Egy képben csak talán, s csupán a lényeget. Tétova ódai üzenete ez a Pannonhalmi Főapátság Osztás 10×10 című fotókiállításának, amelyen tíz kivételes ember történetét ismerhetjük meg képeken keresztül. Ennél azonban sokkal többet kapunk: az univerzális embernek lenni parancsa köszön vissza a fotókon.
A kiállítás nemcsak megemlékezés arra, hogy az idei évben ünnepeljük Szent Márton születésének 1700. évfordulóját. A cél nem más, mint áthidalni a majdnem kétezer éves távolságot, amely Szent Márton életfilozófiája és a mai ember életvitele között tátong. Márton egy példa, aki az önzetlen szeretet és támogatás soha-el-nem-némuló nyelvén szól úgy a ma emberéhez, mint ahogy szólt saját kortársaihoz.
A kiállítás március 18-án nyitotta meg kapuit, a látogatók Balázs Attila, Pályi Zsófia és Hajdú D. András fotográfusok munkáin keresztül ismerhetik meg tíz kivételes ember történetét. Az anyag sikeréhez a pannonhalmi diákok is hozzájárultak, akik interjúkat készítettek a portréalanyokkal, amelyek a kiállításra fejlesztett alkalmazáson keresztül hallhatóak is a helyszínen.
Szüle Eszter reggel korán kel. Útnak indítja három gyermekét, majd kilép az ajtón. Huszonöt kilométerre lakik a fővárostól, mégsem teher számára, hogy Budapesten vak gyermekeknek segít abban, hogy lovasterápiával fejlesszék mozgáskoordinációjukat. A lovak hátán végzett feladatok a gyermekek dinamikus egyensúlyát is javítják, és kialakítanak egy olyan érzelmi kötődést, amelynek erejét csak az értheti meg, aki egy állat gazdájaként már megállta a helyét.
Hernádi Zsoltné Zsuzsa 1975-ben született Nyírbátoron, szociális gondozó és ápoló. Pályi Zsófia fotóin ennél a leírásnál azonban sokkal több. Elég, ha csak a gőzölgő húslevest tartó keze nyúlik be a képbe, amit egy viaszosvászon kakasos terítőre helyez. Amit aztán egy idős kéz elfogad. A helyszín egy régi pesti szuterén. Turóczi László nyíregyházi rendőr példáján keresztül megérthetjük, mit jelent a felügyelőhatalom képviselőjének hivatástudata a mindennapi életben.
Hiszen az angyalok már csak ilyenek, nem? Nekik nem kell elismerés, címlap, dicséret. A láthatatlan hősök, akik ötnapos munkahét után ügyeletet is vállalnak, és folyamatosan szembesülnek az idős korral járó belátással: ha itt az idő, akkor el kell menni. Zsuzsa támasza azoknak a magányos, idős embereknek, akik másra már nem számíthatnak. Az ő gondoskodó szeretete felöleli őket, ahogyan a saját családját is. Hernádiék egy ötödik kerületi lakásban várják haza minden nap az otthon melegéért felelős édesanyát és feleséget. Pedig a nap neki is 24 óra.
Nézem a képeket, hallom a történetet, és próbálom megérteni, hogy mi motivál egy nyíregyházi rendőrt vagy egy időseknek önként támaszt nyújtó ápolónőt arra, hogy nap nap után fáradságot nem ismerve megossza másokkal az idejét és türelmét.
Ha szkeptikusan nézzük a kiállított képeket, akkor azt mondhatjuk, sajtófotók kiemelkedő darabjai nyújtanak betekintést a hátrányos helyzetű emberek mindennapjaiba. Amikor viszont az egyik kép láttán a kiállítást szemlélő hölgy félhangosan így szól párjához: „Te tudtad, hogy a Turóczi Laci ilyet is csinál?” Akkor valósággá válik a kép, emberré formálódik a portré, élővé a történet.
Az installáció egy kronológiai vonalat követ: születéstől az idős korig, majd a halálig vezet, kezdve a koraszülötteken segítő Mérő Gabriella mindennapjaival, folytatva az Afrikában szemorvosként dolgozó Hardi Richarddal. A saját sorsunk köszön vissza: hasonlóság vagy egylényegűség, nem számít az élet színjátékban. A képek tanúsága, hogy próbáljuk meg felismerni a tényt, hasonlóak lehetünk azokhoz, akik segítenek, és mindig kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy segítséget kérjünk.
Mit jelent embernek lenni? Van egy történet Szent Mártonról, amely szerint egy napon Márton egy didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította, és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. A köpeny ott van a Te válladon is, a kard pedig az akaratod, amivel erőt merítesz, és adsz valamit magadból. Idő, türelem, anyagi javak. Vagy csak kedves szavak? Vagy csak egy fél köpeny? Ha nem hiszed el, hogy számítanak, akkor nézd meg a kiállítást! Szent Márton példája él, ezt a leckét biztosan hazaviszem magammal a kiállításról.
Az Osztás 10×10 című kiállítás a Pannonhalmi Főapátság nyitvatartási idejében ingyenesen látogatható 2016. március 19. és november 11. között.
A képek forrása: szentmartonev.hu
