Aki nyomon követte az utóbbi évek tehetségkutatóit és a magyar zenei színtér alakulását, annak valószínűleg már nem cseng ismeretlenül az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő BABEL zenekar neve. Az indie-rock zenét játszó formáció a Cseh Tamás Programnak köszönhetően robbant be a köztudatba, azóta pedig olyan nevekkel lép a színpadra, mint Pásztor Anna vagy Vastag Gábor. Az eddigi eredményekről, a zenekar működéséről és a nemsokára aktuális angliai turnéról beszélgettünk a banda frontemberével, Ipolyi-Gáts Hunorral.
KULTer.hu: Számos formációban kipróbáltad már magad, de a sikert a két éve alakult BABEL hozta meg. Miben más ez a zenekar, mint az előzőek?
Mivel mindannyian a Kőbányai Zeneiskolába jártunk és ott is ismerkedtünk meg, egyértelmű volt, hogy nem amatőr szinten szeretnénk foglalkozni a zenével. Aki ide jelentkezik, annál már nem kérdéses, hogy komolyan veszi-e a próbákat, hiszen közös a cél. Persze mindemellett rengeteg idő kellett ahhoz is, hogy a csapat valóban összeálljon. Ahhoz, hogy el tudjuk játszani egymás dalait, ismernünk kell a másik minden gondolatát, amihez rengeteg próba és beszélgetés szükséges. Szerencsére ez is egyre jobban működik köztünk. Egy élő organizmusként dolgozunk együtt, ami nagyban hozzásegít a sikerekhez.
KULTer.hu: Két év alatt két nagylemezt is kihoztatok. Hogy érzed, minek köszönhető ez a termékenység?
Hatalmas kezdeti lökést jelentett az, hogy Ádámnak és Andrisnak már sok kész ötlete volt, amikor összeálltunk, és mivel szerettük játszani a dalaikat, hamar elkészült egy albumnyi anyag. Jelenleg négyen írunk számokat, és sokszor jammelésből születnek meg a végső változatok. Ennek köszönhetően gyors és nagyon termékeny a BABEL, a második albumunkra szelektálnunk is kellett a dalokat. A Part egy pályázatnak köszönhetően készült el, és az eredetileg tervezett húsz számból végül tíz került a lemezre. Nem voltak nehézségek, mert rengeteget próbáltunk és mindenki komolyan vette a megbeszélteket. Ráadásul az összes dal egyben lett feljátszva, így a lemezen is megmaradt a próbahangulat.
KULTer.hu: Említetted a jammelésből kiinduló dalírást és az egyben feljátszott lemezeket is. Ezek meglehetősen formabontó dolgok a többi zenekarhoz képest, miért folyamodtatok konkréten ehhez a megoldásokhoz?
A jammelés főként a dalok végső fázisánál játszik szerepet, ahol már szabadabban tudjuk venni a dolgokat. Ha valaki hoz egy témát, először gondosan átnézzük, és mindenki hozzáad valamit a sajátjából. Ha ez megvan, akkor engedünk rajta egy kicsit – szerintem így lesz igazán őszinte a végső forma. Ami pedig a stúdiózást illeti, az, hogy egyszerre vesszük fel a hangszereket, amolyan „rocker” megoldás. Az ének ebbe nem tartozik bele, és eleinte nagyon nehéz volt számomra, hogy egy stúdióban, a többiektől elzárva énekeljek. Sokkal könnyebb úgy előadni a dalokat, ha végig figyeljük egymás reakcióit, és ez a hangzáson, a dinamikán is érződik majd. A végső forma a stúdióban jön létre, és a hibáival együtt szeretjük.
KULTer.hu: Több ismert előadóval dolgoztatok már együtt, például Pásztor Annával és Vastag Gáborral is. Milyen érzés volt együtt zenélni a „nagyokkal”, milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek a koprodukciókból?
