Hol van már az a világ, amely életre kel a Karinthy Színház bemutatóján! Hol van? Itt, előttünk. Igazi közönségsiker Dunai Ferenc vígjátéka, A nadrág.
Volt egyszer egy fiatal humorista, aki szatirikus elemekkel teli, vérbeli komédiát írt a Kádár-korszak első évtizedében a Kádár-korszak visszásságairól. A darabot a Vígszínház játszotta, de túl népszerű volt, be kellett szüntetni. (Íme, a kor egyik paradoxona.) Ezt követően a szerző nemsokára külföldre távozott, ahogy akkor mondták, disszidált. A Karinthy Színház előadásának, amely iránt ma is nagy az érdeklődés, remélhetőleg nem ez lesz a sorsa. Bár a szerző végleg nem települt haza, a friss bemutatón mégis fiatalosan megjelent, és szerény mosollyal fogadta a szűnni nem akaró tapsokat.
A titkos kapcsolat fenntartása és izgalma a drámairodalom kimeríthetetlen témája. A kíváncsi néző szereti, ha beleshet mások életébe, és a látottakat összevetheti saját tapasztalataival. A nadrág tulajdonosa egy fontos vidéki üzem igazgatója, úgy tűnik, rendezett házasságban él. Pesten folytatott üzleti tárgyalásairól azonban a feleségének mondott időpontnál előbb tér vissza, ám ilyenkor nem haza megy, hanem csinos szeretőjével tölti az elhazudott éjszakát. Egyre többet követelő barátnője azonban elorozza a nadrágját, és dühében bevágja a vízzel teli fürdőkádba. A befolyásos férfi, miközben rövidesen ünnepi beszédet kellene tartania, a lakás foglya lesz. A helyzetet hívatlan látogatók sora súlyosbítja: jön a pletykára éhes szomszédasszony, virágot hoz a gyárból éppen kirúgott, szerelmét megvallani készülő műszaki rajzoló, beállít a szakszervezeti titkár, sőt a gyanakvó feleség is becsönget. Olyan forgalom van, mint járvány idején az orvosi rendelőben.
Az igazgatót alakító Kerekes József élénk színekkel érzékelteti a figura sunyi alkalmazkodását. Hibátlanul játssza a hatvanas évek megalkuvó főnökét, következetes korhűségében mégis van valami, amitől olyan érzésünk támad, hogy 2015-ben vagyunk. Úgy szólaltatja meg a helyi kiskirály torz nézeteit, ahogyan ma beszélünk, ironikusan, sőt önironikusan az akkoriban „létező szocializmusnak” nevezett, fél évszázad előtti esztendőkről. Mind a komikus helyzetekben, mind a jellem megnyilvánulásaiban egyaránt nyomatékosan állítja elénk azt a felkapaszkodott karrierista vezetőt, aki bármikor felmondja az aktuális ideológiai brosúrát, sőt talán hiszi is, amit mond, másrészt viszont a hatalmon lévők cinizmusával tudja, hogyan lehet bánni, és hogyan kell elbánni beosztottjaival. Nyomokban tartalmaz még valami emberit, de valójában belső üresség jellemzi.
Szeretője, Berta szerepében Gubík Ági kellemesen kihívó, érzéki jelenség. Rögtön megértjük, hogy igazgatója miért szeretett bele. Nem csak izgalmasan szép, hanem arcátlanul okos is. Nem minden érdek nélkül osztja meg ágyát főnökével, talán ki is számította magában, mennyit jövedelmez, ha egyelőre megelégszik a második helyezéssel. Nem csak anyagi vagy hivatali előnyökért harcol. Miután férje elhagyta, elégtételt és partnert akar magának, leleményesen összekötve a kellemest a hasznossal, még inkább talán csak a hasznosat a hasznossal. Viszonyát a nyílt anyagi érdekeltség mellett az a remény is élteti, hogy főnöke majd miatta fog elválni, és elveszi őt. Berta ügyes szervező, mégis lebukik, mert a feleséget sem kőbölcsőben ringatták.
