A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.
- július 1., péntek, 12 óra 1 perc
A vizsgaidőszak többé-kevésbé lezárult, a rendkívüli utóvizsgák vannak már csak hátra. Ezek sokkal kevésbé kiszámíthatóak, mint a hagyományos vizsgák, mert azokra sózzák rá, akik még július elején sem mentek el nyaralni, függetlenül attól, értenek-e az adott témához – a pesti olimpia megrendezése okán hamarabb véget érő tanév, valamint a katari foci EB kedvezményes túrái miatt kevés kolléga maradt itthon. Én a biopoétikai kísérleteim miatt nem utazhatom el hosszabb távra (ilyenkor demonstrátorok sincsenek, akikre rábízhatnám a melót), legutóbb egy komolyabb elhajlás és másnaposság miatt például kikerült a kánonból a fétismajmom, csak egy intenzív NZM-tápoldatkúra hatására kezd újra erőre kapni. Na, nem mintha egy árva eurubelem is lenne utazgatni, a rendkívüli olimpiai központi kiadások miatt megemelt diákhitel-törlesztés teljesen leszívja a bankszámlámat…
A 2016-os Brexit után sorban jöttek a különböző kiugrások, míg lassan Magyarország azt vette észre, hogy az EU nyugati határává vált. A belpolitikai válság egyik sajátos következményeként mi valahogy bennmaradtunk. Az összeomlás előtti gazdagabb országok kiválásával kelet felé szinte korlátlan bővülés vette kezdetét, Oroszország után az arab térség következett. A „víz és olaj házassága” egy idő után az ideológiai és vallási különbségek fölé emelkedett – igaz, nem sokkal föléje: ingatag, belső forrongásokkal terhes laza szövetségi rendszer alakult ki. A hajdani Európai Unió előbb Eastern European Union-ná vált, de az EEU-t hamar átkeresztelték újra EU-vá, Eastern Union-ná. (A fő közvetítő nyelv a semlegesnek tartott angol maradt.)
A déli cigit és automatás kávét egyedül szívtam és fogyasztottam el az egyetem előtt, az állatrendszertan szóbeli utóvizsga lepörgetésén túl más dolgom nem nagyon volt. A biológus kollégától elvileg meg kellett volna kapnom a kérdéseket, de vagy elfeledkezett róluk, vagy nem jött át a fájl, de csak egy Facephone-linket kaptam tőle pár napja, amelyen a magyar-gibraltári meccs szünetében bömböli mindenféle bizarr figurákkal együtt az EB szurkolói slágerét, a Húsrágó hídverőt. A mai vizsgázók jól jártak velem: mindenkit átengedtem, annak ellenére, hogy a sétáló fákat egyikük sem tudta taxonómiailag rendesen elhelyezni.
július 1., péntek, 20 óra 40 perc
Itthon az albérletben. Főztem egy tésztát arrabiata szósszal, és vettem hozzá pár doboz sört az esti meccsre. A 2016-os EB-menetelés után elbuktuk a következő VB-pótselejtezőt (a norvégok kihúzása után a reaktivált Zombori „Taktikus” Sándor „álomsorsolás”-t kiáltott, amivel egészen addig a szurkolók kedvencévé vált, amíg Oslóban Szalai hibája miatt alulmaradtunk a büntetőpárbajban), de a 2020-as rendhagyó EB-n újra ott voltunk, és a budapesti nyolcaddöntőben nagy csatában legyőztük Romániát. A negyeddöntőben újra a belgák jelentették a végállomást, bár fegyelmezett játékkal egész a végéig jól tartottuk magunkat, amikor 0:0-s állásnál a 96. percben a skót játékvezető által befújt kamutizenegyessel vége lett mindennek. Az idei katari tornára csak Örményország kizárásával jutottunk ki, de ha már ott voltunk, meg sem álltunk a mai negyeddöntőig: újra Belgium ellen. Felhívtam egy cimborámat, de ő a Nagyerdei Stadionban nézi a meccset a 3D-s realtime kivetítésben, aztán ráírtam egy volt barátnőmre is, de visszaírt, hogy inkább megfürdeti és lefekteti az ikreket. Rég beszéltünk. Így egyedül drukkolok a kanapéról, bekapcsolom a tévét, melegítünk, a stúdióban Kukorelly Endre elemzi az esélyeket („a labda geoid”, mondja épp), állítólag már írja újabb könyvét Szakkommentátori divatok – A balgák hová álljanak? címmel.
július 2., szombat, 17 óra 35 perc
Irtózatos fejfájással ébredtem ma délután, de szerencsére a saját ágyamban. Az történt, hogy amikor kimentem rágyújtani az erkélyre a szünetben (Dzsudzsák megpattanó szabadrúgásával vezettünk), a szomszéd srác és haverjai is kinn pöfékeltek, és átráncigáltak magukhoz. Vittem pár Borsodit, de ők valami erős belga vörössel készültek, inkább abba csaptunk bele. A második félidőből nem sokra emlékszem, Böde jogtalan (!) kiállítása után („zsíroskenyér, zsíroskenyér”) elszabadult a pokol a pályán és a nappaliban is. Végül kilenc emberrel fejeztük be a meccset, kiállították a kapusunkat is (jogosan) de az 1:0-t sikerült kihúzni úgy, hogy a kapusedzőnek kivitt, de játékosként is benevezett Király az XXL-es mackóalsó szegélyével kivédte Hazard büntetőjét. Másodjára visszavágtunk a belgáknak, Hajdú B. gyorsan elszavalta a Hazám-szonettciklus focis átköltését („s elzarándokolt Dohába másfél milló drukkerünk”). Ezután megittuk még az eddig cserepados Borsodikat is, és az időközben átkopogó szomszéd bácsi kerített valamilyen bizonytalan beregi vegyespálinkát – innentől homály a történet. Ma este várhatjuk az elődöntős ellenfelet az olasz-német vonalról, de előbb még ki kell derítenem, hogyan került a laboratóriumi fétismajom a hálószobámba. A könyvespolc tetején hasal, épp a KMTG Palántaérés antológiáját jegyzeteli.
