Létvágygerjesztő pozitív energiák

Miért fogja magát lelki diétára a magyar? Mi a siker és a biztos bukás receptje? Mennyi esélye van annak, aki mögött nem áll biztos szponzori háttér, és mi a titka a Geszti DNS-nek? Geszti Péterrel ezekről, valamint másfél éves munkájának pop, rap és elektro ízű gyümölcséről, a Létvágyról beszélgettünk.

KULTer.hu: Bevallom, amikor tudomásomra jutott, hogy legújabb albumod a Létvágy címet viseli, nem hagyott nyugodni a kérdés: vajon a mai magyarnak van még étvágya a létvágyra?

Szerintem nekünk, magyaroknak igenis van étvágyunk a létvágyra, csak sokszor lelki diétára fogjuk magunkat és egymást. Ha ránézek a lányaimra, látom, mennyire távol áll tőlük az ilyesmi. A gyerekekben csodálatos, hogy nem ismerik az idő fogalmát. Nem létezik számukra múlt és jövő, az életet kizárólag a jelen aktuális pillanatában értelmezik, és éppen ezért  tudnak mindennek nagyon őszintén örülni, sírni és nevetni. Nem valamihez képest nevetnek és sírnak, hanem csak sírnak és nevetnek. Tulajdonképpen ez a hozzáállás erősítette fel bennem az ambíciót, hogy én magam is képes legyek csak úgy lenni, és összehasonlítások nélkül, a gyermekkoromból hozott illúzióimmal, ideáimmal megélni a hétköznapokat.

KULTer.hu: Ha jól értem, akkor a létvágy a te fordításodban egyet jelent az ambícióval.

Igen. Ambíció ez arra, hogy az ember éhes maradjon az életre, a feladatokra, hogy nyitott tudjon maradni, hogy pozitív energia áradjon belőle, és hogy ne szürküljön bele a hétköznapok rutinjába. És főleg, hogy ne vegyen részt abban, ami mára a mi speciális kulturális kódrendszerünkké vált.

KULTer.hu: Melyek ennek a kódrendszernek az összetevői?

Az irigység, a depresszió és a kisszerű rosszindulat. Ezek képezik az itthoni Bermuda-háromszöget. Olyan képződmények, amelyek elnyelik a pozitív energiákat. Mitha a fekete lyuk itt lenne Magyarországon.

KULTer.hu: Ha már az irigységet említetted… Nem tartasz attól, hogy – a fricskában gazdag A szomszéd tehene vagy az A Hungarian in Europe című számaid után – most éppen az lesz a gond, hogy túlságosan pozitív produktumot teszel le az asztalra?

Nézd, ha csinálok valamit és az hasonlít a régi dolgaimra, akkor az a gond, ha nem hasonlít, akkor pedig az. Egy idő után úgy döntöttem, nem foglalkozom ezzel, mert ha azt tenném, akkor otthon szomorkodnék magamra csukott ajtók mögött, és csendesen figyelném, mi történik a világban. Ez pont azt jelentené, hogy megijedtem és nyugdíjazom magam.

KULTer.hu: Pedig kommentekből van bőven, a legdurvább megnyilvánulásokat az online térben kaptad az elmúlt években.

Valóban figyeltem az elmúlt évek reakcióit, de egyébként nagyon kevés ember – hozzávetőlegesen egy százalék – kommentál ahhoz képest, ahányan elolvasnak vagy megnéznek valamit a műveimből vagy megnyilatkozásaimból. Vagyis akiket érdekel, amit csinálok, és kommentelnek, azoknak még egy százaléka sem képvisel negatív attitűdöt. Ez elenyésző.

KULTer.hu: A gazdag Geszti megint kitalált valamit – én már ilyen rosszmájú megjegyzést is olvastam az egyébként nagy sikerű Magyarország nótával kapcsolatban.

Ezt hívják szociális demagógiának. A trollok egyik alapfájdalma, hogy szerintük én rohadt jómódú vagyok, de ezzel ugyanaz a helyzet, mint a pirézekkel – a valóság teljesen más, ám ezt hiába is magyaráznánk nekik. A sikereimet rendszerint irigylik, de a munkát, ami mögötte van – például, hogy az album miatt két hónapja folyamatosan tizennyolc órákat dolgozom –, valószínűleg már senki nem kérné magának. Leginkább azok nem, akiknek csípem a szemét.

