A Nagyerdei Víztorony kimagaslik a Campus Fesztivál területét körbeölelő kerítések és az azokon végigfutó kék nejlonok mögül. Ide kellett valahogy bejutnom a KULTer.hu és Dub Székház által közösen szervezett fesztiváli programsorozatra.
Mikor végre megkaptam a karszalagom és átvergődtem magam két biztonságőri standon, bejutottam a minden irányból akusztikai arzenállal övezett terepre. A Nagyszínpadon már a Bohemian Betyars hangszerelt, akik rengeteg tombolni vágyót vonzottak a színpad elé. Meglepő volt látni, hogy mennyien gyűltek össze a délutánnak ezen a korai pontján, háromkor, pláne, hogy a tikkasztó meleg sem volt enyhítő körülmény.
A bőrömön kifáradt verejtékkel, időkorlátaimat kitágítva, de végül sikeresen megérkezve a helyszínre első dolgaim közé tartozott, hogy legurítsak egy behűtött sört. Ezt követően kezdetét vehette a kulturális programsorozat, ami minden tekintetben kecsegtetőnek bizonyult a fellépők sokszínűsége miatt.
Az első körben Lakatos István budapesti íróval, illusztrátorral és képregény-rajzolóval beszélgetett Szabó Kriszta. Az eddig megjelent regényeiről, írói, illusztrátori ambícióiról, napirendjéről, a képregények magyarországi helyzetéről esett szó. Elmondása szerint ő véletlen lett író, sőt egyenesen muszájból, aztán így maradt, mivel alapvetően illusztrálni szeretett volna, de nem talált szerzőt erre a feladatrészre. Arról a kérdésről, hogy a képregény miért nem olyan népszerű műfaj Magyarországon, úgy vélekedett, hogy még mindig él az a felfogás, hogy az a buta olvasóknak van. Ehhez kapcsolódóan felvetődött az a problematika is, hogy ez valószínűleg abból fakadhat, hogy sokan nem tudják olvasni a képregényeket, zavaróvá válik a kép és a szöveg multimedialitása. Megtudhattuk még, hogy a Dobozváros és Óraverzum című regényei gyerekkönyvdíjat is nyertek. A művei kapcsán még elmondta, hogy tudatosan nem akar semmit mondani bennük. Ebből eredeztethető talán az is, hogy azt mondta: „Nem szeretek semmi olyat olvasni, ami mondani akar nekem valamit.” Bármilyen kultikus film, vagy éppen amerikai trash mű szolgálhatnak művei elemeiként. Tervei vannak, csak még a lehetőségeket kell feltérképeznie. Egyik könyve a Lencsilány címet viseli, aminek főbb inspirációi irodalmi klasszikusok, mint például Kafka Átváltozása, Poe két novellája, Csáthnak A kis Emmája, Hoffmann A homokembere. Kiderült még, hogy napjainak nagy részét az alkotás veszi el, bár igazság szerint sokszor nem jól osztja be az idejét, halogat, viszont mikor elkapja a gépszíj, akkor intenzíven dolgozik.
Ezt követően a Debreceni Egyetem Irodalmi Kör (DEIK) tagjainak felolvasását hallgathattuk meg, illetve én tehettem fel pár kérdést nekik az irodalmi alkotókör alakulásáról, működéséről, az irodalmi tehetséggondozás lényegességéről. Polgár Tóth Tamás, a DEIK egyik alapítótagja elmondta, hogy azért alakult meg a kör, mert nem tudták, hogy az egyetem berkein belül még létezik egy másik irodalmi kör, a LÉK, valamint akkoriban kevés hasonló rendezvény volt a városban, ezen szerettek volna változtatni. Az irodalmi kör nyitottságát is mutatja az, hogy tagjai között nem csak bölcsészeket, hanem más szakokról érkezetteket is találhatunk, a felolvasók közül például Maklári Judit orvostanhallgatóként érkezett a debreceni irodalmi életbe. Az Amúgyról, a körrel szoros kapcsolatban álló online folyóiratról a beszélgetés folyamán kiderült, hogy olyan műfajoknak is teret enged, amelyeket ritkán látni a lapokban, ilyen például a paródia. A felettébb kellemes, szórakoztató beszélgetést jó hangulatú felolvasás zárta.
A türelmes és folyamatosan ki-be járkáló, változó közönség fültanúja lehetett a programsorozat következő részeinek, Nyirán Ferenc Apróságok kicsiny tárháza című kötete bemutatójának, illetve Puskás Peti, a The Biebers nevű zenekar frontemberével való beszélgetésnek. Sajnos ezeken az eseményeken már nem tudtam jelen lenni, mivel elszólított a „kötelesség” és a fesztivál hangkavalkádja, mely belemorajlott az éjszakába. Vártak a színpad előtt szétdobált söröspoharak, a tömegre lehullajtott konfettidarabok, a standok rajtunk megtörő fényszilánkjai, a sokszor csak céltalanul kószáló lépések fáradtsága, a Riska sátor mellett megfejhető műtehén és a ránk bomló éjszaka zengő tombolása.
Campus Fesztivál, 1. nap, Debrecen, Nagyerdő, 2016. július 21.
A képeket Szabó Nikolett készítette.
