Esősen, hűvösen, de kezdetét vette az Európa nagyszabású rendezvényei közé méltán sorolt Sziget Fesztivál. A szervezők idén is a legtöbbet hozták ki magukból – nemcsak a zenei kínálat szempontjából, hanem látványban is. A buli garantált: az öt és hét napos bérletek egyaránt elfogytak, a 0. napra szóló jegyekből sem maradt egy sem a pénztárakban. A 24. Sziget Fesztivál rendezői idén is látogatócsúcsra számítanak.
Nem mondanám túlzottan szerencsésnek a Sziget -1. napját: kora délután egy bombariadó árnyékolta be az éppen bejutni kívánó fesztiválozók hangulatát, de a pénztáraknál hagyott bőröndben szerencsére csak kolbászt és sört találtak a hatóságok. Ezt az árnyékot hamarosan esőfelhők váltották fel, jómagam sem gondoltam, hogy amikor leszállok a Filatorigát megállóban, egyből a zivatar fogja kedvem szegni.
Miután eljutottam a pénztárakig, hogy a jegyem karszalagra váltsam, szerencsére elállt az eső, így már amiatt bosszankodtak a vendégek, hogy a szakmai jegyek sátrainál a sor szinte tízpercekig nem haladt. A szervezők több alkalommal is felhívták a rendezvényre érkezők figyelmét, hogy a biztonságosabb beléptetési rendszer több időt vehet igénybe. A fennakadást valószínűleg az is okozta, hogy a jegyre várók nem olvasták el figyelmesen a kifüggesztett instrukciókat: érdemes a jegyet és a személyigazolványt vagy útlevelet előkészíteni, mert ha egyszer sorra kerül az ember fia vagy lánya, akkor már csak fél perc választja el attól, hogy a hőn áhított szalag felkerüljön a csuklóra.
Csaknem harminc perc álldogálás után indultam el a K-hídon, hogy egy év után újra beléphessek a Fesztiválköztársaság területére. Terepbejárással kezdtem, igyekeztem felmérni, hogy az eső milyen nyomokat hagyott a Hajógyári-szigeten. Sokak örömére a legtöbb út beton, vagy legalábbis kavicsos, így csak kisebb tócsákat kellett kerülgetni, vagy helyenként a csúszósabb részeken – saját biztonságunk érdekében – kicsit totyogva menni. Egy ekkora méretű fesztiválon viszont egyszerre kell a lábakat és a tömeget nézni, annak érdekében, hogy ne legyünk nyakig sárosak.
A rövid terepbejárásom során felmértem, merre van az első olyan mosdó, ami hasonlít az angol WC-re. Viszonylag „könnyen” megközelíthető: a Nagyszínpad mögött helyezkedik el. Ez roppant jó hír azoknak, akik ódzkodnak a ToiToi-októl, és emiatt nem is akarnak elindulni a fesztiválra. Ha már épp arra jártam, megnéztem a Die Antwoord, fokvárosi rap-rave zenekart, akinek a koncertjére az esős idő ellenére is önfeledten bulizott a közönsége. Nem ismertem őket, de olyan volt a hangulat, hogy akarva-akaratlanul én is táncra perdültem. Őket a Chemical Brothers követte, akik egy színvonalas, de könnyen feledhető bulit csináltak.
Még a sétám elején a Blues Kocsma színpadához keveredtem, ahol éppen a The Luckies táncoltatta a közönséget. Még nem hallottam róluk, de abból amit láttam, úgy tűnt, egy ígéretes zenekarról van szó, érdemes a jövőben odafigyelni a bandára. Sziget-túrám folytatásaképp felmértem az étel- és az italkínálatot: ha emlékeim nem csalnak, az italárak változatlanok: egy csapolt Dreher 650 forint, egy félliteres üdítőért 450 forintot kérnek. Az ételárak viszont borsosak: egy pizzaszelet 690 forint körül mozog, egy hamburger 1400 forintnál kezdődik. A kínálatban szerepel még a gyros, különböző főtt ételek, a hot-dog, frissen készített tészták és a kürtöskalács.
