Túlélni egy teltházas napot a VOLT-on; közel harmincötezer embernek ez volt a pénteki programja a soproni dombokon. A Motörhead, a Parov Stelar és David Guetta nevével fémjelzett harmadik nap sem okozott csalódást. Ahogy nappal a hőmérő higanyszála, úgy éjszaka a hangulat is a tetőfokára hágott!
Alapvetően optimista, nyitott embernek tartom magam, aki könnyen barátkozik, és tömegiszonyom sincs, viszont a VOLT Fesztivál harmadik napjáról nem tudok úgy írni, hogy ne keveredjen egy kis elégedetlenség is a soraimba. Épp tegnap említettem, hogy a rendezvény kezdi kinőni jelenlegi helyszínét, és ez a meglátásom estére végérvényesen beigazolódott. Eljutni egyik színpadtól a másikhoz eddig nem tapasztalt kihívást jelentett, bár amikor sikerült átevickélni az épp kiszemelt koncertre, gyorsan megenyhültem, mert a zene minősége sok mindenért kárpótolt.
Kis Grófo érthetetlen fellépése érthetetlen időpontban (délután fél egykor) már rögtön az ébredés után figyelmeztette a fesztiválozókat, hogy a mai napot inkább túlélni, mintsem átélni kell. Aki viszont erős volt, annak az élmények is futószalagon jöttek. Igaz, a délutáni csendes pihenőmig személy szerint nem voltam elég kemény a Grófo-hangulathoz, így a „bulibáró” iránti őrületet nem tudtam kultiválni.
A Civil Zónán mindennap végigbarangoltam, így ez most sem maradt ki, illetve még egy kis testmozgásra is rászántam magam, hiszen az egyik sátorban az erősebbek mini ötpróbán mérhették össze tudásukat evezésben, biciklizésben, ugrókötelezésben és távolugrásban. Egy fesztivál közepén sejthető volt, hogy nem produkálok túl jó eredményeket, de ez a kevés sportolás is elegendő volt ahhoz, hogy újra erőtől duzzadó fiatalembernek tartsam magam, ami az este szempontjából különösen lényeges volt.
Izzadás, zuhanyzás, lángos és csapolt sör. A sorrend minden nap ugyanaz, úgyhogy a fesztivál végére mindenki kialakíthatja a napi teendőit a saját bioritmusának megfelelően. Persze az este közeledtével tapasztalható némi kisiklás, de a alapszabályok ugyanazok, mint odakint a való világban; valahogy talpon kell maradni, és előbb vagy utóbb meg kell találni a saját fekvőhelyünket.
Bornyitás bornyitó nélkül, veterán motorosok, illetve a láncok és a bőrdzsekik számának drasztikus megemelkedése, vagyis: kezdetét vette a Motörhead-buli. Az 1975-ben alakult angol hard rock legendák a fél nyolcas sávban kaptak nagyszínpadot, de a lemenő nappal szemben is olyan energiával zenéltek, amit sok fiatal zenekar megirigyelhetne tőlük.
Abban biztos vagyok, hogy a szervezők a nap legnagyobb bulijának David Guetta fellépését szánták, ám egy Motörhead-koncert után igencsak bátor húzás lett volna a francia house Dj-t betenni, így valamiféle átmenet céljából került a két program közé a Parov Stelar Band. Ez okos döntésnek bizonyult, számomra a nap fénypontja volt az osztrák csapat bulija. Az electro-swing sajátos lüktetésére több tízezren partiztunk a naplementében.
Koffein tabletta, csoszogás a tömegben, sorban állás a toalett előtt és bosszankodás a kilötyögtetett sör miatt – így folytatódott a harmadik nap. A rekordtömeg miatt a kivetítőkön a nagyszínpad jobb oldalára próbálták terelni az embereket, de miután körülbelül tíz perc alatt átvágtuk magunkat oda, egy jórészt ugyanakkora tumultus közepén álltunk. Se ki, se be. Sosem éreztem magam felkészülve egy David Guetta bulira zenei preferenciáim miatt, de kisebb meglepetésemre elejétől a végéig kibírtam a tomboló tömegben. Guetta visszafogottnak tűnt, de nem vádolhatja meg senki azzal, hogy nem tette oda magát. Az idei VOLT nagy sztárjai eddig jelesre vizsgáztak a szememben, profin és felszabadultan léptek fel a különböző stílusok nagyágyúi.
A nap az utolsó sörök elfogyasztásával, ordibálva beszélgetéssel, majd a sátorba csoszogással zárult. Négy óra pihentető alvás remélhetőleg elég lesz, ugyanis a leghosszabb és legjobb nap előtt állunk, kissé megfáradva, porosan, de lélekben egyre erősebben.
VOLT Fesztivál, Sopron, 3. nap, 2015. július 3.