A Ludwig Múzeum legújabb tárlatának megnyitóján Pajor Tamás, a Neurotic zenekar egykori frontembere a „szubkultúra és a képzőművészet boncasztala”-ként definiálta a kiállítást, hiszen a Rock/tér/idő művészei a magyar és az egyetemes rocktörténelem felejthetetlen pillanatainak bemutatására vállalkoztak.
Összességében ez a tárlat jóval több mint popkulturális áttekintés, és jóval több mint képzőművészet. A kiállítás személyes korlelet, mindannyiunk közös koncertélménye és nosztalgiája is egyben. És ha létezik egyáltalán a „még közelebb”, akkor a felszabadító humor és cinizmus még közelebb hozza hozzánk ezeket a pillanatokat.
Elsőre talán összeférhetetlennek tűnik a Wu-Tang Clan, Cseh Tamás és Britney Spears egyidejű bemutatása, a kiállítás termeiben mégis teljes egésszé rendeződik az előadók feltűnése. A tárlat művészei a legkülönbözőbb módokon emlékeztek meg a 70-80-as évek undergroundjáról, annak képviselőiről és legfontosabb helyszíneiről. Míg az egyik teremben Cseh Tamás bakonyi indiánjai színesítik a falakat, egy közeli helyiségben már Tereskovának a saját meztelen testére írt feminista üzenetei provokálják a látogatókat („Verj újra szájba, az én kezem nem szabad”), pár teremmel arrébb pedig Hungaroton borítók tapétáznak egy teljes felületet. És persze hogyan maradhatna ki a Ramones, Geszti, Lennon, vagy akár a Rocksuli című film története?
A képzőművészet és a zene egymásra gyakorolt hatása és gyakori átfedései nem újkeletűek a popkultúra történelmében, azonban a Rock/tér/idő művészei mintegy újraértelmezték ezt a kapcsolatot. A szubkultúrák elemzése mellett fontos szerepet tölt be az adott társadalmi felfogás, értékrend és szokásrendszer feldolgozása is. A klasszikus montázsok, zenetörténelmet bemutató ábrák mellett olyan avantgárd alkotások is helyet kaptak, mint a Gruppo Tökmag képzőművészeti kollektíva által készített, nagyanyáink karácsonyi ajándékaira emlékeztető kötött pulóverek, ezúttal nem rénszarvas mintával, hanem „Rap” és „Wu-Tang Clan” felirattal.
Gruppoékhoz hasonlóan kiemelést érdemel Pittman Zsófi és Szabó Eszter Ágnes falvédőgyűjteménye is. A falusi házakból jól ismert, klasszikusan piros-kék hímzésű életigazságok ezúttal új tartalmat közvetítenek, és a vendégváró, istenfélő sorokat Madonna, Zalatnay Sarolta vagy Yoko Ono dalszövegei váltották fel. Mindennek csúcspontja az az alkotás, amelyen a művész saját nagymamája, Zalai Imréné és David Bowie találkozását örökítette meg. Szintén kiemelést érdemel Britney Spears Work című dala, melynek szövegét a Google-fordító segítségével magyarosították, így mialatt a klipet nézzük, egy fajhallgatón a szöveg monoton, dallam nélküli, magyar verziója szól. Az egyértelműen kritikus hangvételű installáció a popkultúra egy kevésbé „világmegváltó” részére mutat rá, hiszen attól eltekintve, hogy a „dolgozz, ribanc” szöveg nehezen hasonlítható össze mondjuk egy Hobo-klasszikussal, épp úgy fontos zenetörténeti állomás.
Mint a (a teljesség igénye nélkül) felsorolt három példából látható, a humor és a cinizmus eszközeivel sem spóroltak az alkotók, és a nevetés tárgya gyakran a legellentmondásosabb kontextusokból vagy éppen a mindannyiunk számára ismerős képek új szituációba helyezéséből született. A kiállítás számos eleme interaktív, így kollektív színezéssel és nyomdázással válhatunk a tér szerves részeivé, a lesötétített, hátsó teremben pedig olyan kultfilmek zárják a sort, mint az Eddáról készült Kölyköd voltam.
Mindamellett pedig, hogy a kiállítás önmagában sem egyszer nézős program, rengeteg további esemény várja azokat az érdeklődőket, akik nem elégszenek meg egy szimpla múzeumi élménnyel. A Ludwig tárlata – amellett, hogy egy letűnt kor underground zenészei előtt tiszteleg – szót ad az alternatív szféra kortárs képviselőinek is. Beck Zoltán, Vitáris Iván, Menyhárt Jenő és még számos hazai előadó tart a kiállítás ideje alatt tárlatvezetést, ezáltal betekintést engedve a szubkultúra színfalak mögötti működésébe. A tárlathoz kapcsolódó filmklubban vászonra kerül a korszak néhány meghatározó filmcsemegéje – mint például a Kopaszkutya vagy a Pol Pot megye punkjai –, a vizuális élményt pedig meghívott előadók egészítik ki saját történeteikkel és emlékeikkel.
A Rock/tér/idő című kiállítás a Ludwig Múzeumban (Budapest, Komor Marcell u. 1.) tekinthető meg keddtől vasárnapig 10 és 20 óra között, 2016. június 26-ig.
A fotókat Verhóczki Ádám készítette.
