Az első hiteles, egész estés portréfilm készült el Robert Mapplethorpe amerikai fotósról, aki 1989-ben hunyt el AIDS-ben. Az alkotást hazánkban a magyarhangyának köszönhetően nézhetik meg az érdeklődők június 16-tól.
Az idén készült, tizennyolcas karikás besorolású Mapplethorpe: Look at the pictures című dokumentumfilm rendezője Fenton Bailey és Randy Barbato. A filmben megjelenik többek közt Edward Mapplethorpe, Paul Martineau, David Croland, Debbie Harry és Fran Lebowitz is. Az alkotás fekete-fehér, itthon feliratosan tekinthető meg.
Robert Mapplethorpe ellentmondásos fotóművész volt, képeinél már csak élete lett megbotránkoztatóbb. A fotózás és a szexualitás mágiájának megszállottjaként mindkettőt kielégíthetetlen kíváncsisággal tanulmányozta. Családtagjainak, barátainak és szeretőinek intim vallomásai mellett Mapplethorpe kendőzetlen őszintesége is elénk tárul az újonnan felfedezett, korábban még nem bemutatott interjúkon keresztül. A film kivételes portré egy művészről, aki merész látásmódjával képzőművészetté változtatta a kortárs fotográfiát, elindítva ezzel a mai napig tartó kulturális háborút.
„Nézzék meg a képeket!” A konzervatív Jesse Helms szenátor ezekkel a szavakkal próbálta meg sárba tiporni Mapplethorpe művészetét. Pontosan ugyanezt a mondatot használja huszonöt évvel később a most megjelenő film két rendezője, Bailey és Barbato, akik korlátlan hozzáférést kaptak a fotós archívumához.
Mapplethorpe-nak több száz szeretője volt, de alig néhány kulcsfontosságú kapcsolat határozta meg az életét, s ezek valamennyien meg is jelennek a filmben. A dokumentumfilm legprominensebb hangja mégis Robert Mapplethorpe-é. Köszönhetően a számos újra felfedezett, soha nem hallott interjúnak, ő a film valódi narrátora. Teljesen őszinte, sőt, sokkolóan őszinte hangon beszél életéről, szerelmeiről és munkájáról. Az ő szemével nézve ezek szerves egészet alkotnak, teljes műalkotást. A homoszexuális férfi „vallomását” ritka archív felvételek, fotók támasztják alá, melyek által egészen új megközelítésből láthatjuk azt az embert, aki úgy élt, amilyenek képei voltak: feketén és fehéren.
Az eredmény egy különlegesen egyedi monográfia arról az emberről, akinek köszönhetően a fotóművészet megbecsült, értékelt és gyűjthető művészeti ággá vált a kortárs művészeti piacon. Utolsó kiállítása, a The Perfect Moment (A tökéletes pillanat), melyet AIDS-ben haldokolva maga tervezett, kulturális háborút robbantott ki, melynek hatása a mai napig érzékelhető. Halála óta több százmillió dollárt érő alapítványa sok millió dolláros támogatást adott a Guggenheimnek és a Getty Múzeumnak, hogy fotóművészeti gyűjteményeket vásároljanak meg és gondozzanak.
