Egyszerre kislány és asszony, dalszerző és színésznő, anya és feleség. Palya Beát ritkán akarjuk a magánéletéről faggatni. Sokoldalú tevékenységeiből mindig olyan őszinteség és pozitív kisugárzás árad, ami fölöslegessé teszi a kérdezősködést. Ezúttal is inkább a zenélés öröméről, bátorságról, énképről és a dalok erejéről beszélgettünk a március 18-án az Akváriumban bemutatott új lemeze, illetve a váratlanul jött filmszerepe kapcsán.
KULTer.hu: Most jelent meg az új lemezed, a Tovább Nő, és nemrég választottak ki egy francia film női főszerepére, amelyben te leszel Django Reinhardt felesége. Hogy megy a kettő összehangolása?
Most épp nehezebben találom az átmenetet a két világ között. Még csak néhány nap telt el a lemezbemutató koncert óta, és még nem érkeztem le a földre, még valami átmeneti térben lebegek, mint az útját kereső lélek a bardot-ban. Viszont a korábbi utazások nagyon jók voltak, élveztem a próbákat és az első forgatási napokat. Rengeteget tanulok, jó fejek a partnereim, a rendező, az operatőr, a főszereplő színész, szóval izgalmas és friss az egész, de közben emberi és melegséggel teli. A röpködés is jó, bár a lelkem – a testemhez képest – általában egy későbbi járattal érkezik.
KULTer.hu: Nem ez az első találkozásod a színészettel. Én személyesen a 2006-os Transylvaniában szerettem bele a hangodba és a kisugárzásodba. Ilyenkor tudsz színésznőként tekinteni magadra? Vagy továbbra is az a zenész vagy, aki véletlenül pont filmközelbe került?
Annyira erős az énekes-dalszerző érzetem/tapasztalatom, hogy én azért belül mindig elsősorban zenészként gondolok magamra. De arra jövök rá, hogy a két szakma nagyon közel áll egymáshoz. Rengetegszer állok kamerák előtt énekesként is, és megtanultam jelen lenni egy lencse közelében akkor is, ha hideg van, ha fúj, ha fáradt vagyok, hiszen előfordul, hogy sokadszor kell ugyanazt felvenni vagy lefotózni. A filmezésben nekem ez a koncentrációmaraton eddig a legerősebb tapasztalat, az egész napos forgatások nagy kihívást jelentenek, de ebben azért elég otthonosan mozgok. Ott van még a franciául játszás, ez még több figyelmet igényel, de odaadom magam ennek is, csakúgy, mint a daloknak. Érdekes dolog ez az öndefiníció. Kíváncsi és tüzes vagyok, ezért szívesen csinálok különböző dolgokat. Ezek mind logikusan beleilleszkednek a saját utamba, értelmes lépések, s noha ez az út kacskaringósnak tűnhet kívülről, nekem belülről nyílegyenes, arra megy, amerre kell mennie. És igen, néha más a kifejezési forma. Van, hogy könyvet írok, van, hogy filmet forgatok. A lényeg nekem az, hogy amit éppen csinálok, őszinte legyen, hittel és élettel teli, szenvedélyes.
KULTer.hu: Azt tudod már, miért pont téged választottak a szerepre? Nem vagy színész, a francia nem az anyanyelved, bár gondolom, jól beszéled. De mi lehet az a plusz, amiért rád esett a választás? Úgy tudom, elsőre téged is meglepett.
Ezen gondolkodtam én is. Valahogy megtaláltak a neten. De a legerősebb érv az volt, hogy Etienne Comarral, a rendezővel nagyon jó volt az első találkozás, és hogy nagyon jó a kémia köztünk Redával, azaz Reda Katebbel, aki Djangót játssza. Aztán nyilván van bennem valami cigányos, és ezt jobban megértettem, miután találkoztam az anyósomat alakító szintén roma nővel. Sok közös van bennünk: nyitottság, vidámság, humor, könnyű kapcsolatteremtés az emberekkel. Meg valami ártatlan gyermeki is, azt hiszem. A hotelban a legelső reggel azt kérdezte a pincér, hogy ugye anya és lánya vagyunk?
KULTer.hu: Térjünk át a zenére, az új albumra! Egy dologban nem hoz újat a lemez, hogy továbbra is hihetetlenül őszinte. Szerintem ehhez azért nagy bátorság kell. Érzed azt néha, hogy most túl messze mentél, túl mélyre ástál önmagadban egy-egy dal esetében?
