Immár 7 éve annak, hogy megszületett Magyarország improvizációs koncertsorozata, a Random Trip. A Delov Jávor által indított örömzenélés hetente változó felállásban működik, és a fellépők saját zenei műfajuktól függetlenül kerülnek összeválogatásra a hazai zenészvilágból. A Random Trip hétről hétre egyre több érdeklődőt vonz, s tagjai most új projektbe kezdtek – elkészítik az első albumot.
Az album megjelenését egy minifesztivállal ünnepelte meg a csapat a Budapest Parkban augusztus 9-én. Ekkor mutatták be a lemez első dalához („Free”) készült videoklipet is. Az első hivatalos Random Trip dalban két oszlopos tag – Fábián Juli és Wolfie – közreműködik Delov Jávor és DJ Q-Cee mellett. Az évek során sok ismert hazai zenész beállt már az örömzenélők közé, s a legtöbbjük azóta is gyakran társul a csapathoz. Most őket kérdeztük az első Random Tripes élményükről, és arról, hogy szerintük mi a programsorozat sikerének titka.
KULTer.hu: Meséljetek az első Random Tripes fellépésetekről!
Delov Jávor (Turbo, Barabás Lőrinc, Farkasházi Réka és a Tintanyúl): A legelső Random Trip-koncertünkre az Instantban került sor, és a közönségnek úgy köszöntünk aznap az első szettben, hogy „Szia!”, mivel egy ember volt lent összesen a pinyóban. A második szettre már tízen lettek, és onnan indult el igazán valami, ami azóta is tart, és nőttön nő. A dobom akkoriban még hátul, középen volt, a klasszikus színpadkép alapján, azonban pár hónap alatt rájöttem, hogy sokkal könnyebb a kommunikáció, ha oldalt vagyok. Azóta onnan hadonászom.
Wolfie (Punnany Massif): Ha az agysejtjeim nem csalnak, először a Pécsi Est Caféban álltam a Random színpadra, mint helyi besegítőosztag. Emlékszem, még előtte volt alkalmam látni a Random Tripet szintén Pécsett, amikor megemlítettem Q-nak (akivel már ismertük egymást korábbról), hogy egyszer én is szívesen kipróbálnám. Rá pár hónapra a helyszín ügyvezetője fel is hívott, hogy lenne-e kedvem hozzá. A legelső (pár) alkalommal teljesen be voltam csokizva, hogy szinte idegen emberekkel próba nélkül koncertezünk a saját városomban… Aztán jött az Instant, az A38, vidék, Belfeszt és így tovább.
Eckü (Hősök): 2010. novembere, Instant pince. Q-Cee hívta Saiidot és engem, hogy nyisson a Random a hip-hop felé is kicsit. Mikor mondta, miről van szó, nem teljesen vágtam, de mivel akkor már szépen pörögtünk a Hősökkel, nem ijedtem meg a kihívástól. Fél óra kellett, hogy belerázódjak, de annál jobban élveztem. Felejthetetlen lett az első bulim. Saiid nem nagyon szeret freestyle-ozni, de emlékszem, hogy a négysoronkénti váltásokba tök szépen belerángattam. Az alapcsapat, Jávor és Q párosa már akkor igen jól működött, és Premecz Matyi hammondos játékától is lehidaltam. Ja, és fullon volt az Instant, már akkor.
Fábián Juli (Fábián Juli & Zoohacker): Már nem emlékszem, melyik volt pontosan a legelső Randomos élményem, annyi és olyan sokféle volt azóta, de azt tudom, hogy nagyon izgultam. Tudtam, hogy nem lesznek kapaszkodók, hogy csak az ösztöneimben és az egymás felé irányuló, feszült figyelemben, a köztünk kialakuló jóféle energiaáramlásban bízhatok. Arra is pontosan emlékszem, milyen katartikus szabadságélmény volt végül az egész, igazi örömzene.
DJ Q-Cee (Vinyl Warriorz): Sajnos az elsőre nem emlékszem! (nevet) Pontosabban összemosódik a több száz Random-felállással és zenei élménnyel.
Szepesi Mátyás (Konyha, Magashegyi Underground): Az első Random Tripem nagyon spontán volt: 2011 kora nyarán szezonzáró Random-buli volt az Instant pincéjében, ahová nézőként érkeztem, de a szünetben Jávor és Bata Pisti is agitáltak, hogy menjek fel, sőt még a gitárcuccot is elkérték az aznap este játszó Pély Barnától. Ami utána következett, az egy mai napig ható flow-élmény, amit tényleg nem tudok mihez hasonlítani, talán csak a szexhez (nevet): izgalom, egymásra hangolódás, egymás határainak kitolása, öröm, öröm, adrenalin, adrenalin! Barna gitárján két húrt is eltéptem, ő pedig iszonyú jó fej módon cserélte a húrokat – Barna, ezt azóta sem köszöntem meg eléggé!
Saiid (Akkezdet Phiai): Minden Random „első”, ez adja a varázsát. Egyben utolsó is mindig, kivéve most, hogy készül a lemez.
KULTer.hu: Szerintetek mi a Random Trip legnagyobb eredménye? Mi a sikerének a titka?
