Ha bűvészettel foglalkozó filmeket kezdünk listázni a közelmúltból, eszünkbe juthat az Edward Norton nevével fémjelzett A mágus, vagy esetleg a Guy Pearce-féle Houdini, a halál mágusa, mégis talán legtöbben A tökéletes trükköt emelnék ki.
Illuzionistákról szóló dolgozatában Christopher Nolan anatómiai pontossággal tárja fel a szakma technikai és pszichológiai hátterét, ezzel megteremtve a nagybetűs Varázslatot, és példát állítva a tematikával kísérletező epigonjai elé. Sajnos a Szemfényvesztők anno csak egy szépen felfújt lufiként terelte el a nézők figyelmét, míg megfosztotta őket tárcájuk tartalmától, és a jelek szerint a második epizódban is ez volt a koncepció. A tartalom nem, csak a forma változott még színesebbre, szagosabbra, hangosabbra.
Ha esetleg nem emlékeznénk, és miért is emlékeznénk az előzményekre, a film elején iskolásan összefoglalja őket egy „ez történt az előző részben” szekvencia, valamint Morgan Freeman monológja, ami egyszersmind a történet keretét is adja. Ezután találkozunk csak újra a közönség kedvenc mágusaival, de a viszontlátás keserédes. Jesse Eisenberg 2013 óta szépen felfejlődött, Woody Harrelson még mindig reneszánszát éli (és ezúttal duplán brillírozik), Michael Caine és Morgan Freeman játéka szokás szerint hibátlan, nem különben Mark Ruffaloé, egyedül szegény Dave Franconak nem sikerült még kilépni bátyja árnyékából. Újdonságként a női fronton történt vérfrissítés szolgál, ám a pehelysúlyú komika, Lizzy Caplan nem veszi fel a versenyt a szerepéből (hollywoodi mércével) kiöregedő Isla Fisher alakításával. Az antagonista a mágiában otthonosan mozgó és a Potter-imázst hosszú ideje levetkőzni próbáló Daniel Radcliffe lett, aki ezzel a húzással elkönyvelheti az évad legnagyobb öngólját.
A Négy Lovas utolsó nagy akciójuk óta rejtőzködni kényszerül, miközben az FBI-ba beépült vezetőjük újabb feladatára várnak. Kalandjaik ezúttal nemzetközi szintre emelkednek, előbb véletlenül átruccannak Amerikából Makaóba, hogy aztán a nagy showdown kedvéért teljesen indokolatlanul Londonba repülhessenek. A logika egyébként általánosságban nem erőssége a filmnek. Míg az első rész koherenciáját egy három felvonásos, kis trükkökből összeálló nagy trükk szolgáltatta, a Szemfényvesztők 2-ben teljes fejetlenség uralkodik, egyik helyről és helyzetből a másikba sodródnak a karakterek, miközben sem a szereplők, sem a nézők, de valószínűleg az alkotók sem látják a kapcsolódási pontokat. Papíron egy öntelt és gazdag, világuralomra utazó informatikus (Radcliffe) számára kell ellopniuk egy értékes csipet, miközben új (Harrelson 2.0) és régi (Caine) ellenségeik állják útjukat.
Gyakorlatban hamar követhetetlenné válik a sztori, jönnek a minden korábbinál magasabb szintre emelkedett illúziók, és ezen a ponton válik a film önmaga paródiájává. Míg akár a fent említett A tökéletes trükkben, akár a valóságban a bűvészek hihetetlennek tűnő, de valójában megmagyarázható és megtanulható mutatványokkal szórakoztatnak, addig itt a bombasztikus látvány minden egyéb szempontot felülír. Nem kérdezzük meg, hogy csinálták, mert tudjuk: CGI. Az egyetlen emberi léptékű karakter Harrelson hipnotizőre, akit nem csak karizmája, de valós alapokon nyugvó, és egyébként roppant hasznosnak bizonyuló „tudománya” is a többi komédiás fölé emel.
A korábban a Step Upban és a G.I. Joe-ban utazó Jon M. Chu rendező közbenjárásának köszönhetően dübörögnek a slágerek, ha kell, ha nem, és meglepően sokszor szolgálnak tömegverekedések aláfestéseként, ami aggasztó tendencia a közönség ingerküszöbének elérése tekintetében. A film élvezeti értékét nem a látványorgiában tobzódó trükkök, nem is Pharrell Williams és 50 Cent adják, hanem az olyan finomságok, mint amikor Caine és Radcliffe egy gyilkosság után elégedetten teázgatnak a helyszínen, vagy amikor rövid sétát teszünk egy igazi oldszkúl, „kézműves” bűvészboltban. Utóbbi az egyetlen értékelhető történetszálhoz kapcsolódik, amiben a volt FBI-ügynök vendettája gyűrűzik tovább, és idézi meg azokat az időket, amikben az édesapja modern Houdiniként kápráztatta el a világot.
A Szemfényvesztők 2. az a film, amire illik nagy adag popcornnal és kólával érkezni, viszont nem volt érdemes három évet várni rá, így az agyunkat nyugodtan leadhatjuk a ruhatárban, mert nem lesz rá szükség. Aki az első részt szerette, az új esetán gátlástalanul elmerülhet Hollywood legtündöklőbben bevilágított és legprofibb számítógépes animációt használó bugyraiban, ellenkező esetben viszont máshol kell keresnünk az igazi varázslatot.
Szemfényvesztők 2. (Now You See Me 2), 2016. Rendezte: Jon M. Chu. Írta: Pete Chiarelli, Ed Solomon. Szereplők: Mark Ruffalo, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Lizzy Caplan, Daniel Radcliffe, Dave Franco, Morgan Freeman, Michael Caine. Forgalmazza: Freeman Film.
