Poszt-Rihanna napnak is nevezhetném a Sziget Fesztivál 1. napját, ahova már az ötnapos bérlettel rendelkezők is megérkeztek. Főként ők kérdezték kíváncsian, hogy „tényleg nagyon rossz volt Rihanna?”, ezzel is nyugtatva magukat: bölcs döntés volt, hogy nem hét napos jegyet váltottak. A Nagyszínpad kínálata viszont sokakat kárpótolt, emellett már minden helyszín százszázalékosan üzemel, az időjárás is kegyesebb a fesztiválozókhoz, így egyre kevesebb okunk van panaszkodni.
A Nagy-szín-pad tehetségkutató győztese, a Bohemian Betyars nyitotta a tényleges Nagyszínpad pénteki programját. A magukat speed-folk vagy freak-punk együttesként definiáló csapat koncertjére a 16.00-ás kezdés ellenére sokan gyűltek össze. Bár nekem kicsit szokatlan a stílusuk, de a napsütés mellé kellemesen szól – ha pedig közelebbről megnézzük őket és fura ruházatukat, a mi kedvünk is garantáltan bohókás lesz.
A Telekom-VOLT színpadon 6 órakor kezdett a Cloud9+, a zenekar idén már csak négy taggal operál, Skeeny Boy távozásával azonban nem változott a hangulat: Szivák Zsolti hasonló lendülettel rappeli/énekli az ő részeit is. A banda több új számot is írt idén, mindegyik nagy sikernek örvend, de a régiek közül még mindig a Lights szól legszebben, főleg amikor a közönség túlordítja a hangfalat is.
A pénteki napon brit uralom volt a Nagyszínpadon, először John Newman miatt telt meg a rét, majd őt követte a Bastille. Mindkét fellépő harmadik alkalommal koncertezett Magyarországon: előbbi a Strandon és a VOLT-on is megörvendeztette már rajongóit. A mostani fellépését beárnyékolta, hogy a 26 éves John Newmannek újra kialakult egy daganat az agyában, de az idei koncertjeit ennek ellenére is megtartja. A brit énekes végig táncolt, szinte egy percre sem állt meg, és a közönség megtornáztatásáról is gondoskodott. A zárásképp előadott Love Me Again című számát pedig mindenki teli torokból énekelte, még az is, aki csak véletlen keveredett oda.
Őt a szintén brit Bastille követte, akik már 2014-ben jártak a Sziget Nagyszínpadán, tavaly pedig a soproni VOLT-on léptek fel. Rihannával ellentétben, ők óramű pontossággal kezdtek, 19.30-kor felcsendült a Things We Lost In The Fire. Az előző két setlistjükhöz képest nem sok változás történt, néhány új számot is becsempésztek – Dan Smith külön megkérte a közönséget, hogy tegyenek úgy, mintha ismernék a dalokat, ugráljanak nyugodtan. Nem volt nehéz ugrálni, kellőképpen dinamikus számokat adtak elő a nagyérdeműnek. Bár órákon keresztül tudnám ecsetelni, hogy mennyire jó volt a koncert, de rövidre zárva pár fontos gesztust szeretnék kiemelni. Az első mindenképpen az, hogy az énekes idén is megpróbált magyar rajongóinak kedveskedni: a „sziasztok!” „köszi!” és a „a magyarom nagyon rossz” szavakkal megmosolyogtatta a kint lévő hazaiakat. Megható volt, ahogyan megemlékezett Dan Panaitescuról, és megköszönte munkáját. Végül pedig a cikk címadó mondata is Dan Smith szájából hangzott el: A tömegen körbenézve a Szigetet a brit Glastonbury fesztiválhoz hasonlította.
Jó hangulat uralkodott ezután is a Nagyszínpad környékén: Manu Chao zárta az estét, az örömzene pedig összehozza az embereket. Az ő koncertjén is szép számmal voltak, amit én éppen láttam, hogy a tömeg közepén a közönség boldogan pogózott. „Pihenésképp” körbesétáltam a Szigetet és akármerre jártam, ska és reggae dallamok csapták meg a fülem, a Világzenei Színpadnál is nagy volt a buli, épp egy szerb zenekar játszott. Séta közben megnéztem a kitelepült árusok kínálatát is: a táskáktól az úszósapkáig, a pulóvereken át már szinte mindent lehet kapni Budapest látványosságaival – meglehetősen drágán.
Az este végén visszalátogattam a Telekom-VOLT színpadhoz, ahol a Margaret Island készülődött. Épp akkor ért véget a Manu Chao, sokan megálltak, és hozzám hasonlóan egy sör társaságában nézték meg a magyar együttest. Lábas Viki erőteljes hangja bezengte a környéket, a Rudimental és Ella Eyre közös száma, a Waiting All Night pedig kifejezetten jól állt neki – bár a népzenés vonal után elsőnek egy kicsit szokatlan volt.
A gitárt és a dobot a DJ pult váltotta fel az OTP Bank-A38 sátorban: a hajnalig tartó buliért a német Boys Noize, a holland Wiwek és a magyar Jumodaddy felelt. A hűvös éjszakákon érdemes ebbe a sátorba betérni, mert viszonylag meleg van, és még jó zene is szól.
Amit konklúzióként le tudok vonni a harmadik Sziget-napomból: továbbra is lehetetlenség kettészakadni, sokat kell sétálni, és a tömeg kikerülésére még mindig érdemes a rövidebb utakat igénybe venni.
Sziget Fesztivál, 1. nap, Budapest, 2016. augusztus 12.
A fotókat a szerző készítette.