Delov Jávor (Turbo, Barabás Lőrinc, Farkasházi Réka és a Tintanyúl): A Random Trip talán legnagyobb erénye az összetartás, egy irányba evezés. Ezzel együtt a példamutatás is, hogy bár sokan más és más zenei műfajt képviselünk, és a slágerlistákon vagy a fesztiválokon egymás konkurenseivé is válunk a zenekarainkkal, valójában egy kerek egészet alkotunk – amit hívhatunk a „szakmának” –, melynek célja, hogy önmagát szórakoztatva a közönséget is magával ragadja, kizökkentse térből és időből, és új élményhez juttassa. Ebben az a leggyönyörűbb, hogy az este végén simán mondhatjuk azt, hogy óriási varázst vártunk, és csak egy „sima varázst” viszünk haza, de a legjobb tudásunk, kedvünk és fülünk szerint megtettünk érte mindent.
Wolfie (Punnany Massif): Szerintem a Random Trip legnagyobb erénye, hogy 100%-ban a jelenben történik. Maximum az van kitalálva, hogyha sokan vagyunk, akkor milyen párosításban legyenek blokkok – de természetesen ezt a „jelen” legtöbbször felülírja. Nincs setlist, nincs előre lebeszélve semmi, csak a kimondatlan lényeg: „Have fun and go with the flow!” Az exponenciálisan ívelő sikernek pedig az lehet a titka, hogy a rengeteg fajta ízvilágú, különböző zenekarok kihalászott előadói bedobják a közösbe a saját kis téglájukat, amiből mindig egy új ház épül. Személy szerint számtalan olyan zenésszel/énekessel sodort össze Jávor és kedves segítő csapata, akikkel amúgy szinte biztos, hogy más módon nem kerültem volna semmilyen viszonyba. Azóta dalok és barátságok születtek ebből…
Eckü (Hősök): Nekem csak élőben működik. Bárki idegen megkérdezi, mi is ez, azt javaslom neki, menjen el egy koncertre. Ami tök durva, hogy mainstream énekesek „Randomos” közegben zenélve mit nyomnak. A Campus Fesztiválon pár éve zseniális volt Tóth Vera mellett rappelni, pozitív irányba húzott fel a jelenléte, és olyan szólamokat hozott, hogy megőrült a közönség és jómagam is. Wolfie is valami hasonlót mesélt, mikor Pély Barnával állt színpadra az A38 tetőteraszon.
DJ Q-Cee (Vinyl Warriorz): A legnagyobb eredménye, hogy összehozza a zenészeket, előadóművészeket, akik közt rengeteg baráti- és munkakapcsolat, kölcsönös elfogadás és tisztelet jött létre. És persze nem utolsósorban óriási energiákat felszabadító koncerteket élhettünk át a teljes szabadság és bizalom jegyében!
Fábián Juli (Fábián Juli & Zoohacker): A Random Tripnek több nagy eredménye is van – az egyik az, hogy próba, készülés, összecsiszolódás nélkül is elképesztő energiákat tud felszabadítani mind a zenészekből, mind a hallgatóságból, és valódi, minőségi zenei élményt hoz létre a semmiből hétről hétre, s ez nem akármi. A másik talán az, hogy eddigi 7 éve alatt nem üresedett ki, tovább tudott lépni a saját evolúciójában, újabb és újabb művészeket mutatva, vonva be. Azt is nagyon fontos érdemének érzem, hogy számtalan olyan zenészt hozott össze a színpadon, akik aztán az életben is összekapcsolódtak, további zenei együttműködések, zenészbarátságok jöttek létre. A siker titka pedig valószínűleg pont ezekben rejlik, hogy tud és akar újat mutatni, bevonva a közönséget is a játékba, személyessé és játékossá, kreatívvá téve a koncerteket mindenki számára.
Szepesi Mátyás (Konyha, Magashegyi Underground): A Random egyik legnagyobb eredménye a léte, hogy ennyi idő után is képes megújulni, hogy a legjobb Random-élményünk mindig az aktuális legutóbbi pár hónaphoz köthető. A másik meg, hogy nem akar több lenni, mint ami. Néha beleférnek nem tökéletes esték, amikor nem úgy jön ki a lépés, ahogy előre elgondoltuk, de ilyen is kell, hogy aztán megint még jobb legyen. A siker titka a jó alapötlet, Jávor fantasztikus személyisége, aki a rengeteg tapasztalattal a háta mögött hol végtelen alázattal, hol gyermeki játékkedvvel terelget minket a hangok között. Illetve az összes zenész zeneisége is fontos, és az, hogy a lelküket is magukkal hozzák minden este. A legfontosabb „láthatatlan lába” ennek a szobornak a színfalak mögött végtelen energiával dolgozó Ligeti Szilvi, aki annyi munkát, egyeztetést, időt tesz bele egy-egy este előkészítésébe, amennyiből egy fesztiválszínpad műsorát le lehet szervezni, mindezt hihetetlen kedvességgel.
Saiid (Akkezdet Phiai): A legnagyobb eredmény, hogy 7 éve minden héten odacsábít adott helyszínre több száz és alkalmanként több ezer embert is akár, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit fognak hallani, mit fognak kapni, csak azt tudják, hogy kik a résztvevői az aznapi játéknak. A siker titka pedig az, hogy ezeknek az embereknek vélhetőleg a nagyobb része nem csalódottan távozik, hanem új, egyszeri és (majdnem) megismételhetetlen élményekkel. Aki lemarad, kimarad. Egy olyan ember, aki lent volt kedd este, úgy meséli el a másiknak, aki nem volt lent, hogy: „…”. – Hát ez az, hogy nincs hogy elmesélni, részt kell venni benne.
A képek forrása a Random Trip hivatalos oldala.
