A képed
a képed kint lógott a szobám falán.
elképzeltem milyen lenne ha egyszer kilépnél belőle
mellém bújnál amikor éppen valami fekete-fehér filmet nézek
és sorolni kezdenéd
belmondo kabátja okker
az a nő meg égő vörös rúzst ken az ajkára
a szoknyája pedig zöld
és minden pompázik a színektől.
azután levettem a képet a falról.
már nem fontos hogy minden ébredéskor az arcodat lássam.
a szélek ferdén lettek elvágva
a bal oldalon alulról több látszik a fehér keretből
és a felső sarka hiányzik.
Hiányod
a cipőd mozdulatlanul áll az előszobában, mint két kicsi koporsó.
hiába váltogatom a kabátjaimat, a fogason mindig marad szabad hely.
próbálok nevet adni a hiányodnak.
állok az előszobában.
cipő.
fogas.
a padlóra egy kört rajzoltam.
benne él a hiányod.
napokon át kerülgetem.
nem merek hozzáérni.
a kutya néha átfut rajta.
ilyenkor megverem az esernyővel.
néha a kör felé köszönök.
ilyenkor ismét megverem a kutyát.
a leveleidet nem bontom fel.
a cipős szekrény fiókjában sorakoznak.
néha felhívlak.
nem hagyom, hogy hosszan kicsörögjön.
bántana, ha felvennéd.
a kulcs a helyén.
csak ne lépj a körön belülre.
