Chicagóban nagyon erős az újhullámos extrém metál színtér, a zenészek közti összetartás pedig több közös projektben is megnyilvánul. Az érdekes nevű Wrekmeister Harmonies-t egy JR Robinson nevű zeneszerző hozta össze 2009-ben – az azóta kiadott négy lemezen a legváltozatosabb kombinációkban gyűjtötte egybe főleg chicagói illetőségű zenészeit, így a kompozíciók már a résztvevők miatt is ékszerként ragyognak a folytonos egzisztenciális gondokkal küszködő, kiégés ellen küzdve magát állandóan újraértelmezni próbáló színtéren.
A Wrekmeister Harmonies egy sötét fényű, egzotikus átjáróház, ami ugyanolyan természetességgel nyújt átmeneti szállást a súlyosabb metál kevésbé ismert alakjainak, mint a jazz-szaxofonos Ken Vandermarknak vagy a Jesus Lizard és az Einstürzende Neubauten tagjainak. Ennek megfelelően JR Robinson a klasszikus zenére jellemző, a metálnál tágasabb, szabadabban folyó formákban gondolkozik, ezzel valamennyire a poszt-rock dinamikus váltásait idézi meg, miközben ügyesen elkerüli a mérnöki sterilitást (ami többek közt a stílus kiüresedését eredményezte). Robinson mesterien szövi egybe a klasszikus zenét a zajokkal, olyan magától értetődő kísérőszólamokat, effekteket, technikákat alkalmaz, amiktől a madrigálkórus és a torz üvöltés sziámi ikreknek tűnnek. Nem is dalok, inkább kompozíciók ezek, amelyeket a szerző a legkülönbözőbb rétegzenékből összeválogatott zenekarra írt.
A mintegy harminc közreműködővel készült Night of Your Ascension című LP csak két szerzeményből áll, de ezek együtt elérik egy hagyományos album hosszát. Az emberi természet sötét oldalához vonzódó Robinson két kísérteties történetet dolgoz fel. A több mint fél órás címadó szerzemény egy Don Carlo Gesualdo nevű 16. századi nemesről szól, aki féltékenységében brutális módon megölte feleségét és annak szeretőjét. Gesualdo korát meghazudtoló tehetségű dalszerző is volt, az általa írt madrigált emelte át és dolgozta fel Robinson. A történet ívének megfelelően a hangfolyam a nehezen beskatulyázható orgánummal rendelkező énekesnő, Marissa Nadler törékeny és szellemjárta dallamaival kezdődik, és egy őrületig ismétlődő, durva férfiüvöltéssel ér véget.
De ez csak a két végpont. Nadler éneke alatt is szól a templomi orgona és az elektronikus, mégis meleg tónusú zörej, ami egy egyszerűségében is tökéletesen ismétlődő hármashangzaton úszik át a már említett, a reneszánsz humanizmusát jelképező, égbe törő, kamarazenekarral előadott madrigálba. Minden optimizmus gyanútlan, üzeni Robinson, aztán azonnal be is veti Bruce Lamontot és az ő áldozati papokat idéző, kezdetleges torokéneklését. Ezt hamarosan betereli egy Neurosis-súlyú gitár és lassú, fenyegető tempójú dob közé. Az egyre erősödő zajból a dal eleji hármashangzat vezet át az egész tételt lezáró erőteljes üvöltésbe – a háttérben a visszatérő Lamont most azt a papot idézi fel, akinek Gesualdo végül különösebb megbánás nélkül meggyónja rémtetteit. A törékeny dallamokat őrült kattogás pecsételi le. A dalból kivágott részlethez David Yow rendezett zseniálisan hátborzongató videót.
A második, rövidebb tétel is egy papról szól, arról a bostoni John Geoghanről, akit több mint száz fiatal megrontása miatt 2002-ben elítéltek, majd egy évre rá cellatársa meggyilkolta. A Run, Priest, Run szintén női énekkel nyit, egy cellaajtón himbálózó kulcs zajával és monoton, tapadó zörejjel kiegészülve. Itt nincsenek dinamikai váltások; egy orkánszerű üvöltéshez, a The Body-ból ismert Chip King kétségbeesett sikolyaihoz érkezünk, és csak ezután jön egy nagyon rövid enyhülés, ami inkább kérdőjelként áll a kompozíciók végén. Két nehezen befogadható történetet hallottunk az erőszakról, úgyhogy megint itt az alkalom, hogy elgondolkozzunk az emberi természeten: változtat-e az elkövetett erőszakon bármit is, hogy a bűnösök végül elnyerik méltó büntetésüket?
Természetéből fakadóan a Wrekmeister Harmonies nem koncertzenekar, bár JR Robinson következetesen minden évben levezényel egy szeánszot a chicagói Bohemian National temetőben. E különleges alkalmak még jobban kiemelik a projekt komolyzenéhez fűződő kapcsolatát és azt a tényt, hogy a szervezési nehézségek miatt a Wrekmeister Harmonies ugyan nem a 2010-es évek legtermékenyebb zenekara, de mindenképpen a legelőremutatóbbak, legkülönlegesebbek között a helye.
Wrekmeister Harmonies: Night of Your Ascension, Thrill 403, 2015.
Kiemelt kép: earsplitcompound.com (Katie Hovland)
