Szimon Ágnes Nórával az OPEN Showroomban találkozunk. Érkezésünkkor az asztalon az alkotáshoz szolgáló kellékek hevernek, rendet tesz, hogy elférjen a diktafon. Az interjú során szűkszavú, bájosan kacag, majd miközben megtekintjük a kínálatot, koszorúslányokat fogad, akik levendulaszínű ruhákat álmodtak meg maguknak.
KULTer.hu: Kérlek, mesélj kicsit a kezdetekről! Mikor kezdett el érdekelni a design, mikor jutott először eszedbe, hogy ruhákat, kiegészítőket tervezz?
Gimnáziumban kezdett el érdekelni a design. Először táskákat, kiegészítőket terveztem, majd elvégeztem egy OKJ-s divat- és stílustervező képzést, így kerültem kapcsolatba a ruhatervezéssel. A kezdetekben kisebb vásárokon, a WAMP-on és galériákban pop up szerű rendezvényeken árultam a termékeimet, majd másfél évig volt egy kis üzletem a Rumbach Sebestyén utcában. Ekkoriban több tervezőt is hívtam a showroomba, majd egy önálló boltba költöztem. A probléma az volt, hogy ott is laktam, és kicsit sok lett, hogy együtt élek a munkahelyemmel. Tavaly májusban jöttünk az OPEN Showroomba nyolc tervező ismerősömmel.
KULTer.hu: Van múzsád? Milyennek látod a nőt, akinek tervezel?
Kifejezett múzsám nincsen, azonban a Zoe Phobic mögé odaképzelek egy nőt, akivel azonosulhatnak a vásárlóim. Egy felszabadult nőt képzelek el, aki nagyon tudja, hogy mit akar, és hogy merre tart az életben.
KULTer.hu: Mi inspirál leginkább mostanában?
Az emberek, de őszintén megvallva ez mindig is így volt. Sosem voltak igazán témáim, nem ihlettek meg művészeti korok vagy filmek, mindig az hatott rám leginkább, ami aktuálisan velem történt.
KULTer.hu: A korábbi kollekciók közül melyik volt a személyes kedvenced?
A 2013-as év őszére jött ki a Days of Penny Lane kollekció, amely a The Beatles azonos című nótájáról kapta a nevét. Kicsit rockos vonalat képzelj el, de emellett voltak nagyon elegáns és nőies darabok is. A kollekció alapszínei a fekete, az arany és a téglavörös. Az indie rock hangulata körüllengte a tervezés és a fotózás hangulatát is.
KULTer.hu: Eddig kollekciókban gondolkodtál, amin nemrégiben változtattál azzal, hogy úgy döntöttél, folyamatosan tervezel és publikálod is az újdonságokat.
Ennek több oka is volt. Az egyik legfőbb, hogy nem tartom logikusnak, hogy egy szezonnal előbb bemutassak egy nagy kollekciót, ami akkor még tulajdonképpen nem érdekli az embereket. Magamból kiindulva, hiába mutatnak nekem októberben tavaszi hangulatú maxiruhákat, egyszerűen nem keltik fel az érdeklődésemet. Külföldön a nagy divatházaknál ez működik, mert a bemutatókra buyereket hívnak, akik megvásárolják a következő szezonra a kollekciókat. Itthon közvetlenül a vásárlóknak mutatjuk be a legfrissebb kollekciókat. A másik nyomós ok az, hogy szakítani akartam a robotmunkával. Ilyen feltételek mellett már nem tudtam kiélvezni a tervezést.
KULTer.hu: Jelenleg hányan dolgoztok a márkán?
Leginkább én dolgozok benne, illetve van egy gyakornokom, Blanka, aki nagyon ügyes, ő tulajdonképpen mindenben besegít. Továbbá mostanában kezdek egy új varrónővel együtt dolgozni. Nagyon szeretek alkotni, a mintadarabokat szívesen elkészítem én, de a megrendelések teljesítésében örülnék, ha lenne segítőm.
KULTer.hu: Honnan jött a márka neve?
Teljesen véletlenszerűen jött, a Zoe becenévként rám ragadt a gimnáziumi időkből. A Phobic szó úgy született, hogy felcsaptam a szótárat és egyszerűen ráböktem az első szóra. Nagyon tetszik a márka jelentése, hiszen a „zoe” életet jelent, a „phobic” pedig fóbiást.
KULTer.hu: Milyen korosztálynak tervezel?
Nagyjából a 23 és a 28 év közötti nőknek tervezek, de ettől eltérő vásárlóim is vannak. Körülbelül nyolc éve készítettem el az első ruhát, és akadnak páran, akik a kezdetek óta nyomon követik a munkásságomat.
