A független képzőművészeti tanszék ingyenes kortárs művészeti kurzusokkal jelenik meg az ország számos egyetemén, különböző képzési területeken. A kurzus idejére a tanszék beköltözik az adott intézmény falai közé; előadások és workshopok adnak lehetőséget beszélgetésekre, együttműködésekre és interaktivitásra, a meghívott képzőművészek és más szakemberek társaságában. A kezdeti célokról és az idei hegyeshalmi nyári workshopról kérdeztük Menesi Attilát.
KULTer.hu: Mesélj a független képzőművészeti tanszék kezdeményezésről! Honnan jött az ötlet? Hol tudnád elhelyezni a kortárs képzőművészeti szcénában?
A saját művészeti praxisom, de az utóbbi évek kultúrpolitikai és intézményrendszeri fordulatai is szerepet játszottak a tanszék létrehozásában. Az ERSTE Stiftung támogatásának köszönhetően a 2013–14-es tanév őszi félévében indult a program, amelyen eddig közel ezer hallgató vett részt. A kortárs képzőművészeti szcénáról hosszasan lehetne beszélni, a kurzusokon az éppen adódó aktualitások apropóján ezt meg is szoktuk tenni. A flying art courses projekt része a szcénának, de szándékai szerint azon kívül is aktivizálódik, új nyilvánosságot teremtve ezzel.
KULTer.hu: Mely helyszínekre jutottak el a repülő kurzusok, milyen volt a fogadtatása az egyetemeken és szakmai körökben? Könnyen együtt tudtatok működni kortárs művészetben jártas és kevésbé jártas emberekkel?
Eddig 24 kurzus valósult meg, 16 magyarországi, 1 romániai és 1 szerb egyetemen, többek között bölcsészettudományi, pedagógiai, társadalomtudományi és művészeti képzési területeken, minden esetben más-más tanszékeken. Leginkább pozitív tapasztalataink vannak a fogadtatást illetően, de találkoztunk már a cenzúrával, illetve a „háttérhatalmak legújabb összeesküvése” jelzővel, valamint a magyar felsőoktatást komolyabban érintő vitába is bonyolódtunk már. A kortárs művészetben jártas és kevésbé jártas résztvevők felé egyaránt nyitottak vagyunk, a figyelem növelése minden kategóriában lényeges.
KULTer.hu: Az évközi kurzusokon túl múlt évben Ádándon tartottatok egyhetes nyári workshopot, idén június 26. és július 2. közt pedig Hegyeshalmon. Miért tartod ezeket fontosnak?
Az egyhetes nyári workshop a folyamatosan bővülő network miatt fontos, illetve alkalmat ad a közös projektmunkára. Körülbelül 25 résztvevő dolgozik együtt 3 témában a nyári workshopokon. Az ádándi nyári workshop több szempontból is azt bizonyította, hogy jó ez a felállás, a hegyeshalmi pedig azt, hogy nemzetközi dimenziói is lehetnek a projektnek. Bori Om képzőművész a Goethe Intézet támogatásával Németországból érkezett témavezetőként, Erdődi Katalin Bécsben és Budapesten is tevékenykedő független kurátor. A harmadik témavezető, Orbán György képzőművész tavaly és idén is részt vett a projektben, tehát hosszabb távon is lehet aktivizálódni benne, de folyamatosan hívunk új szereplőket is. A nyári workshopok jellegzetessége, hogy nem egy, már bejáratott művésztelepre megyünk, hanem minden résztvevő számára új terepre.
A hegyeshalmi témák – identitás, migráció, országhatár –, maga a helyszín és a résztvevők munkája kölcsönös inspirációkat és mindenki számára fontos együttműködéseket eredményeztek, a munka szinte éjjel-nappal folyt, portfóliózások és egyéb közös aktivitások váltották egymást.
KULTer.hu: A zárókiállítást megtekintve nyugodtan mondhatom, hogy nemzetközi szintű anyagot tudtatok létrehozni és bemutatni. Hogy sikerült ezt összehozni?
A régi határátkelő épülete már az első helyszíni bejárás alkalmával kíváncsivá tett, a szervezés közben pedig biztossá vált, hogy azt használnunk kell. A K2-ben és környezetében létrehozott projekt több szempontból is különleges. Az ott talált, rendszerváltozás előtti időrétegek keverednek a következő 25 év és a tavalyi menekülthullám nyomaival, ami már önmagában is inspiráló volt a résztvevők számára.
Malya Attila és Mostoha Marcell térrendezése – az épületben felhalmozódott kortörténeti és személyes tárgyak, illetve a nagy mennyiségű szemét felhasználásával – egyszerre volt spontán és tudatos. Egy másik munkájuk, a korabeli határőrlogó áttervezése, ami stencilként mostantól – egy újabb rétegként – az épület részévé is vált.
Jól működött a térben a fórumszínház számára az itt raktározott színpadi elemekből épített nézőtér. Az előadás – amely az egy hét alatt Molnár Ráhel és Monory Ráhel által készített hegyeshalmi interjúkat és az aktuális migrációs híreket is feldolgozta – jelenetei a közönség döntései szerint alakultak.
Tóth Péter képregénye egy valós, hegyeshalmi történetet alakított át fiktívvé, Kovács Gyula matricái az épület külső falain és tetején kaptak helyet, Erlauer Balázs pedig – drónkamerás fotói mellett – a HEGYESHALOM feliratra vetítette egy hét alatt gyűjtött és animált képanyagát. Koleszár Stella rajzai, Görög Dóra fotói és Bacsa Melinda installációja az épületben maradtak, igyekszünk nyomon követni azok jövőbeli sorsát.
Az egyestés záróeseményre a falu lakossága és polgármestere is ellátogatott. Miközben a falutévé az eseményeket dokumentálta és az éterben különböző, korabeli határtörténetek keveredtek migrációval kapcsolatot magánvéleményekkel, addig a tanszéki határkoktél is elfogyott.
Számos további helyi és egy Albertkázmérpusztán – a határsávban 1989-ig elzárt faluban készült – interjú vár feldolgozásra, továbbá egy éjszakai zöldhatártúra dokumentációja is. Az egyhetes munka közös produktuma egy, Farkas Evelin által bemutatott, a helyszínen terjesztett fanzine, Kovács Máté és Varga Dániel videómunkája, s nem utolsó sorban az általad, a falu különböző pontjain és a K2 épületében megtalálható krétarajzok is, amelyek a határ témát kontextualizálják.
Fontos, hogy minden résztvevő neve említésre kerüljön, a fentieken kívül Héjja János, Kollár Zsófia, Marton Zita, Orosz Fanni és Szapu Dániel vett részt a közös munkában.
KULTer.hu: Mik a jövőbeni tervei a tanszéknek? Milyen eredményt, hozadékot vársz?
Terveink között szerepel a flying art courses kiterjesztése a volt keleti blokk országaira, de tematikus projektekben is szeretnénk részt venni, tervezzük továbbá egy dokumentációs kiállítás megvalósítását. Három év után az látszik, hogy egyrészt létrejött egy oktatási modell, amellyel hosszú távú terveim vannak, másrészt fenntartható egy olyan, sok diszciplínás hálózat, amely a kritikai gondolkodás közössé tételére és akár társadalmi szerepvállalásra is képes.
Borítófotó: Marczin István Bence.
