A Drognapló és a Foglaltház című kötetei után új könyvvel, Oroszrulett című regényével jelentkezik Kubiszyn Viktor. A téma továbbra is a drogfüggőség, a helyszín viszont már nem Budapest, hanem a sok szempontból egzotikusabbnak, extrémebbnek tekinthető Moszkva. A szerzővel az Írók Boltja munkatársa, Hományi Péter beszélgetett.
A sors iróniája, hogy a könyvbemutatóra tartva, a villamoson ülve épp a horatiusi arany középszerről olvasok, az Írók Boltjába szervezett beszélgetésen azonban már a végletesség az egyik vissza-visszatérő alapmotívum. Kubiszyn Viktor regényének – melyet a Kalligram Kiadó adott ki – helyszíne Moszkva, ide utazik a két főszereplő: egy középkorú exdrogos férfi és egy huszonéves lány, hogy lemerüljön a város poklába. Adódik tehát a kérdés, mi vonzza a szerzőt ebben a helyszínben, egyáltalán Oroszországban, az orosz kultúrában. Így kerül szóba a végletesség, például hogy mennyire jellemző ez akár a regény epizódszereplőire is. Kubiszyn amúgy a kontrollvesztés kifejezést, illetve a kontrollvesztő működés szókapcsolatot használja szívesebben, mint szintén fontos jellemzőt, s azt mondja, ez a viselkedés a szenvedélybetegek számára igencsak ismerős lehet. Oroszországot megpróbálni megérteni tehát számára valamiképp az önmegismerésről is szól.
A történet során a főszereplőt folyamatos kísértések érik, hogy újra anyagozni kezdjen. Hományi Péter fel is teszi a kérdést, hogy mindezt a mindennapokban is így éli-e meg egy egykori kábítószerfogyasztó. Kubiszyn szerint aki egyszer függő volt, tulajdonképpen mindig is az marad, legfeljebb sikerül tisztán tartani magát. A kísértés tehát mindig jelen van, de messze nem olyan koncentrált mértékben, ahogyan azt a főszereplő éli meg könyvében. Ám ez a regény világán belül így állja meg a helyét. Ugyanúgy azon sem érdemes igazán morfondírozni, melyik motívum a szerző saját tapasztalata az ő moszkvai tartózkodásáról, és mi csupán az írói fantázia szüleménye: együtt összegyúrva kell, hogy egy koherens, következetes világ jöjjön létre a regény lapjain, már ha beszélhetünk következetességről egy gonzóregény alcímmel (műfaji megjelöléssel) ellátott könyv esetén.
Kubiszyn Viktor már kamaszkorában is vonzódott a nagy orosz klasszikusok műveihez, melyeket a regény írása során újra is olvasott. Mindez azért fontos, mert az Oroszrulettben sok intertextuális utalás található szépirodalmi alkotásokra, de főként anarchista gondolkodók műveire. A regény szövegének tehát több rétege van, és ezek közül az egyik – ahogyan legalábbis a beszélgetés során körvonalazódik – az erős társadalomkritika. Ugyancsak szervesen összefügg a többrétegűséggel a cím: az író szerint minden szinten más-más jelentést lehet társítani hozzá. (Érdekes kultúrtörténeti kitérő a beszélgetés során: Kubiszyn elmeséli, hogy a kifejezés egy-két világháború közti amerikai ponyvaregényben válik ismertté, és onnan kerül vissza már-már egyfajta országimázsként az orosz kultúrába.)
Kubiszyn Viktor azonban nem kíván explicit módon aktuálpolitikai történésekkel foglalkozni a könyvében, más összefüggések érdeklik a hatalmi pozícióban lévő személyek esetében is. Például a Pussy Rio-t említve van ugyan, sőt saját fejezetet is kapott, ennyiben persze mégis aktualizál a könyv, ellenben Vlagyimir Putyin csak P-ként szerepel a szövegben. Mivel a szerep érdekes, amit betölt valaki, ami rányomja bélyegét a tetteire, nem maga az egyén.
A beszélgetés során szó esik Kubiszyn filmes újságírói múltjáról, s hogy ez mennyire jól kimutatható a regényben. Nem csak a filmes utalásokra értve – szintén elsősorban, de nem kizárólagosan az orosz filmművészet köréből –, hanem arra, hogy helyenként kifejezetten filmnovellaszerű a szöveg. Kubiszyn úgy fogalmaz, hogy a mozgóképi gondolkodás sokkal inkább a személyisége része, mint az irodalmi; ha ír, akkor is a képiség, nem pedig a szövegszerűség felől közelít. Ahogy olvasóként, legyen szó regényről vagy akár versről, ő olyankor egy „belső mozit néz”. Ezt a hatást szeretné regénye olvasói esetében is elérni, hogy egy effajta erős vizuális élmény legyen a befogadás alapja.
Beszélgetés Kubiszyn Viktorral, Írók Boltja, Budapest, 2015. december 10.
A borítóképet Kiss Tamás, az eseményfotókat a szerző készítette.