Hatalmas segítséget jelentettek ezek az emberek, és mindenki más téren volt hatással ránk. Annával az öccse által kerültünk kapcsolatba, eleinte az előzenekarukként turnéztunk. Könnyen kialakult a jó viszony, hiszen olyan az egész banda, mint egy nagy család. Befogadóak, segítőkészek, és bennünket is rögtön egyenértékű félként kezeltek. Annától rengeteget tanultunk a koncertek show részéről, hiszen eszméletlen hatással van a közönségére. Csak felemeli a kezét és mindenki leguggol, ha azt szeretné. Vasti a stúdiózásban segít leginkább, és hatalmas előnyt jelent a dolgokat egy olyan embertől megtanulni, aki már hosszú évek óta van a zeneiparban, ismeri a zenefelvétel minden apró trükkjét. Kiss Tibi és Livius szintén sokat hozzátesz a BABEL munkájához, közel van egymáshoz a próbatermünk, és minden egyes beszélgetés formál rajtunk valamit.
KULTer.hu: Több interjúban is említetted, hogy dalcentrikus banda vagytok, minden szám fontos mondanivalóval bír. Van valamilyen univerzális üzenetetek?
Univerzális üzenet nincs, minden dal egy adott időszakot, érzést vagy hangulatot fog meg. Mivel négyen írunk számokat, ez elég sokszínű, ki kellett alakulnia bennünk egy nagyfokú tiszteletnek és megértésnek egymás munkái iránt, különben nem éreznénk a sajátunknak, nem tudnánk visszaadni azokat igazán. Amikor az első lemez készült, rengeteg olyan tényező volt az életemben, amit korábban nem tapasztaltam meg, sokat stresszeltem.
Ekkor nyertünk a Cseh Tamás Programon, és tele voltunk határidőkkel. A krízisérzés leginkább olyan dalokat hozott ki belőlem, amik a szabadság hiányát vagy médiakritikát fogalmaznak meg. Ebből az időszakból szerencsére kijöttem, és azóta nagyon sokféle témáról írok/írunk. Nem szeretjük a közönség szájába adni a dalaink egzakt tartalmát. A konkrétum megöli a költeményt, a mi célunk viszont az, hogy elgondolkodjanak azon, amit kifejezünk.
KULTer.hu: Nemsokára angliai turnéra indul a BABEL. Miért éppen Angliát választottátok? Mit vártok a körúttól, a kinti közönségtől?
Sok hazai zenekar lépett már fel Angliában, hiszen a kinti magyarság nagyon örül az olyan bandáknak, mint a 30Y, a Kispál vagy a Quimby. Mi szeretnénk a brit embereket is megszólítani, hiszen amellett, hogy mindig is nagy hatással volt rám a brit underground zene, valószínűleg az általunk képviselt műfaj is onnan nőtte ki magát. Ha pedig a lehetőségeinket nézzük, Angliát könnyebb megközelíteni, mint Amerikát, azután pedig szívesen megcéloznánk Németországot és Franciaországot is. Ha megfogjuk ezeket a közönségeket, egy újabb kapu nyílik számunka a világon. Igaz, ez eleinte vitatéma volt a bandán belül, de én amúgy is az angol dalszövegek pártján állok. A magyar nyelv gyönyörű, de valamiért kevésbé érzem a szövegek „ízét” éneklés közben. Szerintem adott zenékre furcsa ráerőltetni a magyar nyelvet, mert nem illik hozzájuk.
KULTer.hu: Mesélj kicsit a jövőbeli terveitekről!
Külföld az elsődleges, ott akár hosszabb távon is el tudom képzelni a zenekar jövőjét. Nyárra persze mindenképpen hazajönnék, hiszen itt jó lehetőseink vannak a fesztiválszezonban, de utána továbbra is kint folytatnánk. Nem lehet örökre egy kis körben mozogni, terjeszkedni szeretnénk. Ha valaki tíz évet eltölt itthon és híres lesz, akkor még mindig csak egy icipici foltban ismerik. Kint viszont lehet, hogy nem leszel ennyire népszerű tíz év alatt, de több helyre odaér már a kezed, nagyobb embertömegekhez jut el a zenéd. A magyar zene korlátolt, a nyelvet is nehéz megtanulni, megérteni, én az angolban látok leginkább lehetőségeket.
Kiemelt kép: a BABEL Facebook-oldala