KULTer.hu: Az említett lemezen másfél évet dolgoztál többedmagaddal, amely ezúttal nem zenekari, hanem Geszti név alatt jött ki.

A Gesztit már korábban eldöntöttük, a Létvágy cím mellett egy hónappal ezelőtt tettük le a voksunkat. A fogalmat évekkel ezelőtt alkottam meg, azonban dalaimban idáig nem használtam. Különböző cégek, vállalatok és szervezetek meglehetősen gyakran hívnak inspirációs tréningeket tartani, melyek során már elhangzott ez a meghatározásom.

KULTer.hu: Miben más ez az album, mint a korábbiak?

Ez egy csapatos szólóalbum. Duettekből áll – amelyekben én rappelek, mások énekelnek. Vannak vidámabb, komorabb, drámaibb hangulatok benne, akárcsak a hétköznapjainkban. Sok a jókedvű, bulis nóta, van, amelyik a nőiség, a szerelem témáit járja körül, és olyan is, ami arról szól, hogy nyugizni kell, hogy szükség van egy kis day offra. Három, szövegileg nagyon komoly dal található még a lemezen: a Golyóálló, a Nekem elég és a Hiszekegy.

KULTer.hu: Utóbbi ars poeticaként is felfogható?

Egy ismerősöm találóan a Gesztiség 51 árnyalatának aposztrofálta a lemezt. Ötvenegy éves vagyok, és ezek a szerzemények pontosan elmondják, mi az, amiben ma hiszek, és amit érzek. Tükröződik a lemezen az elmúlással és a jelennel való viszonyom. Egy anyagi elvű, bár nem hit nélküli ember megfogalmazása és számvetése ez arról, hogy mit gondol az előtte álló évekről, a világban elfoglalt helyéről, valamint menyire fontosnak tartja, hogy legyen szeretet, amiben élhetünk.

KULTer.hu: „Ha volna, ráznám kicsit a Rolexem, jelez-e, hogy te leszel a jövőbeli exem?” – csak egy példa a Szerelem, szex című dalból arra, hogy fricskából ezúttal sincs hiány.

A fricskákat manapság nem szeretik. Annyira balhés és komor lett a közhangulat, a társadalmi valóság, amit magunkra húzunk, ami leginkább konfliktusokból, identitásvitákból, szociális irigységből áll, hogy az ebben élő emberek már sokkal nehezebben viselik, ha valaki könnyed módon szólal meg. Vagy patetikus, demagóg pózokba merevedve illik megnyilvánulni, vagy komoly, lírai módon – de mindeképpen egyértelműen. Én gyakran ironikus és többértelmű hozzáállást képviselek szövegben is, zenében is, ami irritálhatja az embereket. Főleg azokat, akik amúgy is dühösek a világra.

KULTer.hu: Tóth Gabi, Wolf Kati, Ambrus Rita, Váczi Eszter, Pély Barna, Oláh Gergő, Rácz Gergő, Lotfi Begi – csak néhány név azok közül az elismert alkotók közül, akikkel együtt énekelted fel a dalokat. Mi alapján válogattad az albumon közreműködő énekeseket és zeneszerzőket?

Jóval nagyobb csapatban kezdtük a közös munkát. Tizennégy-tizenöt zeneszerzővel és közel húsz előadóval beszéltem. Azokkal találtunk igazán egymásra, akik bent maradtak a projektben. Sok szerző volt, aki szívesen dolgozott volna velem, de éppen nem ért rá, és volt olyan előadó is, aki szívesebben énekelt volna fel egy másik dalt ahelyett, amit kinéztünk számára. Senki nem mondott nemet, csupán sok volt a módosító tényező. A dalokat élőben egy különleges featuring este keretében március 4-én az Akvárium Klubban hallhatja a közönség.

KULTer.hu: Oláh Gergővel nem először dolgozol együtt. Szerinted mitől működik jól a köztetek lévő munka?

Gergővel könnyű dolgozni, mert azon túl, hogy rendkívül tehetséges és tele van zenével, könnyedén ugorja meg azokat a léceket, amelyeknél mások órákat feszülnek egy mikrofon mögött. A Golyóállót előtte két másik remek énekes is felénekelte, aztán jött ő, és kirázta a kisujjából az egyébként nehéz, magas hangállást és nagy dinamizmust igénylő dalt. Rögtön éreztem, hogy az ő hangján szólalnak meg olyan erővel az érzelmek, ahogyan azt eredetileg elképzeltük Vödrös Marci zeneszerzővel. Nem véletlen, hogy Gergőt ennyire megszerették az emberek.