Olyan messze megyek, amit éppen elbírok, ami épp még oké nekem is. De itt azért volt pár téma, ami megizzasztott, mégis ezeket a dalokat most akartam megszülni, mert biztosan tudom, hogy ettől én is gazdagodom, és mások is. Ezzel kapcsolatban már felszívódott bennem a kétely. Csak a lemez megjelenése előtt közvetlenül van egy kis adag belőle, de az műbalhé, elég hamar kinevetem magam. De bennem elmélyült az a tapasztalat, hogy én így, ezekkel a dalokkal, ezzel az őszinteséggel tudok adni a legtöbbet a világnak. Egyre erősödik bennem a szándék, hogy valamit jobbá tegyek, jobb legyen a kislányomnak, meg másoknak, és hogy alázattal tegyem a dolgomat. Szeretek szolgálni, még ha nehéz is, és igen, néha nem könnyű bátornak lenni például egy Apa-blues-hoz vagy egy Hogy hívjákhoz.
Ezeknek a daloknak a hatása túlmegy rajtam, az is lehet, hogy nem is ebben az emberöltőben látszik majd az eredménye, de én tudom, hogy a lényegnél járok, erős a hitem. Ezt úgyis olyan kevesen csinálják így, hát valakinek ezt is kell. Valahogy meg kell születniük ezeknek a daloknak, mert sok embernek – nekem is – jobbá válik az élete, erre van sok adatom. Mi az én néhány hónapig tartó bátorsággyűjtésem és szenvedésem ahhoz képest, hogy mondjuk az unokámnak már nem kell majd annyit küzdenie a szüleivel, vagy egy olyan világban élhet, ahol az érzések elfojtása nem torkollik háborúba. Gyakran eszembe jut egy fontos beszélgetés ennek kapcsán. Egy barátomnak mutattam az automatikus-írás füzeteimet, és kérdezte, hogy ezt majd egyszer kiadom-e, hogy tanuljanak belőle mások. Mondtam, hogy dehogy, hát azok titkosak. Na, de nyolcvan fölött már nem mindegy? – kérdezte ő, és akkor belegondoltam, de, akkor már úgyis elköszönőben leszek, és jobban értem majd a lényeges és lényegtelen közti különbséget; a lényeg úgyis a tapasztalat szeretetteljes, nyíltszívű átadása. Néha, amikor nehezebb egy-egy daltéma, akkor gondolok erre a nyolcvanéves nézőpontra, és átvisz a nehezén. Úgy látszik, lakik bennem egy bölcs öregasszony.
KULTer.hu: Lili születése után volt egy nyilvánvaló változás a zenédben a teljesen új élményanyag hatására. Aztán megint megújulás következett, mintha az anyaság újdonsága/sokkja után újra visszatértél volna kicsit önmagadhoz. A Tovább Nő pedig ennek az elmélyítése. Mit jelent neked ez a lemez és milyen üzenetet akar hordozni a külvilág számára, ha van egyáltalán univerzális üzenete?
Nehéz egy üzenetet kiemelni. Talán ha egyet kell, az az, hogy megéri őszintének lenni, és megosztani a történteket magunkért, a közösségért, a gyerekeinkért. Hogy legyen még több élet bennünk. A jelenben befektetett emberi melegség és nyitottság talán csak a jövőben térül meg, de megtérül, ebben én nagyon hiszek.
KULTer.hu: Kicsit olyan ez a lemez, mint egy terápia; exek, apaviszony, vágy, kísértés, flört, nőiesség, önkép, identitás témái közt kalandozol. Megkönnyebbülés vagy megerőltetés ezeket leírni és elénekelni?
Mindenekelőtt van egy örömfaktor: én ezt imádom csinálni! Imádok megfigyelni, írni, szavakat jegyzetelni, dallamokat kitalálni, ritmusokat ütni. Szóval én imádom a dalírást. Persze van ennek egy nehezebb, mocsárban tocsogós része is, ahol nincs flow, a múzsa csókja megihlet meg ilyesmi… Nem, ilyenkor mélyfúrás van, az meg nagyon kemény néha. Bár már tisztult a kép, megjelentek új, belső források az alkotáshoz, nem csak a nehéz élmények. Már van többféle hely is, ahonnan dalnak valót gyűjthetek, megjelent valami könnyedebb játékosság bennem, és mára már el tudom dönteni, hogy mikor melyik anyaggal akarok dolgozni. Az egész folyamatra lett egy igenem, az egész olyan otthonos. A kemény munka a mocsárban és a szárnyalásos, légbe emelő könnyű alkotás; egyszerre van a kettő, és én ezt elfogadtam.
KULTer.hu: „A pataknak robogni kell / A tavaknak nyugodni kell / Ideje van rohanásnak / Ideje van megállásnak” – énekled az Átrobogtam az életemen című dalban. Tó vagy patak vagy inkább? Hogy hangolod össze, hogy egyszerre légy mindkettő?
