Fáradtan, de máris nosztalgiázva vagyunk túl az utolsó napon. Az utolsó energiatartalékok felhasználása után keserű észrevételként nyilallt belénk reggel, hogy véget ért a 2015-ös VOLT Fesztivál. Élmény- és hangulatjelentés a 4. nap történéseiről.
A VOLT Fesztivál számomra mindig is a barátság fesztiválja volt, és ezzel idén sem voltam másképp. Évről évre megbarátkozunk Sopronnal, Sopron is megbarátkozik a fesztiválozókkal, illetve az új barátságok mellett a régiek is felelevenednek. Több véletlen találkozás során rengeteg régi kedves ismerőssel váltottam szót az ötnapos fesztivál alatt, és a tegnapi napom is így indult, illetve egy Kaláka koncerten láblógatós fröccsözéssel.
Az emberek a fesztivál végére talán a fáradtságtól, talán az elkerülhetetlen hazautazástól terhes gondolatoktól félve egyre kedvesebbé váltak. A tekintetek, ha nem is tisztábbak, de őszintébbek ilyenkor, mint az elején. Ettől szerethető, és emiatt próbálnám ki a VOLT-ot egy másik életemben is, legyek fiatal, idős vagy kisgyerekes szülő. Napközben egyébként épp ez tűnt fel a legjobban, hogy mennyi család látogatott ki a Lővér Kempingbe. Kellemes hangulat, vihar előtti csend uralkodott el színpadokon és a színpadok közt.
Ezekre az állapotokra tette fel a koronát koraeste a NouvelleVague koncertje. A francia bossa nova és new wave műfajban több mint tíz éve turnézó, és Magyarországon szerencsére gyakran megforduló banda bűbájos énekesnőivel az élen tökéletes alapozásként szolgáltak az éjszakára. A vihar azonban valóban beköszönt sötétedés után, még ha a rekkenő hőség és szárazság a naplementét követően is megmaradt.
És nem Ákos koncertjére gondolok ez esetben, hanem Fatboy Slimére. A fesztivál általam egyik legnagyobbra tartott zenésze ugyanis minden előzetes várakozásomat felülmúlta, és egy kőkemény, emlékezetes bulit hozott el Sopronba. Előtte John Newman szinte hibátlan, de kicsit erőtlen fellépése jó felvezetés volt, viszont Norman Cook éjféli dj-zése olyan energiadúsra sikerült, hogy David Guetta egy nappal korábbi alakítását lazán elfeledtette, igaz, zeneileg egyébként is jelentős különbség van a két DJ produktuma között…
Váratlan számok, hergelés, veretés és ugrálás, a végén a Praise You refrénjekor konfettieső és tűzijáték. Valahogy így kell kinéznie Magyarország egyik legnagyobb fesztiváljának, és a programsorozat utolsó nagy koncertjének a világ egyik leghíresebb DJ-jével. Aki pedig nem érte volna be ennyivel, annak a másik színpadon, a Sigma buliján esélye volt a kortárs drum and bass egyik legjelentősebb formációjára tombolni egy utolsó utánit.
Hajnaltájt azonban én inkább visszacsorogtam a Jana Színpadra, ahol korábban a Kaukázus, a Hiperkarma és Nouvelle Vague is boldog, alternatív pillanatokat okozott. Ezen a helyszínen a Tesco Disco zárta a fesztivált. A brit gitárpop és elektronika magyar DJ-társulása az elmúlt évek, évtizedek legkülönlegesebb, legerősebb táncolós gitárzenéit reggel hatig pörgette. Beatles, Nirvana, Arctic Monkeys és még számtalan világhírű zenekar slágerét átdolgozva az utolsó erőtartalékokat mozgósítottuk, miközben páran már pakoltak és indultak a hajnali vonathoz.
Nekem is sikerült végül megvirradnom, vagyis megvárni a reggelt, és madárcsicsergésre, illetve sátorcsomagolásra elaludnom. Egy fesztiválon legalább egy ilyen napot be kell tervezni, és én egy percig sem sajnálom, hogy ezt az élményt a legvégére hagytam. A lehetetlennek tűnő harmónia és szabadság illúziója pár órára mindenkinek kijár, a VOLT Fesztivál pedig idén is tökéletesen végrehajtotta ezt a feladatát.
VOLT Fesztivál, Sopron, 4. nap, 2015. július 4.
