Marno János kapta idén a Salvatore Quasimodo-emlékdíjat, a lírikusról elnevezett költőverseny fődíját, A dal című alkotásáért. A díjátadón egy különdíjat és egy idén alapított elismerést, a Balaton-díjat is kiosztott a zsűri.
A József Attila-díjas, posztavantgárd költő munkája száz alkotó kétszáz beküldött műve közül bizonyult a legjobbnak a 24. alkalommal megrendezett nemzetközi versenyen. Nyertes költeménye tulajdonképpen egy végső állapotrajz, amelyben egy fagyasztott hús színű ember áll az olvasó előtt.
A különdíjat idén Oláh András kapta a Monológ című verséért, s a Quasimodo Alapítvány által alapított új, Balaton-díjat pedig, amit csak külföldi alkotó kaphat egy egész életművének elismeréseként, Julian Kornhauser lengyel költő kapta. Oklevelet a következő alkotók vehettek át: Sztanó László, Csontos János, Gyukics Gábor, Gyimesi László, Bíró Tímea, Kálnay Adél, Payer Imre, Pintér Lajos, Zsávolya Zoltán és Csendes Toll (Jász Attila). A hagyományoknak megfelelően a Bertha Bulcsu-emlékdíjat is kiosztották, melyet idén Bodosi Györgynek ítéltek oda. A zsűri tagjai ebben az évben Szőcs Géza, Szörényi László és Arnaldo Dante Marianacci voltak.
A Nobel-díjas olasz költő, Salvatore Quasimodo többször járt Magyarországon, 1961-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, és több versében is írt a balatoni tájról, a Füredhez kötődő érzelmeiről, gyógyulásának emlékére pedig fát is ültetett a Tagore sétányon. 1992 óta minden évben Nemzetközi Költőversenyt és Költőtalálkozót rendeznek az alkotó emlékére a településen.
Marno János: A dal
Akkor végigmért a tekintetével,
s bőrére kiült a fagyott hús színe,
a húsé, az inaké és a faggyúé,
és az idült alkoholmámoré,
mely kapaszkodóért, kampóért eseng;
a csend pedig egyre növekedett
köztünk, mintha mi magunk nevelnénk fel,
ami ránk szakadt ismeretlenül,
hogy egy nap maga döntse el, szörnyeteg
lett-e belőle, vagy csak nagybeteg,
akitől orvosa, ápolója és
látogatója is elnémul. Egy tárgy
alanyesete. Bársonyzakója
belső zsebében gyöngyház fényű fésű,
fogantyú nélküli. A tudta nélkül
immár semmit nem tehetünk. Szolgái
lettünk úgyszólván, szülei helyett,
egymástól született idegenkedők,
akik nem szívesen esznek egy asztal
mellett. Vagy ha mégis, akkor csak isznak,
mert eltikkadtak a csendet hajszolván
s kedvelt nótájuk A siralomházban.
Egyszer megütötte a fülüket, s
azóta ebből a dallamból merítenek
kedvet és kedvet a kedvetlenséghez,
mely nem azonos az egykedvűséggel,
mert a dal vallhatja természetének
a kétkedvűséget. Azt isszák némán,
és ivódnak fel, magukban cívódván
egymással, a fésülködés percétől
már szikraesőt jósolható csendbe.
A további nyertes alkotásokat Balatonfüred honlapjáról van lehetőség letölteni, s elolvasni.
