Részleges dal
Tökéletes madarak
állnak bennünk.
Homokba, hamuba írt
kottázat:
a kulcs előérzete.
Hónaljszárny.
Légnyomás, tétovaság
a méretre szabott csöndben.
És
egy végtelen mozdulat –
viharos szivárvány
hatol a rácsok közé.
Túl a kerten
A Mester alszik
és a vízen jár!
Támolyognak
a véreres szemű
tanítványok,
és rettentő almafák
menetelnek utánuk.
Kedvetlen
A galambokat kiirtották.
Megfagytak a verebek.
Szél hasítja fel az utcát.
Nem jössz át. Én se megyek.
Kiemelt kép: Flickr
