Dunántúli lakos és dunántúli fesztiválozó lévén teljes mértékig ismeretlen volt számomra a mezőtúri fesztiválterep, és még csak nem is a dombok hiányára gondolok ezalatt. Bár a korábbi évek bulijairól vegyes kritikákat hallottam, csak azért is elvárások és fenntartások nélkül léptem be a területre, prekoncepciók helyett csak sátrat cipelve magammal. És ezt jól tettem. Az East Fest amellett, hogy hozta a megszokott fesztiválélményt, rengeteg meglepetést is tartogatott.
Ha valaki hozzám hasonlóan ismeretlen lenne a terepen, elöljáróban elárulom, hogy egy nagyjából Fishing on Orfű méretű placcot kell elképzelni, mégpedig a Mezőtúri Városi Strand és a mellette elterülő liget területén. Tehát a ’vízpart’ mint kötelező fesztiválkellék itt is jelen van, így a koncerteket megelőző forró délutánokon három medencében hűsíthettük magunkat. Esténként összesen hat helyszínen szolgáltatták a talpalávalót, és itt ki is emelném a fesztivál legmeghatározóbb jellemvonását, a sokszínűséget. Persze a Szigeten vagy a VOLT-on megszokott a színes repertoár, de egy jóval kisebb méretű rendezvényen igencsak meglepett a különböző zenei stílusok keveredése. Ebből adódóan evidens, hogy a színes kínálat színes keresletet is eredményez. A fesztivál egyik legszembetűnőbb furcsasága volt, hogy egyazon színpad előtt szembejött velem pár Exploited-pólós, színes kakastaréjt viselő anarchista, egy csoport látványosan izmos, alulöltözött, Ballantines-virágfüzéres fiatal, majd egy első ránézésre hippinek tűnő, raszta bagázs is. Ez a diverzitás nem csak a különböző szubkultúrák, de az életkorok keveredését is jelentette, ugyanis öttől hetvenig mindenki megtalálta valamelyik színpadnál a számítását.
Már az első nap erős line-uppal indult, hiszen olyan fellépők nyitották a fesztivált, mint a F!sh, az Irie Maffia vagy a Hősök, és a klasszikus és feddhetetlen Dévényi Tibi bácsi zárta, aki bárhol is jelenik meg, nem okoz csalódást. Szerdán még igyekeztünk tartalékolni az energiáinkat, hiszen amellett, hogy a többórás utazás leszívta a csapatot, azt is tudtuk, hogy a következő napok felhozatala sem tesz majd kipihentebbé. Mivel egy idő után nem számoltam a meglátogatott koncerteket, inkább csak a legkiemelkedőbbeket említeném. A csütörtök esti Brains mindenképpen ide tartozik, ahol Columboék gyakorlatilag hipnotizálták a közönséget, és egy emberként mozgó, lüktető és tomboló masszává alakítottak bennünket. A zeneeufória egyszerre emelt a magasba minden cipőtalpat és kezet, és a srácok holtpontok nélkül képesek voltak megőrizni ezt a hangulatot mind a hatvan percben. Elengedhetetlen megemlíteni a Quimby- és a Kiscsillag-koncertet is – egyáltalán lehet Magyarországon fesztivált szervezni nélkülük? –, ahol igaz, már nem számíthattunk meglepetésre, de csalódásra sem. Néha féltem kicsit ezeket a zenekarokat a kiégéstől, de a Kiscsillag a maga „kinézek a vonatablakon és elmélázok a szerelmeimen” módján, a Quimby pedig a szokásos vörösben izzó pokoltáncával ugyanúgy lenyűgözött hetvenkettedszerre is, ahogy valószínűleg századszorra is le fog. A szombati Tankcsapdán hasonló érzések fogtak el, bár szerintem Laciék már rég átestek azon a bizonyos csúcson, amin elvileg érdemes abbahagyni. De azért előkerült egy-két olyan régi klasszikus is a bulin, ami a szemembe csalta 15 éves korom minden könnycseppét és lázadását, és teli torokból üvölthettük például a Három gráciát. A mainstream mellett képviseltette magát az underground hip-hop és metál szcéna is, ráadásul egyazon színpadon, így az Arany Fácán közönsége felváltva pogózhatott és bólogathatott az AWS és az Ektomorf akkordjaira, vagy az Akkezdet Phiai világmegfejtéseire. Hozzátenném, a felhozatal eklektikus volt, ám hibátlan.
Az East Fest egyik legnagyobb erénye az áraiban rejlett. Hihetetlen, de igaz: létezik olyan fesztivál, ahol ezer forintból jóllaksz, és háromszáz forintból már sört is ihatsz. Az utóbbinak pedig „legalább” látszata is volt, legalábbis a látogatók nagy részén. A Másnaposok című filmből jól ismert jeleneteket felülmúló akcióknak voltam szem- és fültanúja, amikor – csak egy példa a sokból – egy baráti társaság puskával vert szét egy dinnyét, majd mosogatószerben és sörben fürdött meg. Emellett egy prófétai küldetést vállaló bagázs mind a négy napot konstans végigüvöltötte, hogy „szaporodjatok, garázdálkodjatok”, és úgy érzem, ez a két felszólítás tökéletesen magában hordozza a keleti fesztiválélmény legjavát.
East Fest, Mezőtúr, 2016. július 27-30.
Kiemelt kép: Facebook
