Versmondónak indult, majd humorista lett belőle. Eddig a csíkdánfalvi művelődési ház igazgatója volt, most Budapesten indult el első önálló estje, és továbbra is rengeteg leírandó sor és kimondásra váró mese van még benne. Zsók Leventével, a Dumaszínház tagjával beszélgethettünk többek között a humorról, az inspirációkról és az On Air Day Tour projektről.
KULTer.hu: Versmondónak indultál, humorista lettél. Hogyan kezdtél el foglalkozni a stand-up comedyvel?
Már általános iskolában sikereket értem el versmondóként, ezért 2004-ben indultam a nagyszabású erdélyi tehetségkutatón, a Médiabefutón. A selejtezőn kimentem egy Petőfi-kötettel a kezemben, s elkezdtem a verset: Európa csendes, ujra csendes… és aztán hirtelen a Nemzeti dal szövege jött a számra. Mindenki nevetett, hiszen először nem is tudtam, hogy tévesztettem. Majd belefogtam egy ötperces improvizációba, és az emberek jó kedvre derültek. Akkor realizálódott bennem, hogy mennyivel jobb érzés számomra a nevettetés, mint a szavalás. Így lettem versmondóból humorista – legalábbis ezt mondják, bár úgy érzem, nem vagyok teljesen „kész”.
KULTer.hu: Van példaképed, vagy olyan minta, amit szeretnél követni?
A Médiabefutón ismerkedtem meg egy nagyszerű emberrel, akivel azóta barátok lettünk, és rengeteget segít nekem a „humorban”. Ő Tóth Szabolcs, a Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik tagja. Már-már testvéremként szeretem, persze csakis a kishúgom, Dalma után.
KULTer.hu: Mit jelent számodra a humor?
Véletlenül jött az életembe, ezért úgy gondolom, hogy a sors szánta nekem ezt az utat. Kiegészíti az életemet, nélküle elveszett lennék.
KULTer.hu: Ha nem humorista lennél, mivel foglalkoznál?
Mindent a humornak köszönhetek az életemben! Ha ez nem lenne, talán édesapám hivatását követném, és villanyszerelőként vagy mérnökként dolgoznék, tehát lenne egy „normálisabb” szakmám.
KULTer.hu: Úgy tudjuk, hogy ismét Budapestre költöztél, pedig egy ideig te vezetted a csíkdánfalvi Művelődési Házat. Mi volt a döntésed oka?
Azt éreztem, hogy a humorom és az előadásaim színvonalának a rovására menne, ha nem csak azokkal foglalkoznék a mindennapokban. Kevesebb anyagot írtam, így bármennyire is szerettem a munkámat és Csíkdánfalvát, úgy véltem, kell egy óriási váltás, hogy közelebb lehessek a Dumaszínházhoz, a kollégákhoz, és minden olyan lehetőséghez, ami a humorral kapcsolatos.
KULTer.hu: A stand-up az egyik legnehezebb műfaj: fellépésről fellépésre kell megújulni, lenyűgözni és megnevettetni a közönséget, miközben végig hitelesnek és őszintének kell maradni. Honnan meríted az erőt, az inspirációt az előadásaidhoz?
A hétköznapi életből. Továbbá rengeteg cikket olvasok és tévézek, hiszen mindig naprakésznek és informáltnak kell lennem. Ezekből az élményanyagokból lehet inspirálódni és poént gyártani. A Barátok köztöt már abbahagytam, arról többet nem beszélek.
KULTer.hu: Van kedvenc témád, amit szeretsz feldolgozni?
Van most egy elég népszerű blokkom, amin ugyanúgy nevetnek az erdélyi idősek és fiatalok, mint a magyarországi közönség tagjai. Egy tisztaszobáról mesélek benne, ami nagymamáéknál volt megtalálható. Volt benne egy porcelánkutya és egy félretett fekete-fehér tévé is. Olyan témákat szeretnék megfogni, amelyeknek a meghallgatása közben az emberek ráeszmélnek, hogy ez velük is megtörtént vagy megtörténhet, ezek az ő sztorijaik is.
KULTer.hu: Legújabb, önálló ested az 51% székely humor címet viseli. Mit jelent ez a számodra, mit sugall ez a cím?
Kicsit a sztereotípiák megtörése a célom ezzel a sorozattal. Meg szeretném mutatni, hogy van egy másik oldala is ennek a humornak: nem csak a székely anekdoták léteznek, nem tájszólással beszélek, nem mindig öreg bácsikról van szó, akik a lovaikat hajtják vagy a székely bicskájukkal a botjaikat faragják… Már volt egy teltházas premier, a következő évben pedig tovább folytatódik az önálló estem.
KULTer.hu: Kikkel szeretsz együtt dolgozni a Dumaszínház tagjai közül?
A Szomszédnéni Produkciós Irodával, valamint Felméri Péterrel és Litkai Gergellyel szoktam a legtöbb ötletemet megosztani, és általában az ő véleményüket kérem ki. A Dumaszínház tagjai közül nagyon szeretem Bödőcs Tibor humorát. Úgy beszél Búcsúszentlászlóról, ahogy majd én szeretnék Csíkdánfalváról és az ott lévő emberekről. Nem sértően, mégis nagyszerű, ízléses humorral. Annyi karakter és kimondásra váró mese van még bennem!
KULTer.hu: Az On Air Day Tourt együtt csináltad Kiss Ádámmal és Benk Dénessel. Milyen volt részt venni ebben?
Ádám szólt nekem, hogy szeretne egy ilyen tematikájú videósorozatot készíteni Erdélyben. Eredetileg csak pár részben tűntem volna fel, de aztán a forgatás közben olyan jól összeszoktunk, és annyira odaillőnek vélték a karakteremet, hogy állandó szereplő lettem. Remek érzés volt végigkalauzolni őket hazai terepen.
KULTer.hu: Van valamilyen különbség az otthoni és a budapesti fellépéseid között?
Otthon bátran használhatok román jövevényszavakat, itt viszont nagyon kell erre figyelnem, mert már előfordult, hogy emiatt nem működött a poén. Azt mondtam, hogy lefejeltem a kalorifert (radiátort) – s nem nevettek annyira, mint kellett volna. (Nevet.)
KULTer.hu: Milyen most futó munkáid, projektjeid vannak?
Folyamatosan dolgozok és írok, reggel az az első – a cigi és a kávé után –, hogy a humorral foglalkozzak. Fellépések és felkérések is vannak folyamatosan.
KULTer.hu: Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Nagyon remélem, hogy még mindig Dumaszínházas leszek, és egyre jobb leszek a stand-upban. Humoristának képzelem el magam, de talán szakács is szívesen lennék.
A fotókat Georgij Merjas készítette.
