Ibrik
Igor asztalán van a bögrém. Kölcsönvette, napok óta látom, hogy abból issza a teát, néha kávét, bele van száradva oldalt, nem szokta elmosni, csak elöblíti. Szerintem nem tudja, hogy az enyém, ezért igazából nem is kérte kölcsön, egyszerűen elvette, azt hiszi, közös vagy céges, bárki ihat belőle, nincs rajta név. Használja. Szeretnék szólni, de nem teszem, nem is ismerem Igort, fél éve dolgozunk együtt, annyit beszélünk, hogy köszönünk reggel meg délután, és ha a folyosón szembejön, és nem férünk el egymás mellett, azt mondja, bocsi. Mondhatnám én is, bocsi, használod a bögrém, az az enyém, nem gond, csak máskor kérdezd meg. Felnőttek ilyenekről nem beszélnek. Sima fehér bögre, pont olyan, ami százkilencvenkilenc forint akárhol, ez ötszáz volt, mert rajta van, hogy Karácsony Budapesten 2009. Forralt borral adták a Vörösmarty téren, ha nem akarod elvinni, visszakapod az ötszázat. Én el akartam hozni, emlék, bár egyáltalán nem emlékszem semmire a 2009-es karácsonyból Budapesten.
Másik bögrét keresek az irodában, valamiből inni kell, próbálok úgy tenni, mintha mindegy lenne, hogy miből. Találok a konyhaszekrényben egy termo bögrét, vagy mi a pontos neve. Van fedele meg füle, fekete plasztik, középen valami színes szokott lenni, a kollégiumban ibriknek hívtuk. A Hofgárt Dani járkált ilyennel mindig, kávé volt benne általában, és fél deci vodka. A rántottába is sört öntött, mert úgy finomabb szerinte, ha sör nem volt, akkor akármit, ami alkohol. De sör mindig volt. Előadásra is az ibrikkel a kezében jött, gyakran mellém ült, leveleztünk, mint az általános iskolások. Csak vodkás kávéval elviselhető a filozófia, írja, megkérdezi, kérek-e. Mondom vagy írom, hogy csináljunk már inkább fehérorosz koktélt, kérdezi, az mi. Hát a white russian, A nagy Lebowskiban issza mindig a Töki. Kiderül, hogy nem tudja, mi az A nagy Lebowski. Alapfilm, este megnézzük a Dani szobájában, csinál fehérorosz koktélt, nem kávélikőrrel, mert az drága, a legolcsóbb vodkából meg tejszínes kávéval. Majdnem ihatatlan, azért valahogy elfogy, sok cukrot teszünk bele. Ezután hetente csinálunk nem igazi fehérorosz koktélt, mindig berúgunk, lemegyünk az alagsorba cukrot kérni. Ez a legócskább kollégium a városban, itt az alagsorban is vannak szobák. A Dani a folyosón a falhoz nyom és megcsókol, pont a pénzbedobós telefon mellett kíván meg, a bal vállam hozzáér a hideg fémhez. Félek a patkányoktól, hol egyik, hol másik lábamat emelem fel, azt beszélik, ez a szint tele van, bármikor rámászhat a lábadra. Sose láttam, csak csótányt. Mindig azon a telefonon hívott a szerelmem Németországból, vezetékest olcsóbb volt hívni külföldről, ácsorogtam órákat az alagsorban és beszélgettünk, épp ott, ahol a Dani bedugta a nyelvét a számba. A kollégiumban nem fordulhatott elő, hogy más bögréjét használod, ha mégis, engedélyt kellett kérni. Kivéve az ibrik, abból senki nem ihatott.
