Nagy Kata első kötete a 2016-os könyvhéten debütált Inkognitóablak címmel. A megjelenés alkalmával költészetéről, inspirációiról és terveiről faggattuk a fiatal szerzőt.
KULTer.hu: Az első köteted címe Inkognitóablak. Ezt a szót hallva elsősorban a számítástechnikai kifejezésre gondolunk: egy olyan ablak használatára, ami privát böngészést tesz lehetővé. Ez tulajdonképpen egy böngészési mód, ami valamiféle titkos, követhetetlen identitást kölcsönöz, olyan műveletek végrehajtását teszi lehetővé, amelyeknek nem marad nyoma. Miért választottad ezt a címet?
A cím a kötetben szereplő szövegek közül az egyik legfrissebb versnek a címe is egyben. A kötet összeállítása során jöttem rá arra, hogy én nem kötetkompozícióban gondolkodtam az elmúlt 10 év alatt – akármennyire is bután hangzik ez –, inkább ide-oda csapongtam, traumákat rögzítettem. A versekben mégis gyakran közös az, hogy egy teljesen hétköznapi megfigyelői pozícióból indulnak ki. De erre csak később jöttem rá. Nem vagyok tudatos, hanem csak meditatív jelleggel bámultam ki ablakokon, vagy figyeltem, hogy mit néznek az emberek a metrón. Aztán előhívom ezeket a mentett képeket, pontosabban előjönnek belőlem, amikor leülök írni. Úgy gondolom, az inkognitó módban való megfigyelés fedi le talán a legteljesebben ezeket a verseket: a lírai én mintha újra és újra kénytelen lenne magyarázkodni, újból és újból kitalálni magát, és álarcokat próbálgat, ami mögül kiles. De nekem alapvetően nagyon nehéz a saját szövegeimre reflektálni.
KULTer.hu: Merültek fel más címötletek is?
Ahogy a kötettel, a címmel is sokat bajlódtam. Szerintem már minden közeli hozzátartozómat az őrületbe kergettem ezzel. Sokáig ragaszkodtam a „Kényelmes válaszok a félelemről” címhez, így, rossz raggal, és versenyben volt még az „Ami erősebb a félelemnél” cím is. A szerkesztőim azonban hamar lebeszéltek ezekről, én meg bíztam bennük, és mostanra rá is jöttem, hogy egyszerűen jobb a rövid, de velős cím, mert az jobban megmarad a potenciális olvasók fejében is.
KULTer.hu: Nagyon egyedi módon mondasz köszönetet a kötet végén. Van egy „simán köszönöm” és egy „hálásan köszönöm” lista is. Utóbbin belül pedig egy „és a laikusoknak” rész. Ez azt jelenti, hogy szándékosan laikusokon is tesztelted a verseidet, a kötetet? Mennyiben különböznek az ő javaslataik például a szakmabeliekétől?
Rendszeresen tesztelem „laikusokon” a szövegeimet. Ez nem valami degradáló megjelölés, egyszerűen csak azokra a barátaimra, ismerőseimre vonatkozik, akik nem foglalkoznak komolyabban az irodalommal, van, hogy csak félévente egyszer olvasnak verset, szépirodalmi szövegeket. Nagyon érdekes meglátásaik vannak. Általában azt teszteltem rajtuk, hogy a szövegek mennyire nyitottak és mennyire enigmatikusak.
Az egyik kritikában a FEM-X-es sorozatban az Irodalmi Centrifugán Győrfi Kata arról beszél, hogy a verseimben önkényes metaforákat és hasonlatokat használok. Ez igazából szándékos. Engem sem olvasóként, sem íróként nem kötnek le azok a metaforák, amelyeket vissza lehet fordítani egy egyszerű képletre. Tehát ebben a formában ez egyfajta önkény, de én inkább egy trükknek mondanám, amit az olvasónak kell lelepleznie: dolgozni kell vele, mert nem bomlik ki egyszerre. Forgatni lehet, mint egy barackmagot a szájban, sokáig. A „laikusaimmal” erről is sokat beszélgettünk. Úgy tűnt, előttük sem zártak ezek a képek. Ettől kicsit megnyugodtam. Meg be kellett látnom, hogy egész egyszerűen csak írnom kéne, úgy, hogy közben – a nemrég véget ért olimpiához is kapcsolódva – nem kacsingatok át a másik sávba, hogy ki hogyan úszik, ki mennyire húzott el mellettem vagy maradt mögöttem.
