Megbotránkoztat, elgondolkodtat, bűntudatot kelt, majd három napig nem alszunk. A LUX-díjért versenyző filmek alkotói idén is elérték a kívánt hatást; mindegyik film olyan társadalmi kérdések feltárására és megvitatására vállalkozott, amelyek nem kaptak elegendő figyelmet, holott az európai országok többségét érintik.
Az Európai Parlament 2012-ben rendezte meg először a lassan hagyománnyá váló LUX-Filmnapokat, amelyen a LUX-díjért vetélkedő három döntős film került bemutatásra. A projekt ötlete 2007-ben látott napvilágot, és elsődleges célja az európai filmek szélesebb körű megismertetése, valamint a kultúra támogatása volt. A filmeket 24 nyelvre fordították le, s 28 országban tekinthetőek meg a három napos rendezvény keretein belül – hazánkban az Uránia Filmszínház falai között zajlott az esemény.
Az idei felhozatal ismét nagyon erős filmekkel kecsegtetett, és hozta zavarba ejtően nehéz helyzetbe mind a szavazni vágyó közönséget, mind a zsűri tagjait. Jonas Carpignano Mediterraneája, a Krisztina Grozeva és Petar Valcsanov által rendezett A lecke, illetve Deniz Gamze Ergüven Mustang című alkotása meglehetősen aktuális társadalmi és politikai kérdéseket feszeget, és hosszas eszmecserére sarkallja a nézőteret gyakran ambivalens, ám annál megrázóbb témáival.
A Mediterranea korunk talán legégetőbb és legmegosztóbb problémájának feldolgozására vállalkozott: az illegális bevándorlás kérdése megkerülhetetlen napjainkban, amiről nagyon eltérő nézőpontok cikáznak percről percre körülöttünk, mind közvetlen környezetünk, mind a média jóvoltából. Carpignano a nyomorba taszított migránsok szemszögéből prezentálja a helyzetet, gyomorszorító választ adva az őket körülvevő embertelen körülményekre. A film a két főszereplő, Ayiva és Abbasz történetén keresztül fest általános képet a perifériára szorult élet nyomoráról, a szűkös mozgástérről és a folyamatos bizonytalanságról. A film Algériában, Líbiában és Olaszországban játszódik, azonban üzenete nem konkrét helyekre, annál inkább egy általános állapotra vonatkozik. Carpignano karaktereinek nincsen választási lehetőségük; fel-felvillanó pillanatképekből és visszaemlékezésekből ismerhetjük meg jelenlegi helyzetük okát és a rögös utat, ami mögöttük és előttük is áll egyben. A rendező beszédes esztétikai világgal mélyíti el nézőiben még jobban a sajnálat, az empátia és a mérhetetlen tehetetlenség érzését: a zavaros kameramozgások és az éjszakai jelenetek kényelmetlenül közel hozzák a bevándorlók szenvedéseit, és egyben érthetővé, sőt, indokolttá teszik végső reakciójukat: a lázadást.
A díj második esélyese az Urok, azaz A lecke című bolgár-görög filmalkotás, amely beszédes társadalomképet fest a pénzorientált világról, különös tekintettel az adósság problémájára és az emberi igazságérzet határaira. A főszereplő, Nade akár a makulátlan tisztesség, önfegyelem és erkölcs mintaképe is lehetne, azonban némi – rajta kívülálló? – hiba következtében őrült adósságcsapdába kerül, amelyből képtelen morális értékrendjéhez hűen kilábalni. Egy nap munkából hazatérve egy végrehajtó várja otthonában: alkoholista, munkanélküli férje nem fizette be a ház törlesztőrészleteit, így három nap múlva elárverezik otthonukat, ha nem szereznek gyorsan pénzt valahonnan. Nade minden lehetőséget megragadva próbálja megmenteni családja otthonát, azonban folyton balszerencse keresztezi útját; munkaadója felszívódik a beígért tiszteletdíjjal együtt, a záloghitelező pedig erkölcstelen feltételeket szab a határidő kitolásához. A helyzet pikantériáját Nade hirtelen felmerülő munkahelyi dilemmája adja; a tanárként dolgozó nő erkölcsi útmutatásként éli meg munkáját, és egy iskolai lopás ügyében próbál görcsösen igazságot szolgáltatni. Mind a cím, mind Nade karaktere, mind pedig végső cselekedetei többféle értelmezésre adnak lehetőséget, egy azonban biztos: Grozeva és Valcsanov filmjéről sem távozhatunk a látottak továbbgondolása nélkül.
Ergüven Mustang című alkotása egy, az adott társadalmi berendezkedést szintén bíráló, bár mára már talán (legalábbis hazánkban) kevésbé aktuális témát boncolgat. A film a női emancipáció és az őket elnyomó hagyományos társadalmi rendszer közötti ellentétre mutat rá egy Törökországban játszódó történet segítségével. A Mustang középpontjában öt elválaszthatatlan lánytestvér áll, akik hazautaznak a nyári szünetre vidéken élő nagyanyjukhoz és nagybátyjukhoz. Útközben ártatlan játékba kezdenek fiú osztálytársaikkal, amit utólag erkölcsi kicsapongásnak bélyegez meg szélsőségesen konzervatív családjuk, és a további hasonló esetek elkerülése érdekében börtönné alakítják a családi házat. A vidéki felfogás irreális korlátok közé szorítja az amúgy bohém, de közel sem deviáns lányokat, és legfontosabb feladatukká a háztartási ismeretek elsajátítása válik – ugyanis ez a módja a „megfelelő” feleség kinevelésének. A család szent céljának tekinti, hogy a lányokat nem kívánt, gyakorlatilag szerződéses házasságba kényszerítsék bele, így nem csoda, hogy néhányuk fellázad, időnként megszökik és a legkülönbözőbb cselekkel próbálja kijátszani nagybácsi mindent látó szemét. A rendező itt sem bánt csínján a karakterek megformálásával, illetve a dramaturgiával; az öt lány öt különböző hozzáállást testesít meg a rendszerre vonatkozóan, a film folyamán pedig folyamatosan keveredik egymással a tragikus komorság és a humor.
A 2015-ös LUX–döntősök vitathatatlanul szoros versenyben állnak egymással. A nyertesről az Európai Parlament képviselői döntenek, és november 25-én hirdetik ki az eredményt, azonban a jó hír, hogy egy közönségdíj is ki lesz osztva az alkotók között. A filmek megtekintése után lehetőségünk nyílt szavazni a számunkra leginkább tetszőre, a sorsoláson való részvétellel pedig egy kis szerencsével akár a 2016-os Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválra is kijuthatunk.
Lux-Filmnapok, Uránia Nemzeti Filmszínház, Budapest, 2015. november 3-5.
