szaranya
egyre rosszabbul aludtam és
egyre jobban tűrtem az alkoholt
a hetek körforgása sajátos képbe rendeződött
és mindig péntekkel indult
az egyszemélyes élet kirúzsozta magát
a vonalaknak súlyt mégis csak az adott
hogy nem voltam egyedül
de a játék tetszett
ez elment kocsmába
ez berúgott
ez hazavitte
lefektette
az ötödik Sally mind megitta
hogy aztán
anya és szaranya közé avasodjon a hétvége
plüsst szorít magához éjjel helyettem
arcom mint egy Picasso-festmény
elcsúszott személyiségek
többdimenziós tükre
maszatos kis kéznyomok rajta
hiába törölgetem
az olajos terpentin alól mindig
kikaparható a korábbi kép
Kiemelt kép: Pablo Picasso: Anyaság (1971)