KULTer.hu: Melyik fazon, minta vagy szín a legkelendőbb?
Fazonban a tunikákat mondanám kelendőnek, mintában a printelt anyagok a legnépszerűbbek. Ezeknek a textileknek a grafikáját vagy én készítem, vagy készen vásárolom a textilt.
KULTer.hu: Mennyire szeretnél megfelelni az aktuális trendeknek?
Érdekelnek az aktuális trendek, figyelemmel követem őket, de nem próbálom megrögzött módon kiemelni a részleteket. A legfontosabb szerintem az, hogy jó legyen ránézni az adott darabra, hordható, használható legyen. Hogy a vásárló több évig szeresse az adott ruhadarabot, táskát.
KULTer.hu: Hányféle szerepnek kell megfelelned a márkád képviselete során?
Muszáj például varrónőként, gyártásvezetőként, marketingesként helyt állnom, illetve a grafikai feladatokat is én készítem el. Az a gond, hogy túl konkrét elképzeléseim vannak a végeredménnyel kapcsolatban, és akármikor kiadtam a kezemből ezeket a feladatokat, nem azt kaptam, amit elvártam volna. Nyilván én sem szeretném nyúzni a grafikusokat, így valahogy összerakom magamnak. Ugyanezért váltottam a fotósokról arra, hogy inkább én készítem a képeket. Tudom, hogy nem profik a fotóim, ezer ponton bele lehetne kötni, de mióta én készítem a képeket, azóta tudok a Zoe Phobic-nak egy egységes hangulatot adni.
KULTer.hu: Előfordul, hogy az utcán szembejön veled egy kreációd?
Igen, és ez nagyon-nagyon jó érzés! Sőt, mostanában egyre több táskát vásárolnak tőlem és egyre gyakrabban kapok olyan fényképet ismerősöktől, hogy titokban lefényképezik valakin a táskámat. Igazából ez az, amiért érdemes csinálni.
KULTer.hu: Optimista vagy pesszimista embernek tartod magad?
Ez egy érdekes kérdés, mert nagyon hirtelen el tudok keseredni, és mindennek a legborzasztóbb részét látom, de utána elkezdek arra figyelni, hogy ebből a szituációból mindenképpen ki kell jönnöm, és úgyis tudom, hogy megvalósul az, amit elterveztem. Tehát elsőre pesszimista vagyok, aztán alszok rá egyet, és optimista leszek. Szerintem ez tipikus ikrek magatartás. Valahogy mindig megtaláltam a megoldást a márka építése során adódó összes problémára is.
KULTer.hu: Közeledik az esküvőszezon, és egyre több menyasszonyi és koszorúslány ruhát rendelnek tőled.
Ez így van. A megrendelések teljesen változók, van, aki teljesen rám bízza, és én választom ki a színt, az anyagot, a fazont, de olyan is előfordul, hogy nagyon konkrét elképzelésekkel keresnek meg. Menyasszony és koszorúslány válogatja. Egyébként az interjú után pont koszorúslányokkal fogok egyeztetni az elkészülendő ruhákról. Nagyon szeretem a visszajelzés értékű fotókat ezekről a projektekről, de gyakran csak fél év múlva küldik el ezeket nekem.
KULTer.hu: Mi vagy ki a mérce, hogy jó-e egy alkotás?
Anyukám véleményét szoktam kikérni, mert ő nagyon határozottan a szemembe tudja mondani, hogy valami jó vagy nem jó. Minden újdonságnál kikérem a véleményét, ilyenkor kész tények elé állítom, hogy ezt készítettem, és nekem tetszik, és ő is elmondja a véleményét. Van, hogy neki nem nyeri el a tetszését, és meg is indokolja, és másnap én is észreveszem a hibát. Hallgatok rá, csak nem mindig merem ezt bevallani.
KULTer.hu: Jelenleg azzal foglalkozol, amivel a leginkább szeretnél?
Határozott igen a válaszom. Néhány hónapja kezdődött el az a szakasza a munkámnak, amit igazán élvezek. Persze előfordul olyan, hogy vasárnap este kilenc órakor szívesen felállnék a varrógéptől, de szerintem szép lassan sikerül ezt is a helyére tenni. Most van az, hogy semmi pénzért, semmilyen munkára nem cserélnék. Jelenleg kitölti az egész életemet a márka, bár nem merném összeszámolni, hogy egy héten hány órát dolgozok. A szombatot szoktam kihagyni, az a pihenő napom.
KULTer.hu: Mivel töltöd a szabadnapokat?
Elkezdtem zongorázni tanulni, mert rádöbbentem, hogy kell valami, hiszen a hobbim lett a munkám. Ha egyedül vagyok otthon, akkor leülök a zongora elé.
A fotókat Fi Judit készítette.