A komédia terében a gyakorlatias feleség viselkedése a legbölcsebb, noha könyörülő gesztusában természetesen van némi számítás is: bolond lenne elengedni férjét, hiszen nincs rá garancia, hogy találna még magának valakit annyi év után. Balázs Andrea ezt az ösztönös karaktert kiváló felkészültséggel, nagy tudással formálja meg. Asszonyi ravaszságát és sértett büszkeségét kétes nagyvonalúsággal húzza át megoldást jelentő segítségnyújtása. A házastársi megbocsátás legfőbb oka ugyanis a kegyetlen ragaszkodás a megszokott, biztonságos élethez.
Bonyolítja az egyébként is feszült helyzetet, hogy a lakásba betoppan Laci, a gyár éppen akkoriban elbocsátott műszaki rajzolója, aki azért jön (soha jobbkor), hogy megvallja szerelmét Bertának. Laci a harmadik főszerep a darabban, valódi ellenpont, aki alaposan próbára teszi az egyébként is civakodó pár idegeit és a nézők igazságérzetét. Dányi Krisztián játéka még inkább megemeli a kulcsfigura jelentőségét. Állhatatosan könyörög, ha kell, felháborodik, és mindvégig naivan, ám szenvedélyesen harcol az igazáért. Kissé esetlen fiú, aki az őt ért ütésektől többször is elterül. Dányi Krisztián gondosan kidolgozott, mégis természetes virtuozitása teszi emlékezetessé a méltatlan bánásmódért kárpótlást követelő fiatalember groteszk küzdelmét.
Epizódszerepében remek alakítással hívja fel magára a figyelmet Vertig Tímea. Amint a színen megjelenik (vagyis a saját jó hírnevét féltő Berta végre beengedi a lakásba), magával hozza a mindenre kíváncsi, pletykás szomszédasszony világát. Kérdései, erőszakossága, célozgatásai már-már a hitchcocki sarokba szorítás borzongató erejével hatnak, áthallásos élcelődése kacagtató és dermesztő pillanatokat idéz elő.
A szakszervezetis szerepében Marton Róbertnek van lehetősége, hogy megcsillogtassa színészi erényeit. Ezúttal is sikeresen él a kínálkozó alkalommal. Vonalas, ügyetlenül öltözködő, bizalmi szakit játszik, a munkások érdekeit fennhangon hirdető, igazi jellemgrófot, aki azonban erősen zsarolható 56-os „ellenforradalmi” múltja miatt. (Valószínűleg ez volt az egyik ok, amiért annak idején csak hosszas huzavona után mutatták be a darabot, utána pedig idő előtt, feltűnés nélkül levették a műsorról.) A nem túl nagy képességű, mégis vezető állásba jutott érdekképviselő nevetségessége mellett Marton Róbert felvillantja a megnyomorított kisember tragédiáját is.
Karinthy Márton rendezése mindvégig „stílben tartja” az előadást. Nem riad vissza a nadrágletolós poénoktól, már csak azért sem, mert a darab éppen az ilyen helyzetek halmozódásáról szól. A pantallók ráncigálása következtében kialakuló alsóparádé azonban mindig a jó ízlés határain belül marad. A közel fél évszázados komédia ma is hat, pedig nincs szó nosztalgiáról, sem napjainkra átigazított változatról. Minden úgy hangzik el, mint az ősbemutatón, mégis, mintha minden jelen időben történne. A színészek örömmel, nagy kedvvel játszanak, mert van mit játszani. Valódi együttest láthatunk, olyan kiegyensúlyozott, gördülékeny előadást, amely a kisebb szerepekből is kihozza a maximumot. Régen nevettünk ennyit.
Dunai Ferenc: A nadrág. Rendezte: Karinthy Márton. Játsszák: Kerekes József, Gubík Ági, Balázs Andrea, Dányi Krisztián, Marton Róbert, Vertig Tímea. Karinthy Színház, Budapest, 2015. november 13.