KULTer.hu: Van egy „inspiráció és lopás” felsorolás is. Talán kicsit túlzó, hogy bárkitől is loptál volna, de akkor miért került be ez a rész? Illetve elmondanád, mondjuk mit jelent a nemtom.hu, az Interstellar és a Magyar Grammatika szerepeltetése? Csak hogy a legizgalmasabbakra kérdezzek rá.
Szokásom mondatokat lopni, ezért nem éreztem túlzásnak a kifejezést. A nemtom.hu régi jó barátom: a tanácstalan emberek lapja. Nekem még Kis Orsolya barátném mutatta, és rendszeresen használom magánéleti és szakmai krízisek időszakában. Többféleképpen lehet tanácsot kérni az oldalon, azonban a válaszológép a favorit. Ez egy algoritmus, amely az eldöntendő kérdésekre igennel vagy nemmel felel. Ez azért nagyon inspiratív számomra, mert már régóta foglalkoztat a kérdés alakzata, pragmatikai és stilisztikai értelemben. A verseimben is különböző funkciókat töltenek be: meditatív vagy attentív jelleggel használom őket az egyes kontextusokban. A kérdés, a kérdezés szeretete az emberek szeretetéből fakadhat. Szeretem bennük azt, hogy szeretik a jó kérdéseket, mert szeretik, ha kíváncsiak rájuk mások. Az Interstellar című film nagy hatással volt rám, emiatt kezdtem el cikkeket olvasni a termodinamikáról, elektrodinamikáról, a gravitációs térről és a meztelen szingularitásról. Ebben az időszakban írtam például a Fizikai képtelenség című versemet. A Magyar Grammatikára csak röviden térnék ki. A mondattan volt a kedvenc tárgyam az egyetemen, csak sokadig próbálkozásra, dékáni engedéllyel sikerült levizsgáznom belőle elégségesre, viszont amikor letettem azt a vizsgát, még vagy fél évig a kocsmai beszélgetések közben is mondatokat elemeztem: fejben aláhúztam a határozót, a tárgyat, az állítmányt.
KULTer.hu: A felsorolásból azonban kimaradt József Attila és Pilinszky János, pedig az ő szavaik gyakran visszhangoznak a verseidben. Mintha szinte az egész kötetben ízlelgetnéd a mondataikat, mondatrészeiket. Miért maradtak ki? Kiknek a költészetét érzed még magadhoz közel az elődök közül? Hogyan hatnak rád?
Sokat gondolkodtam, hogy kiket vegyek bele az inspiráció és hála részbe, hogy pontosan kiknek is kell hálásnak lennem. Azt hiszem, ezt a részt elrontottam. József Attila és Pilinszky képalkotási eljárásai egészen egyszerűen belém ivódtak, már nem tudom tudatosan kikerülni őket, amikor írok. Annyira nyilvánvaló a jelenlétük a fejemben, hogy egész egyszerűen nem is jutott az eszembe megemlékezni róluk, amikor az inspirációs listát írtam. Bukowskit is nagyon szeretem, de a verseimen egyáltalán nem tükröződik az ő stilisztikai flegmasága, nyeglesége. Kamaszkoromban rengeteg Faludy-verset olvastam, kiváltképp a szerelmes szonettjeit, és azt éreztem, hogy ez az egyetlen érvényes út, ez az ősromantikus ösvény, amin ő halad. Aztán persze a Faludy-versek romantikusságát hamar levetkőztem, de szerelmes leveleimben és SMS-eimben azért még mindig jelentkezik a hatása, kiváltképp a jelzős szerkezeteknél.
KULTer.hu: A borítóképed is nagyon szépre sikerült, nagyon vonzza a tekintetet: egy fiatal lány szerepel rajta, aki egy pávatollat tart a szeme elé. Miért pont ezt a képet választottad?