KULTer.hu: Amikor Gergő annak idején az X-Faktor előválogatójában színpadra lépett, megkérdeztétek tőle, mivel foglalkozik, amire ő azt válaszolta: közmunkán vagyok, utcát söprök. Bizonyára sok tehetség van még az országban, aki söpröget, mégis elenyészően kevés közülük az, akinek lehetősége nyílik álmai megvalósítására. Amibe te eddig belefogtál, rendszerint sikerre vitted. Melyek azok a tulajdonságaid, amelyeknek megléte által a te életed így alakulhatott?

A sikernek rengeteg összetevője van. Az egyik az, hogy kell legyen az embernek önképe és célkitűzése. A kettőt össze kell tudni hangolni. El kell gondolkodni azon, hogy mire vagyok alkalmas, miben tudok jó lenni, és mi az, ami jól áll nekem. Meg kell nézni, hogy megfelelő eszközöket válogatok-e arra, hogy létrehozzam azt, amit megálmodtam. Van-e megatonna energiám, hogy mozgósítani tudjam a saját és a munkatársi vagy baráti körömet arra, hogy amiért küzdök, megvalósuljon. Mindegy, hogy sportról, alkotómunkáról vagy üzleti életről van szó – ezeket a kérdéseket mindig fel kell tudni tenni. És kellenek társak, akik segítenek őszinte válaszokat adni.

KULTer.hu: Folyamatosan önkontrollnak, ellenőrző rendszernek kell ketyegnie bennünk?

Igen. Sokat kell dolgozni, egyszerre kell tudatosnak és ösztönösnek lenni.

KULTer.hu: Létezik olyan, hogy egy tehetség ennek ellenére sem találja meg azt a bizonyos ajtót, amelyen kopogtatnia kellene a siker elérése érdekében?

Az igazi tehetség mindig megtalálja az útját. Nincsenek felfedezetlen zsenik.

KULTer.hu: Múlt év októberében a Momentán Társulat estjének vendége voltál. Akkor nagyon megfogott engem egy mondatod, ami így szólt: „Jó dolog, ha tehetséges és szorgalmas vagy, de nem árt, ha van mögötted egy gazdag nagybácsi, aki finanszírozza azt az utat, amit megálmodtál magadnak.” Ha már úgyis a sikerről beszélgetünk, adódik a kérdés: mennyi esélye van annak, aki mögött nem áll szponzori háttér?

Mögöttem sem volt. A családomból hozott kultúrával indultam el az utamon. Egy biztos: a social network manapság rettenetesen fontos. A valós is és a virtuális is.

KULTer.hu: Én azt érzem, hogy a social networkön belül létezik egy virtuális kasztrendszer, ahova zártsága miatt aligha lehet bekerülni.

Sokan vannak azok, akik kétségbeesett küzdelmet folytatnak azért, hogy anyagilag felemelkedjenek és emberhez méltó életet tudjanak élni. Kétségtelen, hogy egyre inkább jellemző a felsőbb társadalmi státuszú osztályokban egyfajta zártság. Aki felverekszi magát a vágy villamosára, elkönyökli magát az ablakig, és nem nagyon akarja, hogy mások is pályázzanak a helyére, mert abból nincs sok. Nincs ez másképp a nyugat-európai országokban sem. Tény, hogy bizonyos körökbe iszonyú nehéz bekerülni, de továbbra is vallom, hogy a tehetséges embereknek ez sikerül. Aki nem elég tehetséges, gyakran választja a társadalmi helyezkedésnek olyan informális útját, amely tele van lakájtempóval, megalkuvással, korrupcióval. Ezzel elérhető anyagi siker – miközben súlyos önértékelési zavart okozhat –, de szakmai vagy művészeti értelemben soha nem jár érte valódi megbecsülés. A felemelkedésnek többfajta módja létezik – én a sok munkában, a tisztességes viszonyokban és a korrektségben hiszek.

KULTer.hu: Hazánkban mégis sok olyan embert látunk, akinek – ha teljesítményét vesszük alapul – nem látjuk indokoltnak a felemelkedését.

Vannak, akik a médián keresztül emelkednek fel, de nem okvetlenül csak a celebekről beszélek, hanem a hirtelen meggazdagodókról. Ez a jelenség folyamatosan újratermeli az indulatokat a társadalomban.

