A miskolci Művészetek Háza kávézójában beszélgettem a Love című filmjét a CineFestre elkísérő francia direktorral. Sajnos nem sok időm jutott a kialvatlan, borostás Noét kérdésekkel elhalmozni, mert repülőgépe hamarosan indult vissza Párizsba. Az előző este még közönségtalálkozón is résztvevő rendező ettől még készségesen állt a sajtó rendelkezésére.
KULTer.hu: Milyen zenéket szokott hallgatni szex előtt és után?
Sosem gondolok arra, hogy zenét tegyek be szexhez, legfeljebb akkor történik ilyesmi, mikor már eleve szólt valamilyen zene. Mikor egyedül vagyok otthon, általában nem hallgatok zenét. Csak ha egy night clubban, taxiban, étteremben vagyok, illetve a filmjeim vágásakor, amikor a megfelelő betétdalokat keresem. Akkor hallgatok még zenét, ha túl sokat iszom vagy nagyon stresszes vagyok, mert segít kikapcsolódni. Olyankor azt a fajta érzelmes zenét hallgatom, mint ami a filmemben is van. Például Brian Eno, The Beatles, Lou Reed és a Velvet Underground.
KULTer.hu: Miért szokott cameózni a saját filmjeiben? A Love-ban pedig egy kisebb szerepet alakít, de a stáblistán álnéven (Jean Couteau) szerepelt.
Valóban, a sajtóanyagban még az a név szerepelt, de azóta megváltoztattam Aron Pages-re, ami a nevem anagrammája. Ami a galériatulajdonos szerepét illeti, a próbafelvételek alatt vetette fel a két főszereplő, hogy miért nem én alakítom. Én nem akartam egy Noé nevű figurát eljátszani, ám két nappal a forgatás előtt találtam egy parókaboltot, felpróbáltam az egyik parókát, és azt mondtam: legyen, megcsinálom.
KULTer.hu: És mi a helyzet a cameókkal?
Én nem nevezném cameónak, a Visszafordíthatatlanban inkább csak feltűnök, az Enter the Voidban pedig valami drogot veszek magamhoz. Scorsese is benne volt a Taxisofőrben, Hitchcock pedig a saját filmjeiben. Ez inkább egy belső, filmes poén.
KULTer.hu: Mit csinálna, ha nem a filmrendezést választotta volna?
Mit csinálnék? (Elgondolkodik.) Talán építész, festő vagy night club tulajdonos lennék. Egy időben nagyon érdekelt a biológia, de nem irigylem a biológusok munkáját. Szeretem a biológiát, de egy biológus munkája semmiképpen sem olyan őrült, mint egy rendezőé.
KULTer.hu: Tanulta valahol a filmrendezést?
A Louis Lumière filmes iskolában tanultam, ahol rendezőket képeznek. Az onnan kikerülőkre jellemző, hogy az operatőri munkát is ők végzik a rendezés mellett. Talán a leghíresebb ott végzett kollégám Luc Besson.
KULTer.hu: Elégedett legújabb filmjével, a Love-val?
Igen, de mikor látom, akkor persze arra gondolok, hogy de jó lenne megváltoztatni azt a mondatot, kivágni innen két másodpercet, onnan tizenötöt. Mindig változtatnék rajta egy-két apróságot. De alapvetően nagyon elégedett vagyok vele.
KULTer.hu: A Love-ban felfigyeltem arra, hogy vágáskor egy szempillantásra mindig elsötétült a kép. Mi ennek az oka, szerepe?
Bár ez nem hat természetesnek 3D-ben, de ha nem használtuk volna vágáskor, még mesterkéltebbnek tűnt volna. Forgattam egy kisfilmet Kubában, az a címe, hogy A rituálé (a Havanna, szeretlek! című szkeccsfilm egyik darabja – a szerk.), amiben végig ezt a technikát alkalmaztuk, a vágások között pislogásnyi ideig elsötétül a kép.
KULTer.hu: Van már következő filmterve?
Még nincs, de az biztos, hogy ugyanazt a filmet nem akarom kétszer megrendezni. Nagyon érdekelne egy dokumentumfilm elkészítése, egy erősen mozifilmes technikájú, Cinemascope-pal forgatott dokumentumfilm, de még nem tudom, miről fog szólni.
Az interjú a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon készült 2015. szeptember 20-án.
