneknek már csak az emlékképe van jelen.
A kiállított munkákon felfedezhetjük a Buktára jellemező motívumokat: kivágott fatörzseket, szalmabálákat és villanypóznákat, a korábbi képek ornamens elemei viszont eltűnőben vannak. Azok olyan absztrakt díszítőmotívumok voltak, amelyek az emberi alakok és a tájak felületét egyaránt megtörték, de most már nincsenek jelen. Bukta így sem szakad el teljesen az absztrakciótól, például a Kert című képet tekinthetjük egy nonfiguratív festménynek.
Az új munkákon már kevésbé jelenik meg a humor, de Bukta a falu életét még így is iróniával szemlélteti. Ebből talán akadhatnak félreértések. Többen gondolhatják, hogy ehhez a nézőponthoz lenézés, megvetés társul, de ez egyáltalán nincs így, a képek együttérzésről, szeretetről tanúskodnak. A festő ezek közt az emberek közt él, tehát – ahogy azt Jerger Krisztina is kiemelte a megnyitón –, megvan a képessége ahhoz, hogy az ottani életet legitim módon, belülről ábrázolja.
A kiállítást egy katalógus kíséri, melyhez a Godot Galériában juthatunk hozzá. Az albumban nemcsak a kiállítás anyagával találkozhatunk, hanem néhány korábbi képpel is, ezek közül a leghangsúlyosabb Bukta közmunkás sorozata. A képeken jellegzetes sárga, fényvisszaverő mellényt viselő, dolgozó munkásokat láthatunk, néha egész abszurd tevékenység közben. Az egyik képen például szobrászkodó-festegető vidéki művészeket láthatunk a jól ismert mellényben, a Közmunkások valamit csinálnak című képen pedig pöttyös ernyők alatt matatnak valamit a dolgozók. A sorozat több darabján is motívumként jelenik meg a közmunkások földönkívüliekhez való vonzódása. Bukta ezzel talán a népszerű összeesküvés-elméletekre utal, a munkásokat úgy ábrázolja, mint akik valamiféle UFO-kultusz éltetői lehetnek: UFO-s pólókat viselnek, laptopjaik képernyőjén is őket nézik vagy épp egy földönkívüli lény szobrán dolgozva jelennek meg.
A képeken bemutatott jelenségek és problémák nemcsak Mezőszemerére jellemzőek, a festő vidékről alkotott képe az egész országra kiterjeszthető. A reményvesztett, mindennapos válságokkal telített, hanyatló állapotnak az elbeszéléséhez illik Bukta Imre ironizáló perspektívája.
Bukta Imre Kibillent táj című kiállítása a budapesti Godot Galériában látható 2015. május 9-ig.
