Fekete folyó
A vízbe lapos kavics,
ölembe madár pihent,
sötét volt, testes és elhaló.
Anyám a haját két copfba fonta,
fekete folyó fekete ágai,
az egyik délre vitte apám titkait,
másikon nővéreim északra hajóztak.
Ahonnan az élők menekültek,
csak én maradtam, a meg nem született,
testszín dűnékben meglapulva
mozdulatlan a vándorlók között.
Fülemnek feszült anyám sivítása,
mint a szélben csattogó ruha,
a strófa elején felkapott torokhang,
az erővel fogyó levegő.
Sötét volt, egy testes és elhaló
madár pihent az ölemben.
Megitattam, megetettem.