KULTer.hu: És ilyenkor következhet be az, hogy az igazi tehetség végül nem itthon érvényesül.

Igen, de ha valaki azt választja, hogy elmegy innen, az nem feltétlenül csak azért van, mert nem tud itthon befutni, hanem azért is, mert nagyobb pályán akar játszani. Maradni vagy elmenni – ez vagy kényszer, vagy a szabad ember döntése.

KULTer.hu: Hogy mi a siker receptje, amennyire lehetett, körbejártuk. Mi vezet a biztos bukáshoz?

Egyrészt, ha azt gondolod, hogy az a legfontosabb dolog a világon, amit te csinálsz, és erre még rá is feszülsz. Nem szabad azt gondolni, hogy a világ nem lehet meg anélkül, amit teszel. Bukáshoz vezethet az önkép hiánya is. Emlékszel az X-Faktorosok elsőkörös válogatóira? Akik akkor eljöttek, azt gondolták magukról, hogy ott a helyük. Szentül hitték, hogy jók abban, amit csinálnak, és ügyet sem vetettek arra, hogy van-e ennek valóságalapja. Azt erőltették, ami nem megy, s közben lehet, hogy elvették az időt attól, amiben sikeresek lehetnének. Ahhoz, hogy elkerüld a bukást, tudnod kell koncentrálni arra, amit épp csinálsz. Én például projektszerűen szoktam dolgozni, mert rövidtávon tudok nagy energiákat koncentrálni és leadni ahhoz, hogy létrehozzak valamit. A Muhammad Ali-filozófia jól mutatja az optimális hozzáállást: lebegj úgy, mint a lepke, és csípj úgy, mint a méh! Megjegyzem, nem a bukástól kell félni, hanem a beszűküléstől és elgyávulástól, attól hogy nem mersz belevágni valamibe.

KULTer.hu: Rímek, szóképek, asszociatív játékosság, pörgős agy, hadarás, minden helyzetben frappáns válaszok – mindez előadói karaktered logója lett. Fejleszthető készségről vagy inkább speciális Geszti-DNS-ről van szó?

Hogy én ilyen vagyok, abban szerintem semmi különös nincsen. Hogy milyen képességek birtokába kerülsz, kilencven százalékban a genetika határozza meg. A maradék tíz százalékot a kultúrából és az elsődleges szocializációs környezetedből nyered. Ez a tíz százalék tesz minket azzá az emberré, akik lehetünk. Akit magunkban fel tudunk építeni. A feleségemmel gyakran beszélgetünk erről a lányaink kapcsán. A gyereked attól lesz spirituális, intellektuális és érző emberi lény, amit szülőként hozzá tudsz tenni a neveléssel – a többi a természet játéka.

Az én esetemben egyrészt szerencsés génkeveredésről van szó – édesanyám energiájából, édesapám ízléséből lettem olyan, amilyen. Hogy létvágy, ha úgy tetszik ambíció mindig is volt bennem, az talán annak tudható be, hogy egészen korán, még gyerekszínészként értek olyan apró sikerek, amelyek miatt kialakult bennem egyfajta öntudat és lelki merészség arra, hogy merjek kipróbálni dolgokat. A pályám elején kevés sikertelenség ért – ez növelte a bátorságomat. Az engem ért hatások a bennem egyszerre lapuló extrovertáltságnak és introvertáltságnak egy fura, állandóan változó keverékét alakították ki. Amikor a médiában látsz, akkor az extrovertált énemet látod.

KULTer.hu: Milyen vagy a hétköznapokban?

Egyáltalán nem ilyen – ennek a családom és a kollégáim a megmondhatói. Nem beszélek túl sokat és szóviccekkel sem bombázom percenként a környezetemben élőket. Az általad kérdezett fejleszthetőségről pedig azt vallom, hogy minden tanulható és fejleszthető, de csak akkor, ha eleve megvan benned az adottság. Mehettem volna kosárlabdázni ezzel az alkattal, de minek? Rendszeresen olvasok szépirodalmat, a legtöbb inspirációt könyvekből, filmekből, színházból, zenéből és a barátságokból szívom magamba. Idővel rájöttem, mi a dolgom, miben lehetek jó, és az ehhez szükséges kompetenciákat erősítettem. Az elején ösztönösen, a későbbiekben tudatosan találtam rá arra, aki lehetek.

Kiemelt kép: Gálos Viktor