A legjobb dolog, ami egy fesztivállal történhet az ALDI. A fesztiválozókat éjjel-nappal a tőlük megszokott minőséggel és árakkal várja a német vállalat. Az üdítők itt is 450 forintba kerülnek, de egy finom frissen sült pogácsáért ugyanannyit kérnek, mint bármelyik belvárosi üzletben. A bónusz, hogy a bent vásárolt grilltermékeket a blokkot felmutatva ingyen elkészítik a szomszédos grillteraszon. Hát ki nem szeretne jól lakni pár száz forintból egy fesztiválon?
Az este végén még a Magashegyi Underground koncertjét sikerült elcsípnem, jó volt látni, hogy a magyarok egy ekkora fesztiválon, ekkora sztárok mellett is bizalmat szavaznak a hazai zenekaroknak. Bár az eső már nem esett, szokatlanul hideg volt, így sokan már 11 óra magasságában hazamentek.
A nulladik napon már a kora délelőtti órákban felhívták a szervezők a figyelmet arra, hogy délután sokat kell sorban állni, így aki teheti, minél hamarabb vegye át belépőjegyét. Hat óra magasságában a tömeg folyamatosan áramlott a HÉV-megállótól: épp hogy kiürült a peron, már beérkezett a következő vonat. A karszalaggal már rendelkezők viszonylag hamar bejutottak, a beléptető kapuknál ekkor még nem volt várakozás.
Első utam az OTP BANK-A38 sátorhoz vezetett, ahol a dán énekesnő, MØ önfeledten táncolt és énekelt. Tavaly is szerencsém volt bekukkantani a koncertjébe, és az első konklúzióm az volt, hogy kétszer annyi rajongóra tett szert azóta – legalábbis a Szigeten. Az új számaitól kellően felpörgött, a közönséggel együtt, a különös mozgásán és az ebből áradó boldogságtól sokan mosolyra fakadtak. A koncertet a Lean Onnal zárta, a bulizók teljesen átadták magukat a zenéknek, egy emberként énekelték a szöveget, MØ pedig a koncert során a bodysurföt is kipróbálta.
Ezután a nemrégiben elhunyt koncertszervező után elnevezett Dan Panaitescu Nagyszínpadhoz indultam, hogy a Parov Stelart megnézzem. Fél 9 magasságában már nehéz volt eldönteni, hogy a színpadnál állók a banda miatt jöttek ki vagy éppen a Rihanna koncertre készülődnek, mindenesetre az együttes megtáncoltatta a közönséget. Ekkor már órákat kellett sorban állni a bejutáshoz, és az osztrák banda távozása után lassan a Nagyszínpad előtti terület is betelt.
Rihanna stílusosan fél órát késett – vagy csak meg akarta várni a kint rekedteket –, 21.30 helyett 10.00 körül jött fel a színpadra. A tegnap estéről szóló Facebook-posztok is az én véleményemet igazolták. Egy felejthető, inkább showműsor jellegű koncertet láthattak a rajongók, a számok legtöbbjét végig sem énekelte, főként összeollózott Rihanna-mixeket hallhatott a nagyérdemű. Többször is megszólította a közönséget, azzal is tisztában volt, hogy körülbelül 90 ezer ember volt a Szigeten – legtöbbjük csak miatta. Szerintem sokan még próbálják győzködni magukat, hogy megérte, de én egy kicsit rossz szájízzel jöttem el, annak ellenére, hogy ekkora világsztárt láthattam.
A koncert után végre kipróbáltam egy hamburgerest a Telekom-VOLT színpad szomszédságában, és nem ért csalódás: egy nagyon finom, frissen készült csirkés hamburgert kaptam 1400 forintért, amivel annyira jól laktam, hogy mozdulni sem bírtam. Közben épp az Intim Torna Illegál melegítette a közönséget – a levegő ekkora már lehűlt, szükség volt a kabátra is. Remek hangulatú bulit csináltak, még az is táncra perdült, aki nem akart. Az este során a kisebb színpadoknál különböző stílusú zenék szóltak: volt drum’n’bass, retro, pop, r’n’b, minden, ami a fülnek ingere, így a buli tényleg hajnalig tartott.
Aki még csak ezután indulna útnak, mindenképp töltse le a Sziget Fesztivál mobilalkalmazását. A változásokról azonnal értesítenek, illetve hajnalban egy kedves üzenetben kérték is a fesztiválozókat, hogy öltözzenek melegen, mert 4-5 fok körüli hőmérséklet várható.
Sziget Fesztivál, -1. és 0. nap, Budapest, 2016. augusztus 10-11.
A fotókat a szerző készítette.
