Kellemes kedd – ezzel az alliterációval tudnám jellemezni a Nagyerdei Víztoronyban eltöltött estét. A havonta kétszer megjelenő romániai Helikon irodalmi folyóiratot slammel és versfelolvasással körítve mutatták be a szerkesztőség tagjai. Azért is volt ez fontos lapszámbemutató, mert új arculatot kapott az újság, kibővült egy képregény rovattal is, s egyre több szerepet és helyet kapnak benne a fiatal írók, költők munkái. Többek között ennek fontosságáról volt szó az este folyamán.
Juhász Tibor, a LÉK irodalmi kör elnöke moderált a beszélgetésen, ahol Karácsonyi Zsolt főszerkesztő mellett a költő-slammer André Ferenc és a költő-szerkesztő Horváth Benji vett részt. Nagyon örültem, hogy Karácsonyi nem papírból, hanem fejből mondott szöveggel kezdte az estét, ez mostanában nagyon ritka, majd a Krím című 2015-ös kötetéből olvasott fel. André Ferenc a beszélgetés során a retorikai beszédhez hasonlította a slamet, ami megalapozott párhuzam, amennyiben szigorúan a két műfaj funkcióját, illetve az irodalomban betöltött szerepét tekintjük. Mindkét esetben egy ember beszél sokakhoz, és a cél az elgondolkodtatás. A beszélgetés során Juhász gratulált Andrénak, aki most kezdte meg munkálkodását az erdélyi lap szerkesztőségénél, majd Karácsonyi Zsolt és Horváth Benji ejtett néhány szót a lapnál folyó munka előnyeiről és hátrányairól.
Mindezek után Juhász elég váratlan, már-már költői kérdést tett fel, hogy miért van szükség a fiatal szerzők műveinek közlésére. Kérdése nemcsak a hallgatóságot, de a válaszadókat is megzavarta, így nem érkezett érdemi válasz, csak Karácsonyi próbált egy fontos összefüggést megmutatni: mint mondta, az igazi tehetséget nem lehet eltakarni, mert újratermeli magát. André szerint motiváció kell a fiataloknak, hogy fejlődhessenek, amivel mi magunk is egyet kell hogy értsünk.
Végül elérkezett az este egyik csúcspontja: a hallgatók örömére André Ferenc és Horváth Benji állt a mikrofonhoz, szigorúan slammelési célból, elvégre sokan azért jöttek, hogy hallják az erdélyi bajnokokat – a Helikon bemutatkozója amolyan előétel volt ezen az irodalmi finomságokból álló vacsorán. Felváltva olvastak fel két vicces és két komolyabb szerzeményt. A két fiatalember még e sorok – a slammel szemben amúgy szkeptikus – íróját is lenyűgözte. Andrénál a szójátékokat, míg Horváthnál az erőteljes társadalomkritikai élt érdemes kiemelni. Nem ritkán mosolyt csaltak az arcokra, ehhez társultak a mélyebb gondolatok, melyeket megrághatott a tisztelt publikum.
Ezt követte a DebreSlam slammereinek előadása, akik csak részben tudták elérni az erdélyi bajnokok szövegeinek színvonalát. Fellépett Bégányi Dániel, a legutóbbi Debreceni Slam Poetry Verseny harmadik helyezettje és különdíjasa, valamint hallhattunk újdonságokat a – sajnos – igen kevés női slammer egyikétől, Szűcs Noémi Foffitól, továbbá Pálfi Sándor Lomostól, aki annyira friss és ropogós slamet hozott, hogy a megelőző délután folyamán készült el vele.
Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, slamnek, retorikának, stand up-nak vagy Hofi Géza utóhangjának, amíg ellátja azt a feladatát, hogy szórakoztasson, addig a slamnek igenis lesz létjogosultsága.
KULTerdő: #Helikon, #Erdélyi Slam Poetry, #DebreSlam, Nagyerdei Víztorony, Debrecen, 2016. május 3.
A fotókat Áfra János készítette.
