A tegnap estével – vagy ma hajnallal, kinek hogy tetszik – befejeződött a 2016-os Sziget Fesztivál. Az utolsó beszámolóm nem a zárónap programjairól fog szólni, hanem inkább arról, hogy milyen érzés Szitizennek lenni, mitől Sziget a Sziget, és hogyan sikerült csaknem 500 ezer fővel megdönteni a tavalyi látogatórekordot. Tanulságok az idei fesztiválról, tanácsok a következő Szigetre.
Az első és legfontosabb dolog: egy új Szitizennek sem ajánlom, hogy egyből egy hét napos bérlettel próbálja ki a Sziget Fesztivált. Szerencsére én tavaly két, nem egymást követő napra látogattam ki, és annyira elfáradtam, mintha egy hétre mentem volna. Ennyi pontosan elég volt, hogy felmérjem a terepet: körülbelül mi merre van, hogyan is néz ki a fesztivál, mit tud az a Nagyszínpad, hogyan is kell megbirkózni a több tízezres tömeggel; és a legfontosabb: megtapasztaltam a Szitizen-életérzést.
A tavalyi tapasztalatszerzés idén sokszor hasznosnak bizonyult: rájöttem, hogy érdemes a Batthyány térről indulni, mert akkor még ülőhely is lesz, és legalább nem nyomnak teljesen össze. A HÉV-re a legrosszabb felszállási lehetőség a Margit híd, budai hídfő megálló, a legtöbb külföldi a négyeshatos vonalán közlekedik, így nekik ez a legcélszerűbb megoldás. Az éjszakai villamosok és HÉV-ek utolsó kocsijai is ugyanoda közlekednek, erre pedig elég sűrűn felhívja a figyelmet a hangosbemondó angolul és magyarul egyaránt, bár a külföldiek ezt nem mindig hiszik el, így sokszor alig voltunk leghátul, míg elől egymás ölében ültek az emberek.
Az utazás már önmagában hozzájárul a Szitizen-életérzéshez, apró bosszúságok ellenére egy élmény. Boldog, éneklő külföldiek, eredeti stílusok, vicces jelmezek – idén a Pokémon-öltözékek voltak a legnépszerűbbek. A szabadságérzet már ekkor magába szippant, és ha egyszer átérsz a K-hídon, akkor bombaként zuhan rád újra. Itt mindenki önmaga, nincsenek szomorú, gondterhelt emberek, erre az egy hétre mindenki otthon hagyja bajait.
A Sziget tényleg egy külön ideiglenes ország, nem ok nélkül hívják Fesztiválköztársaságnak. Bent mindent megtalálsz, ami egy városban van: egyszerre beszélhetünk zenei és kulturális fesztiválról. Akik egész héten kint laknak – és ezt javaslom azoknak, akiknek nincs ellenére a sátrazás –, már a délelőtti órákban belevethetik magukat a kultúrprogramokba. Fontos megjegyezni, hogy például a kitelepült múzeumok célja egyáltalán nem az, hogy meggyőzzenek arról, milyen jó múzeumba járni, hanem hogy játékosan közelebb hozzák a fesztiválozókhoz az adott intézmény által képviselt művészetet vagy történelmi témát.
Idén lehetőségem adódott megismerkedni a testi fogyatékossággal élők világával is. Az Ability Park célja, hogy a fesztiválozók kipróbálhassák, mennyire megterhelő kerekesszékkel felmenni egy emelvényre, milyen érzés csak a fülükre és kezükre hivatkozni. Az esélyegyenlőség nagyon fontos a Szigeten, és ezt évről évre egyre jobban hangsúlyozzák a szervezők. Legyen szó a LGBTQ közösség tagjairól vagy a menekültekről, a Fesztiválköztársaságban szó se lehet előítéletekről.
Nem csak a fesztiválozó tömeg volt sokszínű idén: a 2016-os Szigetre több mint 50 országból érkeztek fellépők. Ez is garantálja, hogy mindenki megtalálja a magának való programot akár reggel, akár este. A legtöbben Hollandiából, majd az Egyesült Királyságból érkeztek. Az idelátogatók egytől egyig közvetlenek, nagyon szeretnek ismerkedni és beszélgetni sorban állás vagy épp koncert közben is.
Hogy kicsit tényszerűsítsem a 2016-os Szigetet, lentebb olvasható az a 11 dolog, amit imádtam idén:
- a közvetlen, kedves embereket;
- a Telekom-VOLT színpadot;
- az Aldit;
- a Bastille-koncertet;
- a tematikus partikat;
- a The Biebers koncertjét;
- az Ability Parkot;
- a Vándor Vurstlit;
- MØ koncertjét;
- a hét nap alatt megtett 70 kilométert (így utólag már megszépült emlék);
- és az Art of Freedom installációkat.
Amit nem szerettem (ebből szerencsére nincs olyan sok):
- bármilyen elcsépelt, de a Rihanna-koncertet;
- a toitoi-ok szagát;
- a tömeget;
- és az új beléptető rendszerre panaszkodókat.
A Sziget titka, véleményem szerint a sokszínűségben és a szabadságérzetben rejlik. Sokszínű, mert különböző népek találkoznak, sokszínű, mert a programskála széles és annyira változatos, hogy szét kellene szakadni, és ebből adódóan szabad is: nincs olyan, hogy csak egy választási lehetőség lenne. Ez az életérzés, a Sziget, mint koncepció egész Európában, így hazai szinten is egyre jobban terjed. Talán ezért is volt idén 496 ezer Szitizen egy hét alatt Európa legmenőbb köztársaságában.
Tehát köszönöm, Sziget, hogy megmutattad, hogyan kell boldognak és szabadnak lenni! Már csak 356 nap és jön a Sziget 2017!
Sziget Fesztivál, 5. nap, Budapest, 2016. augusztus 16.
A fotókat a szerző készítette.
