A JAK Retro, a József Attila Kör újraolvasó sorozata a budapesti Örkény könyvesboltban folytatódott, ahol Kemény István után, a második alkalmon ezúttal Szijj Ferenc korai köteteit vették górcső alá.
Igazodva a sorozat címéhez, a két moderátor, Krusovszky Dénes és Nemes Z. Márió a visszaemlékezéseikkel kezdték a beszélgetést. Krusovszky először A nagy salakmezőt, Szijj Ferenc harmadik kötetét olvasta, utána fogott hozzá a Kéregtoronyhoz, melyet állítása szerint igen nehéz volt beszerezni, s ezt Nemes Z. Márió is megerősítette.
Krusovszky az első kérdésében arra volt kíváncsi, Szijj hogyan gondol vissza a debütáló verseskötetére, amely A lassú élet titka címen jelent meg 1990-ben. A szerző szerint „teljesen más volt, mint a többi, mert az évek alatt összegyűlt verseket kellett szerkeszteni”. A következőt, A nagy salakmezőt már sokkal tudatosabban szerkesztette, úgy, mintha egy sorozat része lenne. Ezért is tűnhet úgy, hogy az első és a többi mű között hatalmas a szakadék. Erre reflektálva Krusovszky visszaemlékezett, hogy több kritikus is azt állította – szerinte tévesen −, hogy a két verseskötet közül a másodiknak kellett volna az elsőnek lenni, mert A lassú élet titka nem olyan erős. Krusovszky szerint jobban megnézve az is ugyanolyan koncepciózus, mint A nagy salakmező.
Szijj a tőle megszokott szerénységgel, szűkszavúsággal reagált minden egyes kérdésre, s így járt el akkor is, mikor a címadásról kérdezték. „Igazából a címbe sem kellene sokat magyarázni, gondolni az olvasónak!” – szabadkozott a szerző. Ezután a fülszövegre terelték a szót: A lassú élet titkában Petrihez, Parti Nagyhoz, Bertók Lászlóhoz hasonlítják Szijjt. A hatáspontokat feszegető kérdésre a szerző bevallotta, hogy lopott kicsit innen is, onnan is, de mint mondta, „nem programszerűen, tudatosan” – meg kellett találni a saját nyelvét. S vajon mit jelenthetett a ’90-es években megjelenni a JAK-füzetek sorozatban? A szerző szerint semmit. Akkoriban más volt, mint most: nem kapott nagy visszhangot egy kötet sem, ami abban az időszakban született, s ezen a politikai enyhülés sem javított.
Ez után vette át a szót Nemes Z. Márió, aki eddig csendben kísérte figyelemmel a mellette ülőket. Ismét a ’90-es évekbe kalauzoltak minket: Nemes Z. úgy gondolja, hogy a könyvek „fetisizálódtak”, hiszen kaland volt megszerezni egy-egy ritka példányt, s ide tartoznak a rendezvény kohéziós erejét képező kötetek is. Olykor a könyvtárból is kilopták őket. A moderátor be is hozott egy – szemmel láthatóan rongyosra olvasott – fénymásolatokból álló „könyvet”: akkoriban ekképpen terjedtek ezek a ritkaságok. Nemes Z. szerint Szijj korai könyvei közül az első prózakötete, A futás napja volt a legimponálóbb, legnagyobb hatást kiváltó, legalábbis számára. Ennek okait az esztétikai világlátásában, a monotonitásban és sűrítettségben látja, ezek mellett kiemelte még a beszűkült perspektívát, illetve a történelem- és a kultúranélküliséget is – egyfajta „végvilágot” hozott létre a költő. Szijj szerint olyanok a főhősök a könyvben ebben a történelem- és kultúranélküliségben, mintha „vízbe dobott kavicsok” lennének: megbolygatnak mindent.
Az est vége a ’90-es évek prózaköteteinek mozgolódásáról szólt. Krusovszky és Nemes Z. azt állapította meg, hogy ugyan ekkoriban a műfaj előretörését tapasztalhattuk, ám a 2000-es évekre mintha ugyanez volna elmondható a líráról. Szijj is bekapcsolódott a retrospektív fejtegetésbe; ő úgy érzi, mintha nem tudtak volna lerakni semmit az akkori írók. Humorosan meg is jegyezte Garaczi Lászlóra vonatkozóan, hogy még van ideje „befutni”.
A JAK Retro második rendezvénye éppolyan hasznos volt, mint az első, s jó alkalomként szolgált arra, hogy a régen olvasott kedvenc Szijj-köteteinket ismét elővegyük, és beszélgessünk róluk is a szerző jelenlétében – nem is beszélve a dedikálás öröméről. Egy biztos: ugyan a retro korszakát éljük, de az olyan kötetek, mint például a Szijjé, soha nem mennek ki a kultúra „divatjából”.
JAK Retro – A József Attila Kör újraolvasó sorozatának vendége: Szijj Ferenc, Örkény könyvesbolt, Budapest, 2015. október 19.
A fotókat Balogh Péter készítette.