A ritmus a kérdés. A kettő váltakozása. Ahhoz nagyon éles figyelem kell, hogy tudjam, mikor melyik esik igazán jól. Merthogy mindkettő vagyok, azt már tudom. De az utóbbi időben, ezzel az izolált szakaszommal inkább a tó-részemet munkáltam meg. Egy nagyobb, elnyújtott hullám, egy hosszabb, évekig tartó extrovertált szakasz után most egy introvertáltabb jött.
KULTer.hu: Jól érzem, hogy több dalnak is egy érezhető feminista nézőpont a mozgatórugója? Főként férfi zenészekkel dolgozol együtt, nem hiányolod néha a női alkotókat? Vagy pont attól lesz ütős a zene, hogy te vagy a Nő az amúgy kiváló zenészek között?
A Palya Bea Produkcióban két nő dolgozik mellettem, Bodnár Réka menedzser és az asszisztense, Szalontai Anna. Ez nagyon jól működik, egyensúly van. Ráadásul ezek nagyon erős, férfias férfiak, és nagyon erős, nőies nők. Ez az én feminizmusom, ha van nekem olyan egyáltalán: férfi es nő először is merjen önmaga lenni, másodszor pedig működjenek jól együtt. És az első a feltétele a másodiknak, szerintem. Akkor lesz színes a világ, ha a két nézőpont egyszerre érvényesül. Legyenek női ÉS férfi dalszerzők, legyenek női ÉS férfi alkotók, politikusok stb. A két nem együttműködésén van nálam a hangsúly. A zenekarból nem hiányolok nőket, ezt az alkotói igényem kiélem máshol: a Selymeim nevű koncertsorozatomban csodás énekesnőket hívok meg a világ minden tájáról, és duózom velük. Imádom.
KULTer.hu: Mintha egyszerre szólnál komplexusos tinilányokhoz és érett nőkhöz. Te hol érzed magad ezen a skálán?
Egy öregasszony figyeli a bennem elő kislányt, a tinédzsert, és ez a bölcs figyelem az érésem kulcsa.
KULTer.hu: Zeneileg is sok újdonság van a lemezen: jazz, blues, népzene, cigányzene keveredését tapasztalhatjuk. Te mit tartasz a legizgalmasabb újításnak a lemezen?
Az Apa-blues szabad zenélését. Ahogy Tomi dobol, ahogy Ernő súlyozza a hangokat, ahogy Gerzson hegedül, és ahogy az találkozik Dongó kavalozásával. Ahogy a cintányér szélén húzott dobverő ugyanúgy szól, mint Pisti gitárjának elnyújtott, gerjedő hangjai. Meg az én éneklésemet is bírom, Janis Joplin is biztos bírná. Az Átrobogtam az életemen egyszerűségét és letisztultságát is imádom, hogy mertem ennyire szép és egyszerű dallamra és egy tömör szövegre építeni egy egész kompozíciót. Meg a Két világ még a nagy kedvencem, mindenestől.
KULTer.hu: „Síromon majd liliom nő” – számomra talán ez a legszebb sora a lemeznek. Ha mottót kellene választani a dalok szövegéből, mi lenne az?
Nekem is ez az egyik kedvenc részem! Ezt a részt zeneileg is imádom, Pisti gitározása, Dongó furulyázása. „Síromon majd liliom nő / És még sok-sok színes virág…” Ebben benne van, hogy amit csinálok, az majd tovább él és másokra is hatással lesz. Persze a liliom az meg Lili, a kislányom, benne majd én élek tovább. A másik fontos sor a Két világ zárósora: „Összeér két világ”. Ezt élem most a francia (filmes) meg a magyar (zenés) világommal, a családos meg az éneklős világommal, a férjemével meg a saját világommal: hogy van közös metszet.
KULTer.hu: Mi vár még rád idén? Nyugtass meg, hogy látunk még azért Magyarországon is ezen kívül!
Igen, május 26-án lesz a Selymeim a Müpában, a csodás Mayra Andrade lesz a vendégem a sorozat idei koncertjén. Addig itthon nem játszom, a filmforgatás tölti ki az időmet. Aztán beindul a koncertélet, júniustól év végéig sokat találkozom a budapesti és a vidéki közönségemmel. Rengeteg tervem van, például az Altatók folytatása, ami Nappali dalok címen elkezdett összeállni. És vannak már új dalkezdemények, férfi duókon is gondolkodom. De leginkább élvezni szeretnék minden pillanatot, a színpadon és azon túl.
Kiemelt kép: Emmer László