A borítókép története az egyik legérdekesebb. Miután megnyertük az NKA-pályázatot a könyvemre, egyből tervezgetni kezdtem, kérdezgettem az embereimet. Izsák Lili barátném tanácsát fogadtam meg, ő azt javasolta, hogy a borítón mindenképpen egy emberi alak legyen. A JAK–füzeteknek egységes arculatuk van, ezért sajnos a festmény mint borító nem jöhetett szóba, pedig nagyon megtetszett egy Gerhard Richter nevű hiperrealista festő Betty című műve. A festmény a művész kislányát ábrázolja, aki egy piros-fehér mintás kis fürdőköpenyben a válla fölött néz hátra a vibráló sötétségbe. A haja egészen picit aranyba játszik. Megkértem Oláh Gergely Mátét, hogy próbáljuk meg ezt fotóban leutánozni, és Gergő nagyon készséges volt, kerített is egy helyet, ahol ezt a nagyon sötétet le tudjuk fotózni, meg engem, ahogyan hátrafordulok a kanárisárga pulóveremben, de végül mégsem voltam elégedett magammal. Aztán már kevés volt az idő és hamar kellett dönteni. Egészen egyszerűen csak megláttam Lantos Piró remek fotói között ezt az ifjúkori önarcképet, és azt éreztem: dzsingg! Ez a kép kell nekem. Akkor már megvolt a végső cím is. Az fogott meg a képben, hogy összhangot éreztem közte és a kötet hangja, üzenete között: ez a női arc egyszerre feltárulkozó és rejtőzködő, akarja is, hogy lássák, de rejtve is szeretne maradni. Annak, hogy ez egy közeli kép egy arcról, csak külön örülök: az észlelésünk az emberi arcokra van hangolva, így a könyvesboltban is könnyebb kiszúrni.
KULTer.hu: Hogyan látod egy költő/költőnő szerepét a 21. században? Mi az, amit kifejezésre akarsz juttatni a verseiddel, hol érzed a helyedet a kortárs lírában?
A verseimmel egyfajta érzéki beszédmódot szeretnék képviselni. Lehessen ezt bárhogyan érteni. Néha eljátszom a gondolattal, hogy álnéven indítok egy erotikus blogot, mert a hazai felhozatal ebben a témakörben eléggé szegényes: vagy túl direkt, explicit, vagy teljesen idealizált képet fest a testről, a testi vágyakról, ösztönökről. Na, de félretéve a tréfát, valóban foglalkoztat, hogyan lehetne az intimitást érzékien, de nem érzelgősen megragadni és kifejezni. Szerintem ezt a kötet egyik-másik versében sikerült is, és a továbbiakban ezzel szeretnék kísérletezni.
KULTer.hu: Úgy éreztem, a kötetben sajátosan női megszólalásmóddal dolgozol. Egy olyan lírai én tűnt fel előttem, aki a szavait keresi, kísérletezik, ugyanakkor a környezetét az apró részletekig megfigyeli, benyomásait rögzíti. Mennyire egységesen jellemző a kötetre ez a lírai hang?
Ki merem jelenteni, hogy ennek a kötetnek a hangja nem egységes. Nem lehet egységes, hiszen ezek a versek tíz évet ölelnek fel. Lassú vagyok. Volt olyan év, hogy csak egyetlen jó verset írtam. A női hang – nehéz ügy, nem akarom, vagy nem tudom szétválasztani az irodalmat női irodalomra vagy férfi irodalomra. ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy az én szövegeimről nem lehet lehántani a női nézőpontot, tematikailag és technikailag sem. „A galambok szürkék, mint az elvágott köldökzsinór”. Nem azt mondom, hogy ettől női a hang, és nem azt mondom, hogy mondjuk szerepverset művelve nem villan az eszébe egy ilyen hasonlat egy férfinak, de nekem ezt a képet, a köldökzsinórnak a színét először látnom kellett ahhoz, hogy később felidézhessem. Ez szerintem egy igen intim kép, szorosan kötődik ahhoz a tapasztalathoz, amit nőként éltem meg és vittem bele a szövegembe. A női szerzőség koncepciója nyilván rengeteg kérdést vet fel, amibe nem akarok belebonyolódni, de az tény, hogy a női kultúra, a női tapasztalatok sora mint kollektív tudás létrehozza a női szövegeket.
KULTer.hu: Mik a terveid a jövőre? Gondolkozol már az új köteten?
Igen. 2026-ban jelenik meg várhatóan.
A fotók forrása a Debreceni Ünnepi Könyvhét Facebook-oldala.
